Augusztus 20-i ünnepségek Kárpátalja-szerte

Ünnepség Hmelnickijben

Államalapító királyunkra, nemzeti ünnepünkre, a keresztény magyar államalapítás és a magyar állam ezeréves folytonosságára emlékezett a Szent István Magyarok Szövetségének (az UMDSZ kollektív tagszervezete) tagsága augusztus 20-án Hmelnickijben. A városi parkban szervezett ünnepségre a kis magyar közösség kiállítással, ünnepi műsorral készült (néptáncokat mutattak be, mazsorettcsoport- és fúvós zenekar hívta fel a helyiek figyelmét a magyarság ünnepére). 

A kiállítási tárgyak között a magyar népi kultúra, a csodálatos népviseletek ugyanúgy feltűntek, mint az egyesület történetét, tevékenységét bemutató fotókiállítás. Az ünnepsége több száz fős közönség volt kíváncsi, köztük megjelent Olekszandr Szimcsisin, Hmelnickij város polgármestere is, aki köszöntötte a magyar közösséget nemzeti ünnepük alkalmából. Mint Szikora Attila elnök elmondta, amikor létrehozták az egyesületet, úgy vélték, hogy az államalapító szent király nevénél méltóbbat nem tudnának találni. A hmelnickiji kis közösség igen aktív, részese minden eseménynek a városban, ezt a munkát a közelmúltban Magyarország Kijevi Nagykövetsége is elismerte. Gratulálunk a színvonalas programokhoz és további sikereket kívánunk!

Szent István királyra és az államalapításra emlékeztek Tiszacsomán

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség az államalapítás és Szent István király ünnepe alkalmából augusztus 20-ára Tiszacsomára szervezett ünnepséget, lévén, hogy az itteni görög katolikus templomban őrzik Szent István király ereklyéjének egy darabkáját (ebből kifolyólag a templom második titulusa Szent István). A nagyszámú papi részvétellel megtartott mise keretében Levcsenkó Róbert esperes-helyettes tartott prédikációt. Szent István népéhez szólva sajnálatának adott hangot, hogy napjainkban egyre kevesebb keresztelőhöz, s egyre több temetéshez kell az egyháznak közreműködnie, pedig a magyar haza, a nemzet csak akkor tud felvirágozni újra, ha nagyszámú, kiművelt emberfőkkel bír. Hinnünk és bíznunk kell az Istenben, hogy nekünk, magyaroknak fontos szerepet szánt itt, a Kárpát-medencében. A mise ünnepi körmenettel, illetve áldással zárult, majd a jelenlévők átvonultak az emlékparkba, Szent István király szobrához. Bakancsos László alelnök köszöntötte a meghívott vendégeket: dr. Bodnár Zsolt konzult, Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Horváth László, a Beregszászi Járási Tanács alelnökét, az UMDSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnökét, Dánics Évát, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazhatási Hivatal alelnökét, az UMDSZ alelnökét.

Ünnepi köszöntőjében dr. Bodnár Zsolt, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja Szent Istvánt, az országépítőt méltatta, aki képes volt népe számára élhető és biztonságos körülményeket teremteni. Most is védelemre szorul a magyar föld, amikor Európában valóságos népvándorlás zajlik, s ebben a kérdésben minden magyarnak megfelelő válaszokat kell, hogy adjon. Éppen ezért fontos, hogy az október 2-i népszavazáson minden ember részt vegyen, s megfelelő döntést hozzon.

Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke ünnepi beszédében kiemelte, Szent István király korában is nagy szükség volt a hitre, tudatosságra, alázatra és odaadásra. Ez némelyike ma hiányzik, s nincsenek jelen mindennapi életünkben. Sőt, az ellenkezője a divatos: gúnyolódunk az odaadáson, az alázatos embereket futóbolondoknak tekintjük, akik pedig hisznek egy magasabb közösségi célban, azokat hataloméhesnek bélyegezzük. Nem hibáztathatjuk társadalmunkat ezért, hiszen az a baj, hogy nem hiszünk magunkban, s nem merünk hinni egymásban sem. Ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés: meg tudunk-e most, a 21. században valósítani az államalapításnál jóval kisebb feladatokat, vagy ez is meghaladja az erőnket. Mindettől függetlenül ez a nap ünnepnap, van időnk megállni, és jó értelemben számot vetni jelenünkkel és jövőnkkel. Felemelt fejjel végigélni ezt a napot.

