Február 13-án, Valentin-nap előestéjén a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Helytörténeti Múzeumban nyílt előadásra került sor A szerelem néma tanúja címmel, amelyet a történeti és helyismereti osztály vezetője, Ruszin Valéria tartott. Az eseményen a közönség bepillantást nyert a múzeum egyik legérdekesebb kiállítási tárgyának – egy XVIII. századi barokk bútornak – a történetébe, amely a Perényi bárók nemesi családjához tartozott.
A múzeum gyűjteményében található eredeti dokumentumok és antik bútorok jelentős része a Perényi családhoz kötődik, mely család 1399 óta több mint négy évszázadon át birtokolta Nagyszőlőst. A XVI. századi reneszánsz palotában fényűző rezidenciát alakított ki. Erről a birtokról érkezett a bútor a múzeumba, melynek titkos rekeszében 2021-ben a restaurálás során kézzel írott angol nyelvű leveleket találtak. Az előadás során Ruszin Valéria Anasztaszija Homával, a múzeumi alap vezetőjével együtt megmutatta a közönségnek ezt a rejtekhelyet.
A megtalált levelek feltárták az amerikai Eleanor Stone és Perényi Zsigmond báró szerelmi történetét. 1937-ben találkoztak Budán egy diplomáciai fogadáson, és az első beszélgetésektől kezdve mély kapcsolat alakult ki közöttük. A kulturális különbségek és a nehéz történelmi körülmények ellenére a fiatalok tudatosan választottak közös utat. Házasságkötésük után a Perényi család nagyszőlősi birtokán telepedtek le, ahol Eleanor lelkesen vetette bele magát egy új életbe: helyreállította a gazdaságot, a szőlőültetvényeken irányította a munkát, megtanulta a magyar nyelvet, és megismerkedett a régió hagyományaival. A kastély könyvtárával, régi bútoraival és nagy parkjával inspiráció forrásává vált számára, és ez volt az a hely, ahol első irodalmi művei születtek, közte a More Was Lost (magyarul: Több veszett el) című emlékiratai. A második világháború azonban könyörtelenül közbeavatkozott sorsukba. 1940-ben Eleanor kénytelen volt hirtelen elhagyni a birtokot. Úgy távozott, mintha néhány nap múlva vissza kellett volna térnie: senkitől sem búcsúzott el, nem pillantott utoljára a kertre, nem sétált a parkban – csak egyetlen bőrönd és egy út az ismeretlenbe. A visszatérés soha nem történt meg. A levelezés fokozatosan megszakadt, és a háború után a pár elvált. Ennek ellenére Eleanor élete végéig megtartotta a Perényi vezetéknevet, és emlékirataiban tisztelettel emlékezett meg férjéről, a világnak a háború által elpusztított szerelem őszinte történetét hagyva.
Az esemény végén Olga Sumovszka múzeumigazgató kiemelte, hogy az ilyen kutatások rendkívül fontosak a múzeumi munka fejlődése szempontjából, mivel lehetővé teszik a kiállítások mélyebb megértését, és a történelem új oldalait nyitják meg a látogatók számára. Az előadás erős érzelmi benyomást tett, és a bútor, amely oly sok éven át őrizte ezt a történetet, a jelenlévők számára a mély érzések emlékének igazi szimbólumává vált.