Ezekben a hetekben a Vadászati és Természeti Világkiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvények zajlanak szerte Magyarországon. A hozzánk közeli Vásárosnamény az egyik kiemelt helyszín. A gondosan felújított egykori malomudvar – ahol most a Hunor hotel és étterem működik – egyik háromszintes épületében október közepéig nagyszabású természeti kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Az interaktív elemekkel kibővített, különböző hangeffektusokkal életszerűvé tett kiállítóterekben kaptak bemutatkozási lehetőséget Magyarország természetvédelmi tájegységei.
Az elmúlt hétvégén különösen gazdag program várta az ide betérőket. Az egyik hatalmas jurtában a hungarikumokkal, míg egy másikban a magyar szentek életével ismerkedhettünk meg. Péntek délután vadászkutyabemutatót tartottak, melynek keretében több tucat agár és gazdája vonult fel. Az ismeretterjesztő- és természetfilmek mellett a téren felállított színpadon egymást követték a fellépők: ismert és hamarosan ismertté váló zenekarok, együttesek. Számunkra az otthoniasság hangulatát teremtette meg a Kárpát-medence-szerte ismert péterfalvai Kokas Banda fellépése és az általuk szervezett táncház.
A KárpátHáz Alapítvány az utóbbi időben gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a Beregi Ifjúságért Közművelődési és Szabadidő Egyesülettel. Meghívásukra Beregszászból egy négyfős csapat érkezett a hétvégi OktóBor elnevezésű borásztalálkozóra, amely a vadászati világkiállítás egyik kísérő programja. A rendezvény célja, hogy a régióban működő ismert borvidékek – Tokaj, Mátra – mellett bemutatkozási lehetőséget kapjanak azok a más tájegységekben működő borászatok is, amelyek jelenleg nem állnak olyannyira a figyelem homlokterében. A beregvidékiek a Cotnar vállalat és a Stahovski borait, valamint a Sass, a Bereczky, a Parászka és a Varga családi pincészetek nedűit kínálták. Mondhatni, a kezdetektől fogva nagy érdeklődés mutatkozott irántuk.
Múltunkban annyi minden a közös és a már-már feledésbe merülő érték, aminek a megmentésére csak együttes erővel vállalkozhatunk, hangsúlyozta érkezésünkkor Insticei Zoltán, a Beregi Ifjúságért Közművelődési és Szabadidő Egyesület elnöke. A mostani találkozó jó alkalom arra, hogy számba vegyük ennek a közös örökségnek a rejtett és kevésbé rejtett kincseit.
A Történelmi Beregszászi Borvidék ezer szállal kötődik az egykori Bereg vármegyének a mai Magyarországhoz tartozó részéhez, emlékeztetett rá Tóth Győző, a KárpátHáz civil szervezet ügyvezetője. Nem csupán arról van szó, hogy például a Kaszonyi-hegy túloldalán a barabási domboldalakon ugyanolyan szőlőfajtákat termesztettek ugyanolyan módszerrel, mint az innenső lankákon, hanem arról is, hogy a monarchia idején ugyanazon piacokat célozták meg például a beregszászi, a muzsalyi, vagy éppen a benei szőlő- és bortermelők. Tudomásunk van arról is, hogy Trianonig, s majd a múlt század negyvenes éveinek elején, a visszacsatolást követő néhány évben Beregsurányból, Tarpáról stb. rengetegen jártak napszámba a beregszászi szőlőhegyekre. Nem véletlen, hogy ebből a munkakapcsolatból számos ismeretség és később házasság született, így szokásainkban, ételeinkben stb. ma is rengeteg közös vonás lelhető fel.
Szombat délután a Szatmári Borvidékről tartott előadást Jeremcsuk Csaba, a Mátészalkai Borbarátok Körének elnöke. Ismét kiderült, hogy megannyi közös érték köt össze bennünket: a XIX. század közepén termesztett csemege- és borszőlők sokasága, a szőlő gyilkos kórjával, a filoxérával való küzdelem, az újrakezdés keservei, illetve a különböző megmérettetéseken való sikeres szereplés. És sajnos az is, hogy az elődök által létrehozott virágzó ültetvények, nagy gondossággal megépített pincék, borházak jelentős része mára enyészetté vált.
Közös gondolkodásra késztet az is, hogy miként kaphatnának ezek az épületek, pincék új funkciót a mai korban.
Igazi kísérletező ember Kelemen Béla, aki legszívesebben a Tarpa község mellett található Nagyhegyen tölti minden szabad idejét. Előadásából kitűnt, hogy számára az értékteremtés mellett legalább olyan fontos a harmónia megtalálása, ami az érintetlen természetben, illetve az ember által átgondoltan létrehozott és fenntartott kultúrtájban egyaránt fellelhető. A szőlő és a gyümölcsfák művelésének évszakonként változó ritmusában éppúgy, mint a termés betakarításában vagy a barátokkal való meghitt beszélgetésekben. „Éld szépen az életet!” – hirdették a kínai bölcsek. Kelemen Béla a régiekkel együtt azt is vallja, hogy minél természetesebb, annál egészségesebb. Gyógynövényekből, áztatott csalánlevélből, fehér ürömből némi réz hozzáadásával készíti a permetlevet, és ragaszkodik a hagyományos szőlőfajtákhoz: illatos Izabella, fekete Rizling stb. De közben nyitott az új dolgokra is: lelkesen beszél a dióolajról, a szőlő héjáról, a szőlőmagról – ezekben rengeteg hasznos anyag található, csak fel kell tárni őket. Valamennyire nagy szüksége van a sokszor túlhajszolt mai embereknek.
E sorok írója előadásában a Történelmi Beregszászi Borvidékről, a Beregszászi Szent Vencel Borrendről szólt, és ismertette a beregszászi borfesztiválok történetét. Azt hangsúlyozta, hogy Kárpátalján a szőlészetet és a borászatot nem sikerült volna oly gyorsan felívelő pályára állítani, ha nincsenek a magyarországi tanulmányutak és találkozók, s ha ezek során nem jöttek volna létre tartalmas kapcsolatok, személyes ismeretségek.
Reménykedjünk benne, hogy az ezen a hétvégén Vásárosnaményban lerakott barátság-alapkövekből hamarosan egy szép közös otthon épül fel.
