A Prima Volta tehetséges fiatalokból álló zenekar, melynek tagjai elkötelezettek a hagyományos dallamvilág felelevenítése és jelenbe való átültetése mellett. A formáció frontemberével, a kárpátaljai származású Kovács Dániellel, valamint brácsásával, Balog Ábellel beszélgettünk az együttes megalakulásáról, terveiről.
– 2022 őszén alakultunk meg – kezdte a beszélgetést Dániel. – Ábel és én a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének diákjai vagyunk és tavaly ősszel kaptunk egy projektfeladatot. Ennek keretében kezdtünk el együtt zenélni, s annyira megtetszett a közös munka, hogy elhatároztuk, nem hagyunk fel vele, inkább bővítjük a csapatunkat, s zenekart alapítunk.
– Így jött létre a Prima Volta nevet viselő 5 tagú együttesünk, melynek rajtam és Dánielen kívül Kovács Abigél (ének), Kovács Tamás (bőgő) és Pitlik Tamás (hegedű) a tagja. Mivel Tamás és Abigél is Nyíregyházán, a művészeti szakgimnáziumban tanul, ezért e város mondható a központunknak. Tamás egy közeli településen él, így gyakran tudunk találkozni, gyakorolni – avatott be Ábel.
A Prima Volta néhány tagját sokan a mezővári Kovács házaspár gyermekeiként, valamint a BorzsaVári zenekar tagjaiként ismerhetik már, hiszen az elmúlt években Kárpátalja számos pontján léptek, így fel népszerűsítve a magyar népzenét.
– Édesapám nagyon korán beíratott a zeneiskolába. Kilenc évig klasszikus hegedűn játszottam. Időközben részt vettem egy népzenei táborban Kisgejőcön, ahol Szabó Laci bácsi szerettette meg velem igazán a népi muzsikát. Attól kezdve mással nem is foglalkoztam – elevenítette fel a kezdeteket Dániel.
– Kinek az ötlete alapján született a Prima Volta elnevezés?
– Az én ötletem volt – szerénykedik Ábel. – Ez egy olasz zenei szakkifejezés. A prima volta első alkalmat jelent.
– Azonban ne felejtsük, hogy ez egyfajta szójáték, szleng is az olasz nyelvben, mely első benyomást jelent. Az első benyomás nemcsak az első, de olykor egyetlen esélyünk rá, hogy kialakítsunk egy képet magunkról, amit a másik fél örökre elraktároz rólunk. Hiszen ez alapján döntik el az emberek, hogy jobban meg akarnak-e ismerni minket. Arra törekszünk, hogy megjelenésünkkel és előadásunkkal elkápráztassuk a közönséget – szólt közbe Dániel.
– Milyen tájegység jegyében zenéltek?
– Minden magyarlakta területekre jellemző zenei sajátosságot igyekszünk elsajátítani. Nem csak egy tájegységre koncentrálunk, mint ahogyan egyetlen zenei műfajra sem. Klasszikus zeneműveket is szívesen játszunk. A klasszikus zenénél az van, hogy amit és ahogy megírták régen, azt a mai napig úgy játsszuk. A népzenét viszont lehet cifrázni, sokkal improvizativabb. S ez közelebb áll mindannyiunkhoz, ez köt össze bennünket – fogalmazott Dániel.
– Alig egy éve alakultatok, ennek ellenére számos fellépésen vagytok túl, s voltatok már Olaszországban és Lengyelországban is zenélni.
– Egy népi zenekar a néptánc kíséretét szolgálja. Így kerültünk Olaszországba a Rába Táncegyüttessel, s Lengyelországba a Nyírség Táncegyüttessel. Nagyon élvezzük a koncerteket és a közös fellépéseket. Korábban mindnyájan más formációkban zenéltünk, ezáltal valamennyiünk rendelkezik a szakmán belül egyfajta ismeretségi körrel. Ezáltal érkeznek hozzánk a felkérések. Idén nyáron lehetőségünk nyílt a PanyolaFeszten is színpadra állni – részletezte Ábel.
– Hogyan tovább?
– Nyilván az első és a legfontosabb, hogy sikeresen fejezzük be a tanulmányainkat. Közben pedig igyekszünk több időt fordítani a gyakorlásra, minél szélesebb közben megmutatni magunkat és jó benyomást kelteni a közönségben