Sokak által ismert a Viski Folkműhely tevékenysége, ahol jelenleg is közel hetven gyermekkel foglalkoznak a pedagógusok, akik azt is fontosnak tartották, hogy az ifjú zenészeknek legyen lehetőségük a tanultakat – ének, zene, tánc – kamatoztatni. Többek mellett ezért hívták életre 2017-ben a Viski Fricskák népi zenekart. Az évek alatt sokan lemorzsolódtak, de azért maradtak oszlopos tagok. Közéjük tartozik Becske Adrienn brácsás, aki megannyi tevékenysége mellett megálmodta és létrehozta a fricskákat. A zenekar tagjainak zöme már az ő tanítványa, kivéve Bacsi Pál harmonikást. Ahogy mondani szokták, azóta sok víz lefolyt, esetünkben a Tiszán, rengeteg dolog történt. A cél viszont nem változott: a Felső-Tisza-Vidéken is megtartani a magyarságot, megőrizni és tovább adni a népi kultúrát, őseinkről ránk maradt hagyományainkat.
– Honnan kapta a zenekar a nevét? – kérdeztem Becske Adrienn zenekarvezetőt.
– Fontos volt, hogy a „visk” szó benne legyen, a fricskák pedig ebben az esetben azt jelentené, hogy mi csakazértis odafricskázunk a rossz dolgokra, fricskát nyomunk minden nehézségre. Ha esik, ha fúj, bármilyen is a körülmény, mi megyünk, nem adjuk fel. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindez könnyen megy, de igyekszünk az adott helyzethez alkalmazkodni, ha nehezen is, de létezünk, a körülmények miatt folyamatosan változnak a tagok.
– Tehát ezt úgy is érthetjük, hogy a zenekar működésére is negatívan hatott a háború?
– Természetesen. Minket sem kímélt, kímél ez az áldatlan állapot. Sőt. Szeretett bőgősünket, Ötvös Jóska bácsit még a Covid vitte el… Én eredetileg klasszikus brácsa és hegedűtanár voltam, csak később képeztem át magam a népi irányba, mint ahogy a zenekar hegedűse, Petrics Dániel is. Mindketten Pál István Szalonna mesterképzésein és a nyári táborokban váltunk népzenészekké. Dániel ma már oktatótársam a Viski Folkműhelyben, ahol a népzenei szekció vezetőjeként hegedűt, brácsát és nagybőgőt tanítok. Egy másik tanítványom, Heczel Katalin a zenekar brácsása, a folkműhelyben pedig citerát tanít.
Megszokhattuk, hogy a nagybőgő mögött fiúk állnak, ám egy fél év leforgása alatt három tanítványom is külföldre költözött az ismert okok miatt, és mivel jelenleg haladó nagybőgős tanítványunk sincs, ezért most én vagyok a zenekar nagybőgőse.
Két további tanítványom, Stók Szabolcs jelenleg a Nyíregyházi Egyetemen tanul népi hegedűn, Jőrös Ádám pedig a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban, szintén népi hegedűn. Ádám szerencsére még tud hazajárni, ami nagy segítség számunkra. A kisebb gyerekeken nagyon meglátszik a covidos és a háborús időszaknak a nyoma. A családok szét vannak szakítva, az anyukák viszik-hozzák őket a határon apukalátogatásra. Nagyon hiányzik az állandóság az életükből. Az is nehéz, hogy folyamatosan új gyerekeket kell bevonni, ami leginkább a hegedűtanulásnál tapasztalható: amikorra a hegedűjáték már virtuózabb szintet ütne meg, a gyereknek el kell mennie – sajnálkozott Adrienn.
A zenekar és a szintén évek óta működő folkműhely tevékenysége tulajdonképpen egybeforr, a műhelyben azokat a dallamokat tanítják, melyek a táncházas repertoárban is szerepelnek. A lényeg, hogy a gyerekek minél előbb alkalmazzák a tanult anyagot, zenekarban is kipróbálhassák magukat.
– Ez fontos lépése a népzene-oktatásnak, hiszen azzal együtt, hogy közösségben vannak, zenészként egymásra is figyelniük kell. Meggyőződésem, hogy ennek a mindennapi életben is van hozadéka, hiszen egyre kevesebben vagyunk, de nekünk, nagyon össze kell tartanunk. Úgy vélem, a Viski Fricskák úgy két-három éve érte el azt a funkcióját, amiért létrejött – hangsúlyozta Adrienn.
Az oktatók és az ifjú zenészek azért dolgoznak nap mint nap, hogy hagyományaink, a népi kultúra, ne vesszen a feledés homályába, hogy a következő generációnak is legyen dolga a községben.
