Az Ungvári Nemzeti Egyetem régészeti tudományos expedíciója a múlt év során feltárásokat végzett az ungvári várban lévő Szent György templom romjain, amely során számos tárgyi emlék, köztük XVII. századi fegyverek is napvilágra kerültek. A diákok bevonásával megvalósult feltárás során elsősorban a főhajóban kutattak, ahol számos korabeli tárgy, illetve annak töredéke került elő. Mint dr. Volodimir Mojzes docens, az expedíció vezetője elmondta: az ásatás kézzel fogható eredményei között közel 50 bejegyzési számmal ellátott lelet van. Sajnos 1728-ban egy hatalmas tűzben a templom leégett, a falak és a kripta is jelentős károkat szenvedtek. Az 1740-ben itt elhelyezett osztrák helyőrség katonái is fosztogatták az itteni sírokat. Ennek ellenére több lelet is előkerült: két szablya, medálok, gombok, övveretek, érmék, illetve sikerült beazonosítani több XV–XVII. századra datálható sírt is.
Volodimir Mojzes a közelmúltban Facebook-oldalán több olyan töredéket is bemutatott, amelyek a tavalyi ásatások során került elő. Ezek között két kőtábla (talán sírfedőlap) töredéke érdemel figyelmet, amelyek azt bizonyíthatják, hogy az ungvári vártemplomba a Homonnai Drugeth család már a XIV. század első felében is temetkezett. A töredékek latin nyelvű feliratait jelenleg magyarországi szakemberek vizsgálják. Reméljük, hogy az idei év nyarára tervezett újabb expedíció is hasonló leleteket hoz majd napvilágra.
A korábbi temetkezésekről nincsenek adataink, azonban forrásokkal is alátámasztható, hogy a XVI. században a Drugeth család tagjai közül itt talált végső nyughelyet: (V.) István (1599), a korszak neves katonája, fiai: (II.) László (1600), illetve (I.) Bálint országbíró (1610), illetve unokája (VI.) István (1610) – valamennyien Ung és Zemplén vármegyék főispánjai. A család másik (katolikus) ágának képviselői közül itt nyugodott: (IV.) György országbíró, felső-magyarországi főkapitány (1662), fiai (XI.) János (1682) és (II.) Zsigmond (1684) és felesége, Esterházy Mária (1684). De ide temették el 1680. május 20-án a Barkóczy család több tagját (Barkóczy Istvánt, Barkóczy Istvánné Dessewfy Klárát, ifj. Barkóczy Istvánt és Barkóczy Sándort).
De mit is kell tudnunk az ungvári vár Szent György templomáról? A látogató napjainkban csupán romokat lát, azonban az 1728-ban bekövetkezett tűz előtt a vár egyik ékessége volt. Tájékoztatásul figyelmükbe ajánlunk két tanulmányt, amely a vártemplom történetével foglalkozik!
Janotti Judit: Az ungvári vártemplom legújabb kutatási eredményei (Műemlékvédelem, 1997, 41. évfolyam, 1-4. szám, 183-187. old).
1984-ben szakdolgozatban dolgoztam fel Kárpátalja központjának, Ungvámak és az ungvári vártemplomnak építéstörténeti, műemléki kérdéseit. Akkoriban nagy szenzációt keltett az ungvári várkertben, a palotától délkeletre lévő gótikus templomrom előbukkanása. A templom több évszázadon át be volt temetve, létéről csak a szakemberek tudtak. Egy lelkes történelemtanárnak és diákcsapatának köszönhető, hogy romjai felszínre kerültek. Bár a kutatás a szakszerűtlenség és a nehéz körülmények miatt nem folyt mintaszerűen (a templom belsejéből a földet géppel emelték ki és elszállították, a gazdag középkori kő leletanyagot rendszerezés nélkül, össze-vissza dobálták, a torony körüli részt fel se tárták), az eredmény tudományos és műemléki szempontból mégis jelentős. Most, több mint tíz év múltán, néhány kollégámmal arra jártam, s elégedettséggel szemlélhettük a részlegesen kiásott, alapfalaiban konzervált és bemutatott romokat. A látottak és a felmérések A alapján, Szekér György elkészítette a vártemplom elméleti rekonstrukciós rajzát.
A templom története
A vizsgált forrásokban az „Ung-új vári” plébánia első említése 1248-ra esik. Az „Ung-újvár” kifejezés arra enged következtetni, hogy a tatárjáráskor megsérült vár és környező települései újjáépülhettek. (Ha a tatárjárás előtt állt a vár - Óvár, akkor feltehetően temploma is volt.) Genthon István a templom építését 1244-re teszi. Az egri káptalan 1252. évi oklevele egy Ung megyei főesperesről (Marchuitode Ung archidiaconus), 1284. évi levele pedig egy ungvári papról (Stephanus sacerdos de ungwar) tesz említést. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említi az ungvári plébániát, de a fenti adatok alapján valószínű, hogy a templom, azaz előzménye már az 1332-es pápai összeírás előtt is létezett. A helyszínen talált késő gótikus részletekből (boltozati bordák, zárókövek, alakosztó bordák) a ma látható templommaradvány a XV. sz. második felében, vagy a XVI. sz. elején épülhetett.