Zubánics László ünnepi beszédében hangsúlyozta: magyar embernek Szent István királyról nem kell magyarázatot írni. Hazánk szétszakítása óta ez a nap, amelyen a régi nagy Magyar honban minden magyar szíve egyesül és ezen a napon lélekben újra együtt van Szent István régi országa, Szűz Mária virágoskertje.

– Szent István király élete a haza életének csak egyetlen pillanata volt. De mégis micsoda pillanat! Az egész nemzet életét és sorsát meghatározta négy évtizedes uralkodása alatt. Mit is tett ő? Mi az a mű, amelyet évről évre megidézünk augusztus 20-án? A szent király feladata nem az volt, hogy új nemzetet hozzon létre – ezt az ősök már előtte megtették. Nem az volt a feladata, hogy új hazát hódítson meg – ezt a feladatot nagyapái már elvégezték. Neki otthont kellett teremtenie ebből az országból a nemzete számára. Olyan otthont, amely kellőképpen biztos, és véd a külső és belső ellenség ellen, amely nemcsak a túléléshez, hanem az építkezéshez, a gyarapodáshoz szükséges feltételeket is biztosítja – fogalmazott az UMDSZ elnöke, majd hozzátette, nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, ugyanakkor őrizzük meg mindazt, ami a miénk és adjuk tovább nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami esetlegesen elromlott a történelem viharaiban, felvállalunk új dolgokat, és azért keményen küzdünk. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt, hogy újabb 1000 év múlva is itt álljon Magyarország! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak, magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek, magyar néptáncot táncolnak.

Iván Gábor görög katolikus parókus ünnepi beszédében Szent Istvánra, a „jó pásztorra” emlékezett, aki, akárcsak Jézus Krisztus képes volt nyájának minden tagjáért kiállni. A szent király fiához, Imre herceghez intézett Intelmei révén fogalmazta meg azokat az erkölcsi normákat, amelyeket fontosnak tartott maga, családja, nemzete számára, s amelyek nagy része ma is aktuális. Az ünnepség koszorúzással ért véget.

Szent István napi ünnepség Mezőkaszonyban

Kaszony az a szívünkhöz legközelebb álló település, ahol élni jó. A legfrappánsabban a népünnepély szónokai közül az egyik így fogalmazta meg az itt lakók legfőbb vágyát. Az immár második alkalommal megrendezett Szent István-napi ünnepség a célok és vágyak kimondása mellett jó alkalom volt a számvetésre is, meg arra, hogy a helybeliek mellett a környező települések polgárai illetve a közeli termálfürdőből ide látogató turisták tartalmasan szórakozzanak. Az egykori mezőváros futballpályáját körbeszegő kézműves sátraknál egész nap nagy volt a sürgés-forgás. A népi kismesterségek – a szövő, a keramikus, a fafaragó, a gyöngyfűző, a játékkészítő stb. – képviselői engedtek bepillantást szakmájuk titkaiba.
Emellett számos kézműves terméket – sajtot, mézet, finom süteményeket, fánkot, derelyét, bort – vásárolhattak a fesztiválra kilátogatók.

A megnyitón Kudlotyák Krisztina, a rendezvény fő szervezője, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, annak a reményének adva hangot, hogy a nagy múltú település hamarosan ismét a kistérség igazi központjává válik. Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola rektora a honfoglalás példáján elmélkedett a bevándorlás és az integráció kérdéséről. Szent István bölcsességét jelzi, hogy felismerte: a magyarok új hazájában, Európában más értékrendek mentén szerveződik az élet, mint a keleti nomád népeknél. Ha meg akarunk maradni, akkor kereszténnyé kell válnunk.