– A népi kultúra a legfontosabb eszköz, amivel ki tudjuk fejezni magyarságunkat, az identitásunkat, és egyúttal figyelemelterelő is a jelenlegi helyzetről. Az is célunk, hogyha ennek a háborús helyzetnek vége lesz, legyen egy hely, egy olyan kis közeg, ahová azok a hazatérők, akik részei szeretnének lenni a viski magyarságnak, csatlakozhassanak. És ha most nem is tudunk nagy lánggal égni, mindenképpen őrizzük a parazsat. Minden este azért imádkozom, hogy Isten adjon erőt a folytatáshoz, hogy elérjük a jobb, békés időket.
A zenekar Kárpátalja szinte minden szegletén színpadra lép, de főként a Felső-Tisza-Vidéken.
Nemrégiben Aknaszlatinán és Nagyszőlősön jártak, a Visken megrendezett Tisza Völgye fesztiválon is felléptek, a viski és szlatinai óvodában rendszeresen tartanak táncházat a legkisebbeknek, vagyis mind a tanítványokat, mind a tudást, mozgásban tartják, a fejlődés folyamatos. A nyár folyamán, mint ahogy azt a Facebook is jelezte, kis hazánkat képviselve Erdély számos településén vendégszerepeltek az ifjú Viski Fricskák.
– Alig tudtam követni, hogy mikor, hol vagytok, a nyáron szinte egész Erdélyt bejártátok.
– Jól látod, hogy Erdély az, ahol a legtöbbször megfordultunk. Megmondom őszintén, amióta kitört a háború, azóta kezdtek el jobban odafigyelni ránk, több segítséget kapunk. Az első helyszínre Pál István Szalonna ajánlott be minket, és amikor elmentünk, az adta a következőt és a következőt. Így lett az, hogy negyedik éve Erdély öt (Zsobok, Méra, Kalotaszentkirály, Válaszút, Kolozsvár) településén táborozunk vagy lépünk fel, ami azt jelenti, hogy három hét nonstop utazás, sátorállítás, tanulás, színpad, utazás, ismét sátorállítás, ismét tanulás, színpad. És mindezt idén megtoldottuk Máramarosszigettel, augusztus végén egy szórványfesztiválon mutatkozhattunk be. A gyerekeknek mindez óriási élmény, hiszen amellett, hogy adatközlő zenészektől tanulhatnak, rengeteg új barátságot kötnek, melyek remélhetőleg a jövőben is megmaradnak. Arról nem beszélve, hogy ide a külföldre elszármazott zenésztársaik is csatlakozhatnak.
Fontos megemlíteni, hogy a zenekar és a folkműhely tanítványainak nemcsak tanulásból és fellépésekből áll az élete. Adrienn tudja, hogy a kikapcsolódás is része kell, hogy legyen a fiatalok életének, ezért gyakorta szervez biciklitúrákat, sátras kirándulásokat.
– Ettől még vonzóbb a gyerekek számára hozzánk tartozni, mert nemcsak tanulunk, hanem szórakozunk is. Ősszel biciklitúrát szervezünk a Sajánba, májusban az évzáró kirándulás egy háromnapos sátorozásból áll. Télen szánkózni szoktunk, évente a Tisza-takarításon is részt veszünk. Ezek állandó programok, de közben folyamatosan bővül a tevékenységek palettája.
– Hogyan látod a 2026-os esztendőt?
– Nekünk az év szeptembertől májusig tart. A szűk keresztmetszet szeptember, azt mindig feszülten élem meg, mert akkor szembesülök azzal, hogy mennyien maradtunk. Szerencsére év közben nem nagyon megy el senki, esetleg december közepétől vannak elszállingózások, ezért is kerül megrendezésre a karácsonyi félévzáró műsorunk december 14-én. De előtte még az ünnepkörökhöz igazodva a folkműhelyben táncházakat és kézműves foglalkozásokat szervezünk. Legutóbb a Márton-napi vigadalmat tartottuk meg. Ezt az adventi időszak követi, egy Mikulásos táncház, amit szintén kézműves foglalkozással és népi ének oktatással színesítünk. Folyamatosan alkalmazkodunk a körülményekhez, amelyben a Csoóri Sándor Alap a fő támogatónk. Abban bízunk, hogy Isten megsegít bennünket, és jövőre is folytathatjuk a megkezdett munkát. Január mindig pihenéssel telik, februártól szoktuk újrakezdeni a táncházakat a farsangolással, a Valentin-nappal, aztán jön a Húsvét, Anyák-napja, tanévzáró, a nyári „őrület” és a nem tervezett, beugró programok.
