„A szabadság és a hűség értéke nem vész el, ha van, aki továbbadja” – Az aradi vértanúkra emlékeztek Beregszászban

Megható megemlékezésekre került sor október 6-án Kárpátalja-szerte, ahol a helyi magyarság csendes koszorúzásokkal emlékezett az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett vértanúkra. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál, a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán rótta le kegyeletét az aradi vértanúk emléknapján.

A megemlékezés kezdetén a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt, majd Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetésnek elnöke mondott ünnepi beszédet. „176 év telt el azóta, hogy 1849. október 6-án tizenhárom honvédtisztet végeztek ki Aradon. Ők a hazáért és a szabadságért áldozták életüket, de tettük példaként szolgál nekünk mind a mai napig, és példát mutat bátorságból, kitartásból és hűségből. Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, akkor nem csupán egy szomorú történelmi tényről emlékezünk meg: az ő üzenetük irányt mutat nekünk abban, hogy hogyan vészeljük át a jelen vészterhes időszakát, hiszen ma sincs könnyű helyzetben a kárpátaljai magyarság. A háború árnyékában élünk, sokan arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket a biztonság és a megélhetés érdekében. De nagyon sokan otthon maradtak. Ők úgy gondolják, hogy kultúránk, nemzetünk, otthonunk itt, Kárpátalján is megőrizhető, csak kitartás és akarat kell hozzá. A magyar történelem tele van olyan személyiségekkel, akik a saját érdekeiket háttérbe tették, hogy a közösséget szolgálhassák. Ilyen volt e kúria egykori ura is, báró Perényi Zsigmond. Ő is a haza szolgálatába állt, ő is feláldozta életét a szabadságért” – fogalmazott Molnár D. István, hozzátéve: „Amikor elhelyezzük az emlékezés koszorúit, nemcsak a hőseink előtt hajtunk fejet, hanem önmagunkban is megerősítjük azt a hitet, hogy bármilyen nehézség is adódik, sohasem szabad feladni. Hiszen Kárpátalján most is erős a magyar közösség, most is itt vagyunk és most is küzdünk azért, hogy megmaradhassunk. A szabadság és a hűség értéke nem vész el, ha van, aki továbbadja. Legyen mindig előttünk az üzenet: a szabadságért, a becsületért és a közösségért tett áldozat sohasem hiábavaló” – húzta alá.

Időközben eleredt az eső, ezért a megemlékezés a kultúrkúria rendezvénytermében folytatódott, ahol elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul szólt a jelenlévőkhöz. „Az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Olyan férfiakra, akiket a sorsuk arra hívott meg, hogy védjék, amit a Teremtő védeni adott nekik hivatásul, és viseljék, amit a Teremtő elviselni adott nekik áldozatul. […] Ne felejtkezzünk el a mai nap e helynek nevet és emlékező szellemiséget adó Perényi Zsigmondról, Bereg vármegyei főjegyzőről, majd alispánról, országgyűlési képviselőről, Ugocsa megyei főispánról, aki Batthyány Lajos miniszterelnök mellett az 1848–1849-es szabadságharc politikusaként volt vértanú. Az ő személyén keresztül a megtorlás szimbolikusan az új alapokra helyezett törvényhozás főrendiházára sújtott le, mert 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Komoly szervezőmunkát felmutatva mindent megtett azért, hogy a törvényhozás a törvényes keretek között működjön, elévülhetetlen érdemei vannak 1848–1849 legitimitásának megőrzésében, hiszen a népképviseleti országgyűlés mindkét háza jóváhagyta a legfontosabb döntéseket. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 24-én kivégezték. Itt, Kárpátalján különösen nem felejthető az ő emléke” – jelentette ki a diplomata, hangsúlyozva: az aradi vértanúk és „a többi ismert és ismeretlen áldozat, akiket a Haynau-féle megtorlás kivégzett, bebörtönzött és meghurcolt, haláluk pillanatában a magyar szabadságharc mártírjaivá váltak; nemzetünk számára ők hősök, igaz és bátor férfiak, apák és szerető hitvesek, akik előtt megrendülten, hálás szívvel hajtunk fejet.”

„Október 6-án nem a tragédiát idézzük fel, hanem a határtalan kitartást és az emberi méltóságot. Gondoljunk ma az aradi tizenháromra. Elszántságukkal kijelölték a béke felé vezető utat. Ez a rendíthetetlen céltudatosság az, ami összeköt minket velük ma is” – emelte ki felszólalásában Babják Zoltán, Beregszász megyei alárendeltségű város polgármestere, aki aláhúzta: „A vértanúk céltudatossága azt sugallja: minden helyzetben ki kell használnunk a lehetőségeket és minden eszközzel építenünk kell a közösségünket. Beregszász polgárai ukránok és magyarok, együtt élik meg a mindennapok kihívásait, ami egyedülálló erővé kovácsol minket. A mi feladatunk most, hogy a béke és a fejlődés felé vezető utat járjuk. […] A mi kitartásunk a tizenhárom vértanú öröksége.”

A megemlékezés hangulatát emelte Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának versmondása, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen összefoglalta a szabadságharc leverését követő események történelmi hátterét, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, aki 1783. november 18-án itt, Beregvégardóban született. A tehetséges és bátor nemes ifjút Bereg megye főjegyzőjévé, majd alispánjává, 1808-ban országgyűlési követévé választották. Az 1825–1827-es reformországgyűlésen Perényi Zsigmond is ott volt a szabad gondolkodású ellenzék soraiban. 1835-ben Ugocsa megye főispánja, rövid idő múlva pedig a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1847-ben ott volt az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozásokon. 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezte ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira. „Különleges nép a mi magyar nemzetünk. A történelem viharai darabokra szaggatták a Kárpát-medencei hazánkat, s a világ minden égtája felé, távoli földrészekre is elsodorták sok ezer honfitársunkat. Éppen ezért a mi számunkra különösen fontos összetartó erő az anyanyelvünk, kultúránk és a történelmünk” – hangzott el.

Az esemény végén Marosi István görögkatolikus parochus Isten áldását kérte az egybegyűltekre, majd a Vérke-parti város magyar intézményeinek és szervezeteinek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az épület falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá. A koszorúzás ideje alatt a Fring Erzsébet által vezetett Beregardói Református Nőszövetség kórusa az alkalomhoz illő dalt énekelt.