Kereszténységünk, közös nyelvünk tart meg bennünket. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban, az itt felállított Szent István-szobornál tartotta idei augusztus 20-i ünnepségét, hogy, amint Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke fogalmazott, igazán alkalmas helyszínen méltóképpen emlékezzünk közösen az államalapításra, illetve Szent István királyunkra.
Itt, ezen a helyszínen, ezen az alkalmon igencsak megrázó erővel hatott Dsida Jenő Psalmus Hungaricusa Gál Natália színésznő nagyszerű tolmácsolásában.
– A magyarok augusztus 20-i nemzeti ünnepe többek között a függetlenségről és a szabadságról szól – hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében dr. Erdei Péter beregszászi magyar konzul.
– Mindkettő olyan érték, melyet soha nem adtak ingyen. Szinte minden előttünk járó nemzedéket próbára tett a történelem, és minden nemzedék kiállta ezt a próbát, mondta. Magyarország ma azért létezhet, mert az előttünk járó nemzedékek, amikor kellett, akkor kiálltak ezért az országért, s megőrizték azokat az alapokat, amelyeket Szent István tett le – fogalmazott a diplomata. – Voltak előttünk nemzedékek, akik életüket áldozták az országért, voltak, akik puszta kézzel építették újjá, és voltak, törvényekkel, reformokkal tették ugyanezt.
Erdei Péter kiemelte: István király a más nemzetiségek megőrzésének, megbecsülésének és segítésének elve mentén hozta létre államát, s kereste a magyarság helyét Európában. Minden tőle telhetőt megtett nemzetünk, magyarságunk megmaradása érdekében. Ez a nap az Európához tartozás, a jövőbe vetett hit és remény diadalának ünnepe is. Múlt, jelen, jövő szimbóluma – fogalmazott a szónok.
A hely szelleme adta, hogy dr. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke az 1100 éves múlt tanulságait idézze, hogy nemzetünk megfogyva bár, de törve nem, jövőt építve tette és teszi dolgát ma is. Szent István létrehozott egy keresztény államot, s hogy a magyarság megmaradjon, olykor a vereség keserű poharát is el kellett szenvedni. De megmaradtunk! Ez a honfoglalási emlékhely is jelzi, hogy nem vagyunk idegenek, ezer szállal kötődünk ehhez a földhöz, s felelősségünk, hogy értékeinket, nyelvünket tovább őrizzük – fogalmazott Zubánics László.
Iván Gábor görögkatolikus áldozópap a remény szavát hozta el erre az alkalomra: bennünket Szent Pál apostol és Szent István példája biztat, hogy közeledjünk Istenhez, s feladatunk továbbadni Isten szeretetét. Dávid Árpád református lelkész arra figyelmeztetett, hogy mindenkor úgy kell együtt lennünk, hogy tudjuk, mit ünnepelünk, s azt méltón tegyük. Van otthonunk, adjunk hálát érte, még ha határokkal szabdalt is az, de összeköt bennünket a keresztyénségünk, nyelvünk és kultúránk, mondta.
Bakancsos László zárszavában elmondta, hogy kérik a magyar kormánytól: a honfoglalásnak legyen állandó, állami ünnepe a magyar kalendáriumban, 2018-at nyilvánítsák Szent István-emlékévvé, s a tiszacsomai templomba Szent István koponyaereklyéje mellé pedig kerüljön el Szentkorona mása is, hogy a település Kárpátalja valódi magyar zarándokhelyévé váljon.
A megemlékezést – amely koszorúzással ért véget – Péter Kitti énekkel, Balega Dávid és Jancsik Félix pedig szavalattal tette még ünnepélyesebbé.