Az aradi tizenháromra emlékeztek Kárpátalja szerte

Október 6-án a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet szervezésében Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán lévő aradi vértanúk emlékoszlopánál gyűltek össze az emlékezők, akiket Zubánics László, a KMMI elnöke köszöntött. Elmondta, mivel a mai nap történelmi esemény, fel kell idézni azokat az eseményeket, amelyek a messzi partiumi Aradon történtek.

– Katonák voltak, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak volt esküjükkel, amely a császárnak tett ígéret volt. Ők azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat, mégsem tették. Olyan hősök ők, akiket Magyarország történelmében csakis vérvörös betűkkel lehet illetni, mert a vérüket áldozták ezért az országért. Minden valamirevaló magyar embernek tudni, ismerni kell nevüket, tetteiket!

A megemlékezésen jelen lévő Herczog Edit európai parlamenti képviselő beszédében kiemelte: 1849. október hatodika mementó mindannyiunk számára. Mementó, amelyre emlékezünk, amely emléket állít azoknak a hőseinknek, akik akkor az életüket adták.

– Úgy vélem, emlékezésünk pillanatában végig kell gondolnunk saját életünket, végig kell gondolnunk saját emberi nagyságunkat. Vajon képesek vagyunk-e egymással kezet fogni? Képesek vagyunk-e egymáshoz közelebb menni? Vagy a távoltartás, a hiúság az, ami bennünket ma vezérel. 1848-49-nek az az üzenete, hogy nem külön-külön, nem egymás ellen, hanem szegény a gazdaggal, egy közös ügyért, a szegénység fölemeléséért küzdjünk. Ha október hatodikát így ünnepeljük, akkor méltók leszünk arra, hogy a jövőben bennünket, a 163. alkalommal emlékezőket is megemlékeztessék. Ennek a gondolatnak a jegyében, a másik elfogadásának a jegyében, amely egyben az Európai Unió legfontosabb gondolata, és elve is: kívánom, legyen erőnk kezet nyújtani mindenkinek, aki magyarul beszél, aki a magyar nép felemelkedését akarja!

Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke méltóságteljes megemlékezést kívánt mindenki számára, és azt, erősítsenek bennünket Vécsey Károly honvédtábornok utolsó szavai: „Isten adta a szívet-lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángol.”

Mielőtt a jelenlévők elhelyezték volna a kegyelet koszorúit az emlékoszlopnál, Lőrinc P. Gabriella és Bakos Kiss Károly költők szavaltak egy-egy, alkalomhoz illő költeményt.

***

Ungváron a hagyományokhoz híven Szegelethy János honvéd hadnagy Kálvárián lévő sírjánál adóztak a vértanúk emlékének. Fuchs Andrea, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének alelnöke szavait követően Balogh Dénes, Magyarország ungvári külképviseletének konzulja szólt az egybegyűltekhez. A forradalom és szabadságharc eseményeire, illetve az aradi vértanúk hősiességére Gortvay Erzsébet irodalomtörténész emlékezett. Marcsák Gergely egy róluk szóló énekkel tetté meghittebbé az alkalmat.

A koszorúzást követően az egybegyűltek Bémer László püspök, egykori felsőházi tag Szobránc utcai emléktáblájánál is elhelyezték az utókor koszorúit.

***

A nagyszőlősi megemlékezésen, báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye mártír főispánja emlékművénél Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke mondott beszédet. Tóth Katalin, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára felolvasta a rendezvényre meghívott, de családi okok miatt távol maradt főszónok, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter beszédét. A tárcavezető üzenetében hangsúlyozta, a Kárpát-medence minden kis zugának megvan a maga vértanúja, akinek áldozatából erőt meríthetünk.