„A táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc-zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként-eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg” – fogalmazott a „modern” táncházakról Halmos Béla népzenész, népzenekutató.
A táncházmozgalom Magyarországon a múlt század hetvenes éveiben indult, Kárpátaljára csak a rendszerváltást követően ért el. A tiszta forrásból táplálkozó népzene- és néptánchagyományokat lényegében a Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborokban elevenítették fel, mozgalomként a Kárpátaljai Népfőiskola Egyesület indította el, ma pedig a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja (HHHK) koordinálja ezt a munkát.
Mint Váradi Enikő programkoordinátortól megtudtuk, a HHHK a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatásával immáron harmadik alkalommal szervezte meg a programot. Az eseményt idén – a járványkorlátozások miatt – nem egy helyszínen, hanem több településen rendezték meg a kárpátaljai népi zenekarok bevonásával: hét helyszínen hat népi zenekar húzta a talpalávalót a hálózat mentorprogramjában szereplő táncegyüttesek számára május 14. és 16. között. A Komótos együttes Nagydobronyban a Hímes néptáncegyüttesnek, a Sodró a Derceni Gyöngyös Bokréta, illetve a Kígyósi Szederinda Néptánccsoport részére, a Viski Fricskák Nevetlenfaluban a helyi művészeti iskola diákjai részére, a Cifra Banda Sárosorosziban, a Csipkés pedig a téglási Orchidea és Eszterlánc néptánccsoportok számára tartotta meg a táncháznapi programot.
Ugyancsak a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatásával tartott táncházat május 15-én a Kokas Banda Tiszaújlakon. Minden helyszínen nagy volt az érdeklődés, a fiatalok vidáman és felszabadultan ropták a Kárpát-medence különböző tájegységeinek néptáncait.
