Beregszászban járt Kovács Tamás, a Magyar menyegző főszereplője

Bár a Magyar menyegző című zenés táncfilmet a Vándormozi jóvoltából már Kárpátalja számos településén láthatták a nézők, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban április 7-én megvalósult beregszászi vetítés mérföldkőnek bizonyult. Ez volt az első olyan alkalom, ahol a közönség személyesen is találkozhatott a film egyik főszereplőjével, Kovács Tamással. A délvidéki színművész a vetítést követően közvetlen beszélgetés keretében válaszolt a nézők kérdéseire.

A nagy érdeklődést kiváltó rendezvény kezdetén Sin Edina, a színház megbízott igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: a húsvéti ünnepek után tudatosan keresték azt a formát, amellyel elkerülhetik a szürke hétköznapokba való hirtelen visszarázódást. Hangsúlyozta: a film rávilágít arra, hogy népszokásaink – a lánykikéréstől a vőfélyversekig – nem muzeális emlékek, hanem a valóságunk részei voltak, amelyeket a háború és a járvány előtti időszakban még szabadon megélhettünk. „Próbáljuk meg ezt átmenteni és átvinni arra az időszakra, amikor újra lesz lehetőségünk szabadon locsolkodni vagy lakodalmat tartani” – fogalmazott.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja is, aki kiemelte: a telt ház bizonyítja, hogy a magyar közösségben erős az igény a kulturális értékek iránt. A konzulátus és a színház közös programsorozata éppen ezt az igényt hivatott kiszolgálni, segítve a közösségi élményszerzést.

Személyesen nem tudott jelen lenni, ezért videóüzenetben köszöntötte a közönséget Pál István Szalonna, a film zenei szerkesztője, aki maga is többször feltűnik a képkockákon. A kárpátaljai népzenész hangsúlyozta: bár a film az erdélyi Méra lakodalmi szokásait mutatja be, ez a történet és ez a hangulat bárhol játszódhatna a Kárpát-medencében, így Kárpátalján is. „Vigyétek hírét, milyen gyönyörű kultúránk van, és kitartást nektek!” – üzente a közönségnek.

A vetítést követő közönségtalálkozón a nézők első kézből ismerhették meg Kovács Tamástól a forgatás kulisszatitkait és a film születésének körülményeit. A beszélgetés során a színész őszintén vallott arról, hogy bár korábban nem volt táncos múltja, a felkérés után intenzív felkészülésbe kezdett.

Kovács Tamás személyes történetén keresztül a közönség párhuzamot vonhatott a jelenlegi kárpátaljai helyzet és a színész gyermekkori, 1999-es vajdasági emlékei között, a jugoszláviai NATO-bombázások idejéből. A főszereplő mesélt a szirénákról, az áramszünetekről, de legfőképpen arról a különös összefogásról, ami a legnehezebb időkben is jellemezte az embereket. „Ilyenkor derül ki, milyen erős tud lenni egy-egy közösség” – mondta, megindokolva, miért nem volt kérdés számára, hogy a bizonytalan körülmények ellenére is eljöjjön Beregszászba.

A közönség azt is megtudta, hogy a forgatás nemcsak stúdiókban, hanem autentikus környezetben – a szentendrei skanzenben és az erdélyi Mérában – zajlott, helyi statiszták bevonásával. Kovács Tamás elmesélte, hogy a forgatási szünetekben a zenészek és táncosok spontán mulatságokat alakítottak ki, ami bizonyította, hogy a népzene a mai napig képes azonnal közösséget teremteni.

A beszélgetés alatt a jelenlévők élőben is megcsodálhatták saját értékeinket: a Rezeda Néptáncegyüttes tagjai dobronyi viseletbe öltözve foglaltak helyet a nézőtéren, megmutatva, hogy a hagyományőrzés Kárpátalján ma is élő valóság.

A közönségtalálkozón a nézőknek is lehetőségük volt kérdéseket feltenni a főszereplőnek, majd közös fotókat is készítettek vele.

„Mikor megkérdezik tőlem, hogy kinek ajánlom ezt a filmet, akkor én azt mondom, hogy 0-tól 99 éves korig bárkinek. Mert azt hiszem, hogy ez egy olyan film lett, aminek van drámája, humora, szívet melengető, ugyanakkor néha torokszorító is tud lenni” – nyilatkozta a sajtó képviselőinek Kovács Tamás a rendezvény végén.

Azt is hozzátette: ha valaki a film után kedvet kap elmenni egy táncházba, már megérte elkészíteni az alkotást.