Írta: Baranyai Béla/Fotó: Lambert Attila | Forrás: Magyar Kurír | 2017. március 30.
A Gulág emlékév alkalmából a Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriuma Gulág emlékérmet alapított. Az arany plakettből és emléklapból álló díjat Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke adta át Berghoffer Róbertnek, Dupka Györgynek és Sánczi Ferencnek március 30-án, az MKPK székházában.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök köszöntőjében megemlékezett arról, hogy a Lénárd Ödön Alapítvány életében ez az év igen intenzív volt. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévéhez köthető események közül a Papi sorsok a Gulágon című konferenciát, a szegedi Gulág emlékmű átadását és a Gulág áldozatai előtt tisztelgő díj alapítását emelte ki.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára emlékeztetett, hogy a kormány által létrehívott Gulág Emlékbizottság arra a nyolcszázezer magyarra szerette volna felhívni a figyelmet, akik a Gulágon „bűn nélküli büntetést szenvedtek el”. A 20. századi diktatúrák emberképe az Isten nélküli ember volt, ezért tűzzel-vassal irtottak mindent és mindenkit, aki a transzcendenst képviselte. Fontosak azok a papi példaképek, akiket a Gulágra hurcoltak, akik a „homo sovieticusszal” szemben a „homo christianust” testesítették meg.
Zakar Péter, a kuratórium tagjaként méltatta a díjazottak munkásságát.
Berghoffer Róbert 1925-ben született Budapesten. A II. világháború idején pilótaként szolgált a Magyar Királyi Honvéd Légierőben. 1945-ben elhurcolták, előbb egy baskíriai, majd egy grúziai táborba került. 1948-ban térhetett haza, a kommunista rendszer azonban, mint horthysta pilótát, leszerelte. Berghoffer Róbert a malenkij robot túlélőjeként a mai napig részt vesz a megemlékezéseken. Tabu című lágernaplója – melyben hitelesen mutatja be a szenvedést és a túlélés erejében megmutatkozó örök emberit – 2010-ben jelent meg.
Dupka György író, költő és helytörténész 1952-ben született Tiszabökényben. A malenkij robot és a Gulág történetének kutatója. Kezdeményezője volt sok magyar emlékhely, többek között a sztálini terror áldozatainak emléket állító Szolyvai Emlékpark létrehozásának. A közéletben többször is képviselte a kárpátaljai magyarságot.
Sánczi Ferenc 1927-ben született Lendvakecskésen. 1944-től teljesített katonai szolgálatot, 1945-ben a bolgárok fogságába esett, akik átadták őt a szovjeteknek. Sánczi Ferencet igaztalanul háborús bűnössé nyilvánították és Odesszába hurcolták. Végül a mordoviai munkatáborba került. 1953-ban térhetett haza. Jelenleg tagja a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának, valamint szerepet vállalt a rédicsi Gulág-emlékmű létrehozásában is. Sánczi Ferenc távollétében a díjat fia vette át.
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
Örömteli eseményre került sor a Beregszászi Központi Könyvtárban május 6-án: egy újabb regénnyel bővült a kárpátaljai magyar irodalom. Ez alkalommal Kurmai-Ráti Szilvia Így kell Bódogulni című könyvét mutatták be az érdeklődőknek.
Az Ung-parti város történelmének kedvelői különleges esemény részesei lehettek csütörtökön: Tetyana Literáti ismert helytörténész bemutatta ötödik ukrán nyelvű könyvét az Elvesztett Ungvár sorozatból.