1556-ban a vártemplom egy időre a reformátusoké lett, de nemsokára a katolikusok, Drugeth György segítségével, visszakapták. (Itt jegyzem meg, hogy az ungvári vár és a környező Ung megyei birtokok, Károly Róbert hatalomra jutásától, mintegy öt évszázadon keresztül a nápolyi eredetű Drugeth család birtokában voltak.)
Fontos esemény színhelye volt a vártemplom 1649. április 24-én (egyes források szerint 1646-ban), Szent György napján. A „szakadár” munkácsi görögkeleti püspök és 63 pravoszláv pap (batykó) itt kötötte meg az uniót a római katolikus egyházzal.
Az Urbaria et Conscriptiones 1685. VII. 21-i feljegyzése szerint a vár piacán nagy templom állt zsindelyezés nélkül, a „toronynyal egyberagasztva”. A toronyban két öreg harang és egy óra volt. A garádicson feljárván itt volt a Frumentária Ház is (gabonamagtár).
Meglehetősen részletes leírást ad a templomról az 1718. VIII. havi U. C. „A vár közepén nagy kőtemplom, a sekrestye fölött boltíves kőépítmény, itt volt a capellariusok (káplárok) székhelye kis átriummal, ahová lépcső vezet föl. A templomban a Jézus sírhelye-kápolnában szokásos módon egy kőkripta fölött, amelybe a Homonnai bárók temetkeztek. A kripta ajtaja faragott, vörös márványkő. A templom tetején a régi gabonamagtár a templom hosszában. A templom végében a hozzá csatolt kőtorony, egy nagyobb és egy kisebb harang és egy régi óra. A torony alatt egy boltozatos pince, ahol puskaport tárolnak és a Homonnaiak nyugszanak. A templom mellett egy száraz malom. Környékén börtönök kőből.”
Az 1728-as nagy várbeli tűzvész során a templom is erősen megrongálódott. Az 1733-as leírás szerint boltozata jelentős javításra szorult. Harangjai megolvadtak, órái, ablakai megrongálódtak. A Drugeth család kriptája összedőlt. A templom meglévő négy oltára színtelen, a padok, berendezések összetörtek. Az istentisztelethez szükséges tárgyak azonban hiánytalanul megvoltak.
Az Országos Levéltárban megtalálható a templom bővítési, átalakítási rajza 1772-es évszámmal: alaprajz és homlokzat. Simmeth József kőművesmester tervei a gótikus vár
templom barokk stílusban történő átalakításához készültek.
Mivel a Drugeth család kihalt, s 1740-ben a vár utolsó tulajdonosa, Gyulai Ferenc is meghalt, a vár és annak tartozékai visszaszálltak a kincstárra. 1772-ben már folytak a tárgyalások arról, hogy az ungvári várat Mária Terézia a munkácsi görög katolikus püspöknek adományozza. Ez 1775-76-ban már meg is történt. Feltehetően ezért volt szükség a vár udvarán omladozó templom helyreállítására. A terv megvalósítására azonban - a feltárási munkák tanúsága szerint - nem került sor. (Megjegyzem, hogy ekkor már a város nem szűkölködött templomokban. 1762-ben felépült az új római katolikus templom a Sós utcában, a görög katolikusok pedig a püspöki palota templomába jártak istentiszteletre.)
Ha a jelenlegi állapot felmérési rajzát összevetjük Simmeth kőművesmester alaprajzával, azonnal kitűnik, hogy a kor stílusában történő újjáépítés megtartotta volna a templom akkor még álló maradványait. A templom további sorsáról nem találtam szakirodalmi adatot. Ebből arra következtethetünk, hogy 1772 után a romos templomot lebontották és a törmeléket elterítették.
A legújabb kutatások
A jelenleg feltárt és alapfalaiban helyreállított templom alaprajzi elrendezése a következő:
1. a nyolcszög öt oldalával záródó szentély,
2. a téglalap alakú főhajó,
3. a szentélytől északnyugatra a sekrestye,
4. a főhajótól északnyugatra a mellékhajó,
5. a főhajótól délkeletre a kápolna-kripta.