Az államalapítás óta közel negyven nemzedék munkálkodott az ország felvirágoztatásán, mondta köszöntő beszédében Erdei Péter beregszászi magyar konzul, aki a továbbiakban arról szólt, hogy kevés nemzedék mondhatja el magáról, hogy élete során nem kellett komoly kihívásokkal szembe néznie. A kisebbségbe szorult nemzetrészek tagjainak jelenleg az a feladata, hogy magyarságukat nem feladva hasznos állampolgárai legyenek annak az országnak, ahol élnek. Ez egyben a szülőföldön való megmaradás záloga is.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének a vezetője, a járási tanács elnöke az ilyen közösségformáló hagyományőrző rendezvények fontosságát hangsúlyozta, s azt, hogy a mostani nehéz helyzetben is meg kell tartani magyarságintézményeinket. Tóth Sándor helyi polgármester arra emlékeztetett, hogy a mai nap, a kemény nyári munkák lezárásaként, a felhőtlen szórakozásé és a feltöltődésé.

Első királyunk olyan államot álmodott meg, amelyben mindenkinek feladata van, ahol nemcsak a közösség védő ereje óvja a nemzet minden egyes tagját, hanem egyszersmind mindenki erejéhez mérten járul hozzá az ország építéséhez, mondta Radvánszky Ferenc helyi református lelkipásztor, aki Isten áldását kérte a jelenlevőkre és Kárpátalja sokat szenvedett magyar népére.

A színpadot először a helyi óvodások vették birtokukba, műsorukat a közönség vastapssal jutalmazta. Az estébe nyúló monstre koncert során felléptek a Kaszonyi Művészeti Iskola növendékei, a helyi református gyülekezet asszonykórusa, az itteni kultúrház Búzavirág folklórcsoportja, a Beregdédai Kultúrház tánccsoportja. Nagy sikert aratott a Zápszonyi Kultúrház színjátszó köre, amelyik egy hagyományos lánykérést mutatott be. Szilajon ropták a csárdást a Mezőgecsei Kék Viola Néptáncegyüttes tagjai. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a határ túloldaláról, a szomszédos Barabásról érkezett Nefelejcs Népdalkör, valamint a Bátyúi Együtt Nyugdíjasklub asszonykórusának a fellépését. Nagyszerű hangulatot teremtett a Sodró Együttes népzenei bemutatója és az azt követő táncház, valamint az utánuk következő Kokas Banda és a Napsugár Néptánccsoport színvonalas műsora.

Eközben a szervezők a stadion másik felében minden jelentkező számára lovaskocsikázást biztosítottak. Már sötétedni kezdett, amikor a Szekszárdról érkezett gitár quartett lépett a színpadra. A latin melódiákat megszólaltató zenészek muzsikájára a színpad előtt állók közül sokan táncra perdültek.

Hármas ünnepség Tiszasalamonban

A Tiszasalamoni Református Egyházközség és a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezete által szervezett augusztus 20-i nemzeti ünnepi megemlékezésen sor került az 1938-ban gyülekezetünknek adományozott és 2016-ban felújított történelmi zászló megáldására, valamint a II. világháborúban elesett magyar katonák síremlékének felavatására is.

A rendezvény istentisztelettel kezdődött, mely során Kótyuk Zsolt tiszteletes kiemelte az elődök emléke előtti tisztelgés fontosságát. Ezután népviseletbe öltözött ifjak behozták a restaurált zászlót. Ennek megáldását követően Kovács István gondnok ismertette a zászló történetét, külön is kiemelve az adományozónak és az ünnepségen megjelent hozzátartozóknak, a Béres családnak a nevét. Ezután kivonultunk a templomkertbe, ahol megkezdődött a megemlékezési ünnepség.

A Himnusz eléneklését követően Palkó Katalin, a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezetének elnöke, a rendezvény egyik főszervezője bemutatta a meghívott vendégeket, üdvözölte az egybegyűlteket. „Boldog az a nép, aki tiszta szívvel ünnepelni tud!”. Kiemelte, hogy csakis tetterős ember képes szembenézni múltjával és jelenével, csakis ő képes higgadtan mérlegelni gyengeségeit, erősségeit, levonni a szükséges következtetéseket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület jóvoltából lehettünk részesei ennek a történelmi eseménynek. „Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának színvonalát és igényességét. Aki nem temeti el saját halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését”.

