Molnár Adriennek a háború adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy valami maradandót alkosson. A kincseshomoki lány immár az első középlemezével (EP) büszkélkedhet. A Make love not war (Szeress, ne háborúzz) lemez 3 dalt tartalmaz.
Adrienn az édesapjától örökölte zenei tehetségét. A papa tagja volt egy zenekarnak, ahol zongorázott, gitározott, és ha kellett, dobolt is. A lány gyerekkora óta a pianínó szerelmese. Sosem szerette a kottát, mindig a saját belső dallamai vezérelték.
– Hét éven keresztül jártam zongoraórákra. Nem képeztem magam tovább, amit talán egy picit bánok is – kezdi beszélgetésünket Adri. – Aztán 17 éves koromban elkezdtem a virtual dj programon zenéket kevergetni otthon. Ezt megemlítettem az egyik ismerősömnek is, hozzátéve, hogy érdekel a mixelés, ő pedig felajánlotta, hogy gyakoroljak az egyik klubban. Így aztán disc jockey-nak álltam. Akkoriban elég népszerűek voltak az ungvári Amfiteátrumban tartott egyetemi bulik, oda is felkértek néha zenélni. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, abbamaradt a dolog, egy ideig nem is foglalkoztam a zenével.
– Mikor vágtál neki újra?
– Jött a koronavírus-járvány. 2020 végén elkaptam a fertőzést, hosszú ideig be voltam zárva. A párom úgy döntött, „előrehozza” a szülinapomat, és megajándékoz egy digitális zongorával. Az eszközben zeneszerkesztő program is van. Megismerkedtem a használatával, elkezdtem dallamokat rögzíteni. Miután tudatosult bennem, hogy a dj-k ezzel írnak zenét, még inkább érdekelni kezdett a folyamat. Zeneszerkesztés közben elkap a flow-élmény – teljesen elmerülök abban, amit csinálok –, annyira élvezem, hogy észre sem veszem az idő múlását.
– Milyenek voltak az első próbálkozások?
– Az elején eléggé zavaros volt. Ezért amikor az interneten elém jött egy képzési lehetőség, rögtön beiratkoztam. Néhány óra keretében elsajátítottam a zene felépítéséről, szerkezetéről a tudnivalókat. Aztán elkezdtem írni a saját kis muzsikáimat. Sokáig nem tudtam beazonosítani a stílusomat, aztán idővel kikristályosodott, hogy a melodic house&techno az enyém. Pár hónap gyakorlás után elküldtem a képzést vezető dj-nek a darabjaimat. Dj Budai azt mondta, kifejezetten jók, mutassam meg néhány szakembernek. A bátorítás rendkívül feldobott. Még jobban beleástam magam a témába, s végül két olyan zenét írtam, ami igazán tükrözi a stílusomat. De még ekkor sem mertem elküldeni a kiadóknak. Próbálkoztam, hátha sikerül valami jobb, több.
– Aztán jött a háború.
– Sokáig képtelen voltam bekapcsolni a gépem, rengeteg érzés kavargott bennem. Aztán a háború első sokkja után álltam neki a zeneszerzésnek dühből, haragból, a légiriadó alatt. A zongora előtt ülve mindent kiadtam magamból… Így született meg, szerintem, a legjobb zeném. A címe: Javelin. A páncéltörő rakétára utal. A dal elkészülte után arra gondoltam, most már ideje lenne megpróbálni kiadatni valamelyik zenémet. Hiszen háború van, már minden mindegy. A végén még megsérül a laptopom, eltűnik az összes dalom. Nincs értelme tovább húzni. Úgy voltam vele, nincs veszítenivalóm a legrosszabb, ami történhet, hogy nem publikálják.
– Mi volt a következő lépés?
– Felmentem a legnagyobb elektronikus zenemegosztó oldalra, és megkerestem az én zenémhez hasonló dalok kiadóit. Összegyűjtöttem pár címet, s elküldtem nekik a munkámat. Két hét múlva két kiadó is írt, hogy szívesen megjelentetnék, küldjem el a nyersanyagot. Végül egy portugál kiadó, a Tanira Recordings mellett döntöttem, mely mindhárom darabomra vevő volt. Már fent is van a beatporton, meg lehet vásárolni a hangot.
– Mi a célod?
– Mindenképp szeretném folytatni a zenélést. Bár ez egyelőre csak mellékfoglalkozás, főállásban 8 éve egy profi cég online pókerjátékosa vagyok. Az is megfordult a fejemben, hogy visszatérek a keverőpult mögé, főleg így, hogy már saját zenéim is vannak… Menő lenne az egyik dalomat lejátszani bulikban, népszerű helyeken. Örülnék, ha ismertté válnék vagy ha híres dj-k kevernék a szettjeikbe az én zenéimet.