A templom, alaprajzi elrendezése és a megmaradt építészeti részletek alapján, a XV. sz. második felében, vagy a XVI. sz. elején épülhetett. Erre utalnak a karcsú boltozati bordatöredékek, a három- és négyágú boltozati csomópontok, az ablakosztó bordák, a kis négykaréjos rózsaablak. 1984-ben még úgy gondoltam, hogy a román kori templomot a feltárt gótikus templom alatt kell keresni, de 1988-ban megdöbbentő és érdekes látvány fogadott. Előző ottjártam óta a szentélyből és a hajó egy részéből (keleti rész) eltávolították a földet és a törmeléket. A kutatók itt már lejutottak a padló szintre, az oltár alapja is előkerült, bár maga a padozat nem volt felfedezhető.
A templom belsejének kitisztítása után jól megfigyelhetővé vált a szentély, a hajó és a diadalív csatlakozása (különösen a déli oldalon). A csomópont falazási technikájából egyértelműen kiderült, hogy a hajó és a diadalív által alkotott sarokhoz később épült a szentély. Tehát a templom legrégebbi része a négyszögű hajó. Az is látszik, hogy a mai diadalív a hajó keleti zárófalának egy része volt. A hajóhoz feltételezhetően egy keskenyebb szentély kapcsolódott. Maradványainak - ha a feltételezés helyes - a további ásatások során elő kellene kerülniük. Sajnos nincs tudomásom az ásatás folytatásáról, a gótikus padlószint alá nem ástak.
Feltételezésemet nem zárja ki az sem, hogy a mai szentélyhez csatlakozó sekrestye nyugati falának belső részén profilált, faragott lábazati párkány található, amely a mellékhajó külső északi falán folytatódik. Tehát a mai északi mellékhajó egy része lehetett a korábbi, kisebb szentéllyel rendelkező templom sekrestyéje, amely az adottságok miatt a korai hajóhoz csatlakozott. (De az is elképzelhető, hogy önálló kápolnabővítmény, vagy mellékhajó volt.)
Az ásatások idején látható volt a hajó déli oldalához csatlakozó kápolna alatt egy beszakadt, dongaboltozatos helyiség, amelyben töredékes csontleleteket és egy teljes csontvázat találtak. Az 1718-ban készült Urbaria Conscription alapján valószínűsíthető, hogy ez az épületrész volt az egyik kripta, ahová a „Homonnai bárók temetkeztek”.
A mai templomrom hajója tehát maga az Árpád-kori hajó, s csak szentélyét építették át később gótikussá, a hajó falainak mintegy meghosszabbításaként. Ä szentély nagyméretű, rendszertelen, durván megmunkált kövei helyett a hajóban szép, vízszintes sorokba rakott, finoman megmunkált kváderkövek láthatók. Az utólagos hozzáépítéssel magyarázható a szentély és a hajó falának enyhe iránytörése is.
A kapott információk szerint a közeljövőben folytatják a templom régészeti kutatását. Ez a terveken látható torony maradványainak felszínre kerülését is eredményezheti.
(Dr. Janotti Judit okleveles építészmérnök, műemlékfelügyelő).
Terdik Szilveszter Ungvár (Ужгород) vártemploma In.: Középkori templomok a Tiszától a Kárpátokig. Középkori templomok útja Szabolcsban, Beregben és Kárpátalján Második kötet. Szerkesztette: Kollár Tibor. – Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. Nyíregyháza 2013 – 196-205 old. (részletek)
1685-ben azt is följegyezték, hogy nem volt zsindelyezve – valószínűleg a Thököly-féle, egy évvel korábbi ostrom alatt pusztulhatott el a tetőzete. 1691-ben és a következő évben a templom gazdag, a várban őrzött felszerelési tárgyainak jegyzékét is elkészítették. A vár 1718-as és 1727-es összeírásaiban részletesebben írták le a templomot is. A nagy, boltozott kőtemplom sekrestyéje fölött kialakított, külső lépcsőn megközelíthető, fűthető helyiségben volt a káplánok lakhelye, amelyhez egy kis előtér is tartozott. A templom belsejében külön kápolna volt kialakítva a Szentsír számára, a Homonnai Drugeth család kriptájának lejáratát pedig a család címerével díszített, vörös márvány kőlap jelezte.
A vártemplomot röviden említik a Bél Mátyás által szerkesztett, 1731-es vármegyei leírásban is. Csak azt emelik ki, hogy magas tornya van, igen bőkezűen fel van szerelve, és nagy gyülekezet befogadására képes.
A tűz (1728) után nem sokkal a templomban található kriptát a katonaság föltörte, majd 24 évvel később, 1762-ben, a városi plébániatemplom építése idején, az egri püspök engedélyt adott a plébánosnak, hogy a kriptát újra felnyithassa, és az ott található kincseket a templom építésére fordíthassa. Az „ásatás” folyamán egy aranygyűrűt találtak, amely állítólag a Bocskai-kortárs Homonnai Drugeth Bálinté lehetett. A gyűrű értékét 50 körmöci aranyra becsülték, de mivel a vár ekkor még kincstári tulajdon volt, az értékes leletet Pozsonyba kellett továbbítani.