Szabó János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja beszédében kiemelte, hogy annak idején Szent István királyunk rakta le annak a Magyarországnak az alapkövét, mely még mindig létezik, fennáll. S ennek az országnak a határait azóta is meg kell védeni.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke beszédében kiemelte, hogy a magyar állam megalakulását ünnepelni jöttünk össze itt, a magyar határtól egy kilométerre. Ebben a községben sokak fejében megfogalmazódhat az a gondolat, hogy miért nem egy kilométerrel odébb laknak. Emlékeztetett arra, hogy anno azok a magyar honvédek, akik itt vannak eltemetve, hazájuk védelmében a legdrágábbat, az életüket adták.

Ezt követően Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke és Kovács István, a helyi református gyülekezet gondnoka leleplezte az emlékművet, majd Hangácsi István ismertette egyesületük legfőbb célját, hogy 2006 óta a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt és támogatásával mind Kárpátalján, mind a hágókon túl megkeressék, felkutassák, azonosítsák és ápolják a háborúban elesett magyar honvédok sírjait.

Dr. Bíró Andor, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Hivatala Háborús Kegyeleti Igazgatóságának igazgatóhelyettese megemlékezésében megemlítette, hogy kárpátaljai származásúként nagyon is átérzi a tiszasalamoniak és anyaországbeliek fájdalmát. Felkérte Tiszasalamon lakosságát, hogy féltve őrizzék meg ezt az emlékművet, vigyázzanak rá. Legyen ez az emlékmű a megbékélés szimbóluma, ne legyen soha többé háború. Salamon Gyula, Szenna község polgármestere beszédében kiemelte, hogy különleges ez a nap itt, Tiszasalamonban, hisz az államalapító királyunkról való megemlékezéssel egyidőben emlékművet avatuk és zászlót áldunk meg.

A megemlékezést követően a tiszasalamoni fiatalok rövid műsorral szórakoztatták a megjelenteket, utána a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Ezután a meghívottak átvonultak a közeli Tisza-kávézóba, ahol svédasztal mellett kötetlen beszélgetés útján közelebbi ismeretségeket kötöttek.

Nemzeti ünnep Beregszászban

Augusztus 20. – az egyetemes magyarság nemzeti ünnepe. Ezen a napon Szent István királyunkra emlékezünk, aki bölcsességével, hitével olyan államot alapított, amely önállóságát megőrizve vált a keresztény Európa részévé. Szent István eszméje időtállónak bizonyult, segített abban, hogy itt, a Kárpátok lábánál is megőrizhessük maroknyi magyarságunkat… Ezt a napot az új kenyér ünnepeként is számon tartjuk.

Augusztus 20-án Kárpát-medence szerte Szent István-napi megemlékezéseket tartottak a magyarok lakta vidékeken. Ezen a napon szegték meg Budapesten a Magyarok Kenyerét, Szolnokon pedig elkészítették a Kárpát-medence kenyerét. Ez utóbbi akcióhoz néhány évvel ezelőtt csatlakozott a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség is. Augusztus 20-án így egy időben, szentmisével és kenyérszenteléssel ünnepelt öt település – Szolnok, Sepsiszentgyörgy, Zenta, Révkomárom és Beregszász – magyarsága. Az öt helyszínt televíziós híd kötötte össze.

A Vérke-parti városban az ünnepség a római katolikus plébániatemplomban szentmisével vette kezdetét, majd Szent István mellszobránál folytatódott, ahol a beregszászi egyházi kórus, valamint a Keresztény Értelmiség Szövetségének ünnepi műsorában gyönyörködhettünk.

Erdei Péter beregszászi magyar konzul ünnepi beszédében hangsúlyozta: az augusztus 20-i ünnep többek között a függetlenségről és a szabadságról szól. Mindkettő olyan érték, amit soha nem adtak ingyen. Szinte minden előttünk járó nemzedéket próbára tett a történelem, és minden nemzedék kiállta ezt a próbát. Ez a nap a jövőbe vetett hit és remény diadalának ünnepe is, mondta.

Az esemény legfelemelőbb része volt, amikor Molnár János plébános megszentelte az új kenyeret. Mint megtudtuk, az ezúttal is a beregszászi Szerb Péksében készült, s a szolnoki rendezvényen is ők képviselték a Vérke-parti várost: segítettek a rekord nagyságú 300 kg-os Kárpát-medence kenyere megsütésében. Beregszászban ennek kistestvérét, a nemzet egységét jelképező 50 kilogrammos megszentelt kenyeret szeletelték fel, amelyből mindenki részesült.

