Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátaljai magyar irodalom egyik jeles képviselője. Rajtuk kívül akad még híres szülötte a településnek, bár teljesen a feledés homályába merült a derceni lakosok, vagy akár vidékünk kutatóinak számára a híres erdélyi magyar festőművész és főiskolai tanár, Mohy Sándor élete és munkássága (eredeti családneve Muhi, festői szignója Mo.).
Mohy (Muhi) Sándor 1902. március 23-án született Dercenben (Bereg vármegye, Munkácsi járás), amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. Szülei Muhi Sándor és Lánczy Erzsébet voltak. 1910-től a család Szatmárnémetiben élt, elemi iskolai tanulmányait a Wesselényi utcai állami iskolában végezte, középiskolai tanulmányait a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban.
Érettségi után különböző alkalmi munkákat vállalt, ebben az időben elsősorban a szobrászat kötötte le. Tehetségét a szatmári festőművész, Litteczky Endre fedezte fel, tőle sajátította el az olajfestés technikáját. Ezekben az években megismerkedett Papp Auréllal is, aki rövidesen nyilvánossághoz juttatta. 1924 és 1925 nyarán Pirk Jánossal a nagybányai festőiskolát látogatta, ahol nagy hatással volt rá Thorma János, Ziffer Sándor és Ferenczy Károly festészete. 1926–1929 között a Kolozsvári Képzőművészeti Iskola növendéke volt, ahol rajztanári oklevelet szerzett. 1929-ben részt vett a bukaresti Hivatalos Szalon tárlatán. 1931-től néhány évig óraadó tanár volt a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban. 1933-ban festőiskolát nyitott Szatmárnémetiben a saját műtermében. 1936-ban megnősült, ugyanebben az évben Papp Auréllal Felsőbánya környékén festett. 1937-ben Désre költözött, ahol végleges tanári kinevezést kapott az Andrei Mureșianu Líceumba. Itt változtatta meg a nevét Muhi Sándorról Mohy Sándorra.
Désen festészeti szabadiskolát szervezett, egy évre rá egyéni kiállítást rendezett. 1941-től a Barabás Miklós Céh tagja lett. A háború utáni években számos közös kiállításon szerepelt munkáival. 1949–1970 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti tanszékén tanított, 1967-től a főiskola rektorhelyettese lett. Az elismert festő és főiskolai tanár 1959-ben első díjat nyert a Kőfaragók című festményével a Művészet című folyóirat országos pályázatán. 1964-ben megkapta a Munkaérdemrend III. fokozatát, 1968-ban pedig kitüntették a Kulturális Érdemrend IV. fokozatával.
Mohy Sándor gyűjteményes kiállítását 1977-ben a bukaresti Dallas Teremben rendezték meg, amelyet még a következő városokban mutattak be: Bákó, Iași, Roman, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely. Ebben az évben jelent meg a Meridiane Könyvkiadónál Neogiță Lăptoiu Mohy-kismonográfiája. 1981-ben jelent meg a Dacia Könyvkiadónál Műhelynaplója, amely válogatott írásait tartalmazza a családról, fiatalkori emlékekről, barátokról, festőtársakról, a művészetről. Válogatott írásai:
- Még egyszer a könyvillusztrációkról. (Incze János Dés rajzai) Utunk, 1957/50
- Görbe tükör, (Karikatúrák a kolozsvári tartományi tárlatról). Új Élet, 1962/8
- Ars longa, vita brevis. Utunk 1972/19
- Festészetről. 1972. Korunk 1974/2
- Tegnapi kövek, mai utak. Előre, 1978. március 8.
- Petre Abrudan. Utunk, 1979/22.
- Műhelynapló, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1981.
Majdnem száz évet élt, az utolsó hetekig, hónapokig festett. 1999-ben Kolozsvár díszpolgára lett. Mohy Sándor 2001. augusztus 11-én hunyt el, sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben van (Kertek parcella), és műemléki védelem alatt áll. Születésének 110. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak és emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a szatmárnémetiek.
