Az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási és Tudományos Intézet Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének élére új vezetőt neveztek ki dr. Zubánics László személyében.
– 2016-ban védte meg a doktori disszertációját. Korábban az intézet igazgatóhelyettese volt, szeptembertől pedig ön vette át a történelem tanszék irányítását.
– Egy évig megbízott tanszékvezetői státuszban voltam – kezdi Zubánics László. – Tavasszal hirdették meg az állást. Megpályáztam. Mivel megfeleltem a követelményeknek, szavazásra bocsátották a kérdést. Miután a tanszék munkatársai voksoláson bizalmat szavaztak nekem, meghallgatásra került sor az egyetem pályázati bizottsága előtt. Értékelték a jelöltek pályázatát, majd újabb szavazást tartottak: 55 igen, 0 tartózkodás és 0 ellenszavazat alapján az Ungvári Nemzeti Egyetem Tudományos Tanácsa úgy döntött, hogy támogatja a kinevezésemet. A rektor hitelesítette a dokumentumot, így öt évre megkaptam az állást.
– Milyen változást jelent ez a tanszék életében?
– A kollektívával megbeszéltük, hogy megosztjuk a feladatokat, mindent közösen dolgozunk ki. Kulcsár Tímeát választottuk tanszékvezető-helyettesnek, aki segít a tanmenet és egyéb programok kidolgozásában. Jelenleg a tanszéken két professzor és öt docens dolgozik. A többiek adjunktusi és asszisztensi állásban vannak. Disszertációvédés előtt állnak. Az egyik tervünk, hogy emeljük a szakmai szintet és színvonalat. Azon leszünk, hogy azok a tanáraink, akik már megírták a disszertációjukat, meg is védjék azt, és megszerezzék a tudományos fokozatot. Ez mindenki számára fontos, már csak egy kis motiváció kell hozzá. Nem könnyű összeegyeztetni a teendőket. Egy tanárnak évi 600 órát kell levezetnie. Emellett minimum ugyanennyi időt kell fordítania tudományos tevékenységre, és még 600 órát a tudománynépszerűsítő munkára.
– Az idén több volt a felvételiző.
– Tizenkét történész jött hozzánk, zömében az Ungvári járásból, magas pontszámokkal. Érdeklődő, értelmes, céltudatos diákok, akik első helyen célozták meg a történelem szakot. Annak köszönhetően, hogy nálunk kis létszámú osztályok vannak, személyesen találkozunk a diákokkal, betartva a járványügyi előírásokat. Ez fontos, mert az elsősöknek meg kell szokniuk a légkört, és így mi is jobban tudunk rájuk figyelni. Megalapozott tudásuk megkönnyíti a haladást, ami jól jön most, ugyanis az első szakdolgozatot már decemberre össze kell hozni. Nagyjából már mindenki tudja, milyen témát szeretne kutatni a későbbiekben. A mi feladatunk, hogy támogassuk és terelgessük őket a helyes irányba.
– A történelem tanszéken belül a nemzetközi kapcsolatok szak az első perctől népszerű volt. Az idén mi a helyzet?
– Most is sokan jelentkeztek, viszont ez a szakirány annyira népszerű lett országos szinten, hogy a jelentkezők számát tekintve bekerült a top 10-es listába. Megemelték a ponthatárt, minimum 140-et kellett összegyűjteni ahhoz, hogy felvételt nyerhessenek. Ha a korábbi ponthatár marad, akkor akár 25 diákunk is lehetne, így viszont sajnos sokan 1-2 ponttal maradtak le. Viszont örvendetes, hogy új szintre léptünk, a nemzetközi kapcsolatok szakon most már mesterképzésünk is van. Kineveltünk annyi diákot, hogy közülük magiszterek is legyenek. Arra biztatjuk a hallgatókat, hogy a mesterképzés után a doktorira is jelentkezzenek. Van, aki él is ezzel a lehetőséggel. Igyekszünk államilag finanszírozott helyet is biztosítani.
– Milyen terveik vannak még?
– Szeretnénk bővíteni a tudományos kutatások témakörét. Meg akarjuk erősíteni a tanszéken eddig is működő tevékenységeket, ezen belül a szakmai – néprajzi, múzeum-levéltári, régészeti – gyakorlatokat, amelyek idén a koronavírus-járvány miatt elmaradtak. A diákoknak még több publikációs lehetőséget szeretnénk biztosítani. Most például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) forrást biztosít a Nortia kiadványunk megjelenésére. A Crossroads – Európai Integráció és Nemzeti Kisebbségek Központja pedig már az MTA-ban is nyilvántartott kutatóműhely lett.