Megemlékezés az ungvári várban

A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet a történelmi egyházakkal közösen a sokéves hagyományhoz híven az ungvári vár belső udvarában méltatta államalapító szent királyunk napját. A vártnál valamivel kevesebb érdeklődő mellett méltóságteljes rendezvénynek örülhettek a megyeszékhely magyarjai.

A megjelenteket Farkasné Bőcs Judit, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja köszöntötte, majd Zubánics László, az UMDSZ elnöke mondott ünnepi beszédet: 

– István kora és napjaink kora is egy új világ. Valami újnak a kezdete, egy kemény munkával megteremtett új világnak, ahogy az új kenyér is mindig a jól végzett munka eredménye, ami táplálékul szolgál nekünk, ugyanígy István király tettei, a magyar népnek táplálékul, iránymutatóul szolgáltak a történelem során és ma is. Megállja a helyét mindaz, amit ő ránk hagyott, irányként meghagyott nekünk.

Augusztus 20-a – nevezzék azt bárhogy a XX. század második felében – mindig is különleges ünnepnap volt magyarságunk számára, a régmúlt értékeinek meg nem másítható felismerése, a magyarságtörténet és a keresztény hitvilág összefonódása révén. Elődeink tetteinek megértése és a bennünk élő múlt romlatlan eszméinek folytonos továbbadása napjainkban is egyetlen biztosítéka gyermekeink jövőjének, s egyúttal záloga is nemzetünk megújulásának.

A múlt nem kellő mélységű ismerete, az ismeretek hiánya bénává tehet bennünket a jelenkor történéseinek valós megértésében, a jövő célkitűzéseinek meghatározásában, azonban a lelkierő, a múlt tudásának a közjó érdekében való felhasználása, s minden, a magyar egység megbontására irányuló kísérlet megakadályozása lehetőséget ad számunkra arra, hogy a szentistváni gondolatokat utódaink révén a jövőbe is átemeljük. Hűség, becsület, erkölcsi tartás együtt biztosítják a megfelelő távolságtartást a jövőt kiforgató téveszméktől és a társadalmi normákhoz nem igazodó magatartási mintáktól. A még megőrzött, s a jövőben megszerezhető értékeink birtokában emelt fővel kell járnunk a világban, bízva a magunk erejében, népünk tehetségében. Hinnünk kell azt, hogy így lehetünk méltó örökösei kevesebb jót, több rosszat megélt, nagyon sokat munkálkodó elődeinknek, közöttük történelmünk nagyjainak, így István királynak is.

Marcsák Gergely költő a magyarság jövőjéről alkotott gondolatait tolmácsolta. Végül Pogány István atya megáldotta az új kenyeret. Az esemény záróakkordjaként a Magyar Melódiák kamaraegyüttes az ünnephez méltó számokkal szórakoztatta a publikumot.

Ezer éve kitartóan... Szent István-napi ünnepség Aknaszlatinán

Hagyományaihoz hűen ismét Aknaszlatinán tartotta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szent István-napi ünnepségét augusztus 20-án, az államalapító királyunk nevére felszentelt római katolikus templom mellett.

