Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékeztek Mezőkaszonyban

Alattomos, hitszegő módon támadták meg 1956 novemberének hajnalán Budapestet a várost már korábban körbevevő szovjet páncélosok, hogy vérbe fojtsák a magyar nép egyik legszentebb forradalmát. A tizenkét napig tartó felszabadultság ekkor egyeseknél letargiába torkollott, mások viszont fegyvert fogtak a világ egyik legerősebb hadseregével szemben. Igen, mert ilyen nagy dolog a szabadság. Mezőkaszonyban november 4-én, a gyásznapon a magyar forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékeztek.

Bakancsos László, az UMDSZ elnökségi tagja köszöntőjében a közös emlékezés fontosságát emelte ki. Elképzelni is nehéz, mekkora nyomás nehezedett a barikádokon harcolók vállára! Micsoda félelmeket kellett legyőzniük azoknak, aki puskákkal, géppisztollyal szálltak szembe a tankokkal! Hasonló nyomás nehezedik most a kárpátaljai magyarokra is. Egyfelől a továbbra is vajúdó ukrajnai gazdaság sokakat elvándorlásra kényszerít, másfelől a jogainkat csorbító törvények az asszimiláció felé terelik az itthon maradókat. Nekünk, mai kárpátaljai magyaroknak az ötvenhatos szabadságharcosok dicső tetteiből erőt merítve, egymással összefogva kell most helyt állni.

Nemzeti gyásznapunkon arra emlékezünk, hogy a Szovjetunió november negyedikén megszállta Magyarországot, és a forradalom vívmányainak felszámolását, a szabadságharcosok kemény megbüntetését helyi szövetségeseire bízta, fogalmazott Beke Mihály András, Magyarország Beregszászi Konzulátusának elsőbeosztott konzulja, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a harcok során sok minden elpusztult, ám a zsarnokoknak az emberek lelkébe oltott szabadságvágyát nem sikerült elpusztítaniuk. E hatalmas vérveszteség után magyar nemzetünknek újból sikerült talpra állni. Mert mi a vereségeinkből is tudunk erőt meríteni, hangsúlyozta a szónok: így megy ez már több mint félezer éve Mohács óta.

Hatvanhárom évvel ezelőtt Dávid szembe szállt Góliáttal, az aprócska Magyarország a hatalmas Szovjetunióval, kezdte beszédét Zubánics László, az UMDSZ elnöke. Kicsiben valami hasonló történt azokban a hetekben Mezőkaszonyban is, ahol három bátor fiatal elhatározta, hogy cselekedni fog: röplapokon, plakátokon tiltakoztak a szovjet beavatkozás ellen, s azt követelték, hogy az oroszok hagyják békén a magyar népet, vonják ki a csapatokat az anyaországból. De nemcsak ezek a fiatalok, hanem egész Kaszony, úgy, ahogy Kárpátalja valamennyi magyarok által lakott települése is lázban égett. Szüleink, nagyszüleink a rádióból értesültek a szomorú fejleményekről, mélyen együtt éreztek a szabadságért harcoló, az emberi méltóságért kiálló magyar testvéreinkkel.

Hamarosan új időszámítás veszi kezdetét ezen a vidéken, folytatta Zubánics László. Mivel december 22-én megalakul a Mezőkaszonyi Kistérségi Társulás. Be kell bizonyítani, hogy ez az új közösség ugyanúgy életképes lesz, mint ahogy eddig önmállóan gazdálkodó falvaink is meg tudták őrizni életerejüket.

A kaszonyi, Arany János nevét viselő magyar tannyelvű líceum diákjai verses-zenés műsor keretében elevenítették fel a győzedelmes napokat, és hajtottak fejet a szabadságharc mártírjainak emléke előtt.