A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal (KMTT) együttműködve az Európai Unió által meghirdetett HUSKROUA program keretén belül lehetőséget nyert tájházak létrehozására a Beregszászi járás területén. A Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza elnevezésű projekt záróakkordjaként átadásra kerülnek a felújított vagy újonnan létrehozott intézmények, melyek közül elsőként a Tiszacsomai Jurtamúzeum kapuja nyílt meg a látogatók előtt október 27-én.
A jurtamúzeum ünnepélyes megnyitóján elsőként Mester András, a KMTT elnöke köszöntötte a megjelenteket. Kiemelve az élő tájházak jelentőségét és a projekt eredményeit összegezve elmondta: a programba Kárpátalján négy tájház került be, melyek mindegyike a magyarokra és a vidéken élőkre jellemző egy-egy meghatározó mesterséget mutat be. „A tiszacsomai jurta-tájháznak a tematikája a honfoglalás kora, illetve a lovász hagyományoknak a felelevenítése és bemutatása, ezért itt az íjászkodást, valamint a lovaglást gyakorolhatják majd az ide látogatók” – hangsúlyozta Mester András, hozzátéve, hogy a Nagymuzsalyban kialakított tájházban a szőlészet és a gyümölcsfeldolgozás, a Salánki Tájházban a kádármesterség áll a középpontban, míg Visken a már meglévő tájházat bővítették ki egy kovácsműhellyel és egy lenfeldolgozó pavilonnal. „Az érdekessége a tájházaknak még amellett, hogy élő tájházak – tehát mindenhol az adott tematikában egy szakember fogja bemutatni az adott mesterséget –, össze lesznek kapcsolva magyarországi tájházakkal, ami azt jelenti, hogy minden tájházban lesz egy monitor, melyen megtekinthető lesz egy bemutató kisfilm a többi tájházról is, amolyan ízelítő, ha valaki például Tiszacsomán jár, akkor tudja majd látni, hogy mi van Kisvárdán, Visken vagy éppen Salánkon, s ha kedvet kap, akkor oda is el tud látogatni” – mutatott rá a KMTT elnöke.
A Tiszacsomai Jurtamúzeum nemcsak azért egyedülálló, mert nincs több ilyen a vidéken, hanem mert a honfoglalási emlékpark és a látogatóközpont mellett kialakított állatsimogató, valamint az épülő lovarda szomszédságában található, így lehetőség nyílik arra, hogy az ide látogatók komplex bemutatót kapjanak a honfoglaló ősök életéről, az ezer évvel ezelőtti időkről, a magyarság legősibb mesterségeiről, szokásairól.
„A jövőt csak a múlt ismeretével lehet építeni. […] A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól” – fogalmazott beszédében Szepesi Károly ungvári magyar konzul. A diplomata elmondta, hogy a tájházak létrehozásának elsődleges célja a magyar népi hagyományok ápolása mellett a helyi örökségek bemutatása a következő nemzedékek számára. „Ezen értékek feltárásában, megismertetésében, az azonosságtudat erősítésében meghatározó szerepe van ezeknek a tájházaknak” – húzta alá a konzul, hozzáfűzve: „A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen őrizzük, ápoljuk a magyar népi kultúrát.”
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, a megyei tanács képviselője egy sokatmondó, Illyés Gyulától idézett gondolattal köszöntötte az egybegyűlteket: „Csak az a nép tud tisztelni más népeket – azok szokásait, hagyományait –, amely a sajátját is megbecsüli.” Ezért fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját értékeivel, ahhoz, hogy más kultúrát is tisztelettel ismerjen fel, és abban az értékeket meglássa – tette hozzá. „Ezt szolgálja a mai nap is: ad egy lehetőséget, hogy őseink kultúráját megismerjék azok, akik idejönnek” – emelte ki Orosz Ildikó.
A kárpátaljai magyarság megmaradásában meghatározó szerepet játszik a hagyományokhoz való ragaszkodás, mely a tájházakban is testet ölt – fogalmazott beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „A tájházak létrehozásának gondolata mintegy száz évvel ezelőtt vetődött fel a magyar közegben és Magyarországon. Ismerve a történelmi realitásokat, az idő a két világháború közepette, majd a szovjet rendszer idején sem volt igazán alkalmas tájházak létesítésére. Ennek ellenére Magyarországon 1962-ben létrejöttek az első tájházak, amelyek aztán a rendszerváltozásig szép számmal bővültek. Ennek fontosságát a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete is hamar felismerte, hiszen ezen intézmények jelentősen hozzájárulnak a helyi közösségek formálásához és megmaradásához, a fiatalok magyar identitásának megőrzéséhez és megtartásához” – szögezte le Sin József. „A múzeumok és a tájházak – amelyek őseink anyagi és szellemi kultúrájára épülnek – megtartó pillérei nemzetünknek. Ez a legfontosabb érv szólt amellett, amikor arról döntött elnökségünk, hogy kihasználva az Európai Unió nyújtotta lehetőségeket pályázatot nyújtunk be tájházak, múzeumok létrehozására. Ma pedig örömmel vehetjük birtokba a már elkészült jurtamúzeumot” – konstatálta az eredményt, folytatva: „A népi hagyományok megismertetését és az azok megőrzésére irányuló nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A globalizált, elektronikus világban is azt mondom, hogy tartsuk meg népi hagyományainkat, egyedülálló kulturális örökségünket, s akkor megtartjuk nemzeti kötődésünket, megtartjuk közösségeinket itt, Kárpátalján.”
A felszólalásokat követően Szepesi Károly konzul, Sin József, Mester András, Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere és Rácz János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke átvágták az átadást szimbolizáló szalagokat. A jurtamúzeumra, az itt zajló foglalkozásokra és a jelenlévőkre ezután Dávid Árpád református lelkész kérte Isten áldását.
Az eseményt a Tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport szatmári táncok bemutatásával színesítette, majd Beca Vivien előadta Jekkel-Falussy Eszter Ha magyar vagy című versét, s végül a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a magyar identitásról, megőrzésének jelentőségéről énekelt.
A rendezvény után az emlékparkban elültették azt a facsemetét, melyet Takár Károly „Katyó” aknaszlatinai nyugalmazott sóbányász ásott ki és hozott el kerékpárján a magyarországi Nagyar település határában található hatalmas tölgyfa csonkja mellől. A tölgyet Petőfi-fának is nevezik, ugyanis a hagyomány szerint a leghíresebb magyar költő e fa lombkoronája alatt írta meg a táj ihlette A Tisza című versét.
