A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájára emlékeztek a tiszaháti Turul-emlékműnél

Kereken 30 esztendeje annak, hogy Kárpátalja magyar és ruszin lakossága először jött össze Tiszaújlak határában az 1989-ben újjáépített Turul-emlékműnél, megemlékezni a Rákóczi-szabadságharc első győztes ütközetéről. Ez alatt a három évtized alatt sok minden történt ugyan a kárpátaljai magyarok életében, de elmenni a július 12-éhez legközelebb eső vasárnap a „madárhoz” – nos, az afféle nemzeti origóvá vált.

Most – amikor nemzetrészünk feje felett oly sötét fellegek gyülekeznek – sem volt másképp, a tárogató hangja ismét összehívta a vidék magyarjait-ruszinjait a tiszaújlaki sóházhoz, hogy Esze Tamás emléktáblájának megkoszorúzását követően elinduljanak a Turul-emlékműhöz „emlékezni a régiekről”. Idén azonban a menet alig száz méter után kellemes kötelezettségek miatt szakította meg útját. Tiszaújlak központjában ugyanis leleplezésre került Bence Rudolf helyi KMKSZ-elnök kezdeményezésére, a zalaegerszegi WHC Kft. és a KMKSZ támogatásával épült emlékfal, mely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 163 tiszaújlaki hősének állít emléket.

A Turul-emlékműnél felcsendült az ukrán, a magyar és a ruszin himnusz, majd dr. Tilki Attila, a FIDESZ-frakció országgyűlési képviselője lépett a mikrofonhoz. A magyar politikus, aki kárpátaljai gyökerekkel rendelkezik, meleg szavakkal méltatta mindazt az erőfeszítést, amit az elmúlt 30 esztendőben a kárpátaljai magyarság tett megmaradása érdekében. A közelgő ukrán parlamenti választásokon való részvételre buzdított, hiszen csak ez esetben jelenthetjük ki, hogy számunkra Kárpátalja tényleg az első. Jevhen Zsupan, a Kárpátaljai Ruszinok Társaságának elnöke az évezredes ruszin–magyar barátságot méltatta. Beszédében kifejtette, a ruszinok és a magyarok sosem voltak Ukrajna szeparatistái, mindössze azt szeretnék elérni, hogy országuk végre a prosperitás, az európai jogi normák és a felvilágosult nemzetiségi politika útjára lépjen. Vladiszlav Lecovics a Kárpáti Ruszinok képviseletében a ruszinok és magyarok regionális értékeire hívta fel a figyelmet.

Zubánics László UMDSZ-elnök történészként az 1717-es utolsó tatárjárást idézte fel, mikor az egykori kurucok, labancok, jobbágyok, kisnemesek és papok egyként szedték elő a jó pár éve rozsdásodó pikákat, kardokat, mordályokat, hogy megmaradásuk érdekében szembeszálljanak a krími tatárok veszedelmével. Ahogy akkor félre tudták tenni vidékünk lakosai társadalmi, világnézeti, vallási ellentéteiket, hogy nemzettársaik ezreit megmentsék a török birodalom rabszolgapiacaitól, úgy kell most nekünk összefognunk, hangsúlyozta az UMDSZ elnöke.

Brenzovics László, a 73-as vállasztókerület magyar képviselő-jelöltje, a KMKSZ elnöke Ukrajna három évtizedes dicstelen pályafutásáról szólt. Felidézte az éveket, melyek során ez az ország elveszített 20 millió (két magyarországnyi!!!) lakost, Európa koldusává vált, és mindemellett a korrupció szintjén „felküzdötte” magát Szomália és Afganisztán szintjére. Ez önmagában is minősíti az ország különböző kormányait. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak ugyanakkor fejlődést is hozott az elmúlt harminc év. Új iskoláink, óvodáink, kulturális és egészségügyi intézményeink nyíltak, megnyitotta kapuit a beregszászi magyar főiskola és a sort lehetne folytatni.

Egyes ukrán politikai erők – talán pont az említettek okán – ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy ne legyen magyar képviselője a Verhovna Radának. Ezért kell most egyesíteni erőinket és bebizonyítani Ukrajnának és a világnak, hogy vagyunk, és nem engedjük, hogy rólunk döntsenek, nélkülünk.

A megemlékezés záróakkordjaként Pősze Sándor tiszabökényi görög katolikus parochus mondott áldást, majd a megjelentek elhelyezték a kegyelet és emlékezés koszorúit.

A Turul-ünnepség ezzel persze nem ért véget, Tiszapéterfalván a helyi vidámparkban és csárdában nagyszabású fesztivállal és kulturális programokkal folytatódott.