Az államalapítást méltató rendezvényt megnyitó ünnepi misét követően Nagy Bercel, a Miniszterelnökség Társadalmi Ügyek Főosztályának főosztályvezető-helyettese beszédében rámutatott: Szent István ünnepén, visszatekintve az elmúlt ezer esztendőre, a magyar nemzet számos áldásért hálás lehet. Köszönetet mondhat Istennek, mert megáldotta a honfoglalók azon elhatározását, hogy otthont keresve rátaláljanak a Kárpát-medencére. Tisztelettel emlékezhetünk Szent István királyra, aki megalapította a keresztény Magyarországot. A magyar nemzet hálás lehet a honfoglaló ősöktől leszármazott 45 generációért, akik napjainkig „szolgálták az életet”, ha kellett, fegyverrel is megvédték szülőföldjüket. A pusztító háborúk után pedig hittel, reménnyel és kitartással újjáépítették nemzeti közösségünket – fogalmazott Nagy Bercel, majd hozzátette, hálásak lehetünk a kiállt szenvedésekért is. Azért, mert a szenvedés különleges, jellemformáló erővel bír, amely megerősíti az egyént. A főosztályvezető-helyettes idézve a szlovák diplomata, Anton Hykisch szavait, elmondta, hogy a közép-európai népeknek, így a magyaroknak is, van egy rendkívül értékes devizájuk, mégpedig az, hogy túlélték az éveken át tartó náci és szovjet diktatúrákat. Az ezektől kapott szenvedés átláthatóbbá tette a világot az itt élő népek számára, óvatosságra és egy kicsi bizalmatlanságra tanítván őket. Nagy Bercel kiemelte a gulágokra, fogoly- és haláltáborokba elhurcolt magyarokat, akik kiállták az elmúlt évszázad rettenetes próbatételeit, személyes példát mutatva arról, „hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben”. Hálával gondolhatunk Olofsson Placid atyára, Gulácsy Lajos nagytiszteletű úrra és Bendász István parochusra is, akik helytállásukkal bebizonyították, hogy a „lelkünk legbelsőbb magva sérthetetlen”. „Ők azok, akiktől megtanulhatjuk, hogyan lehet hiteles életet élni. Hitünk és lelkiismeretünk szavára hallgatva, elutasítva az erőszakot és a közönyt, gyámolítva az elesetteket, újra és újra felülmúlva önmagunkat, a ránk bízott közösségeket szolgálva” – hangsúlyozta Nagy Bercel. A főosztályvezető-helyettes beszédét azzal zárta: érdemes naponta hálát adni, reménnyel és hittel feltölteni és megerősíteni közösségünket, s nem utolsósorban szeretni szívből, határtalanul.

Dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és az Ukrán Legfelső Tanács képviselője ünnepi köszöntőjében rávilágított: szimbolikus értéke van annak, hogy a KMKSZ az államalapítást a határoktól távoli bányászvárosban, Aknaszlatinán, a kárpátaljai szórványmagyarság „központjában” tartja, a Szent István tiszteletére felszentelt templom mellett. Majd Jézus Krisztus szavaira emlékeztetve – miszerint bölcs az, aki kősziklára építi a házát – elmondta, hogy a magyar nép is bölcsen döntött, hiszen a keresztényi hit, a nemzeti szuverenitás és szabadság sziklájára építette államát, amely az Istvánt követő nemzedékekkel csak erősödött. Nem véletlen az, hogy a királyi családok közül az Árpád-házból került ki a legtöbb szent, hiszen a ház uralkodói mindent megtettek azért, hogy Magyarország keresztény állammá legyen. S mint akkor, úgy a későbbiekben is, a nemzet generációkon keresztül harcolt azért, hogy fenntartsa keresztény hitét, szuverenitását, szabadságát. Brenzovics László beszédében a széthullott Szovjetunió példájával mutatta be, hogy mi történik akkor, ha nem szilárd alapokra, hanem hazugságra és erőszakra építenek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett: 25 éve már annak, hogy az akkori hatalmas Szovjetunió, amely a világ legerősebb katonai nagyhatalma volt, egy puccs következtében szempillantás alatt összeomlott, majd megszűnt létezni, míg ezzel szemben Magyarország és a magyar nemzet a történelmi viszontagságok ellenére is már több mint 1000 éve kitartóan küzd a megmaradásáért. A Szent István után következő negyven nemzedék mindent megtett, hogy Magyarország szabad, független és erős keresztényi fundamentumra épülő országgá legyen; most a jelenlegi nemzedéken a sor, hogy örökségük ne tűnjön el, ne vesszen kárba – fejezte be beszédét a KMKSZ elnöke.
Az államalapítást méltató aknaszlatinai ünnepség kulturális programjának keretében többek között fellépett Markó Veronika, aki a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, illetve aMagyarok szép hazája című dalokat adta elő. A jelenlévők többek között megtekinthették a szlatinai Sóvirág néptánccsoport előadását, meghallgathatták Schreiner Sándor, a Kárpátaljai Akadémiai Állami Népi Együttes klarinét- és tárogatóművészének játékát. Fellépett még Szedlák Zsuzsa vezetésével a az Aknaszlatinai Művészeti Iskola egykori hallgatóinak az ünnepségre összeállt együttese, valamint a nagy múltú fúvószenekar is.