A festészet évszázadok óta életünk része. Státusza változott az idők folyamán, és míg az ókorban kifejezetten lenézett szakma volt, addig a reneszánsz idejére presztízzsé vált a művészek támogatása. De éljünk bármilyen kort, a festészet nemcsak foglalkozásként, hanem hobbiként is remek célokat szolgál. Jótékony hatásai pedig manapság, a rohanó hétköznapok sodrában különösen a nyugalom szigetét képezhetik.
Kovács Éva beregszászi festőművész, a Bereg Alkotóegyesület egyik alapító tagja már gyermekkorában észrevette maga körül a szépet, a természet és az épített örökség csodáit, érdeklődött a festészet és a zene iránt is. Bár könyvelő diplomát szerzett, több mint harminc éve kápráztat el minket gyönyörű tájképeivel, csendéleteivel és portréival, rajzszakkörein pedig a kisebbek is elsajátíthatták az ecsetvonás alapjait. Ma vele beszélgettünk a művészetekről, értékekről.
– Kitől tanulta a festészet alapjait?
– Már egész fiatal koromban sokat rajzoltam, festettem kedvtelésből. Úgy gondoltam, édesapám nyomdokaiba lépek, és én is festőművész leszek. Készültem is felvételizni a képzőművészeti szakiskolába, anno Veres Péter festőművész foglalkozott velem, ő inspirált legfőképp. Végül mégis közgazdász-könyvelő szakon végeztem. Aztán később a munka, a család, a gyermekeim mellett szabadidőmben újra elővettem az ecsetet. Amíg a lányaim kicsik voltak, kevesebb idő jutott az alkotásra, ahogy cseperedtek, én is egyre többet festettem, főleg akadémikus és impresszionista vonalat követve. Ez idő alatt folyamatosan képeztem magam. Garanyi József festőművész meglátta bennem a tehetséget és tanítványává fogadott. Sokat köszönhetek neki.
– Milyen témájú képeket fest szívesen? Milyen technikát használ?
– Festményeim tematikája elsősorban a minket körülölelő természet, szeretem a csendéleteket, az élővilágot. Legkedvesebb témáim a virágok, erdők, hegyek, vizek. Kedvelem a plein air festészetet. Főleg olajfestékkel, de akrillal, pasztellkrétával, gouache-sal, akvarellel is szívesen dolgozok.
– Mit jelent az Ön számára a festészet?
– A festészet számomra az önkifejezés legfontosabb módja. A festményeimen keresztül hangulatokat, érzéseket, emlékeket közvetítek. „Mindig önmagunkat tükrözzük vissza, bármit hozunk is létre” – mondja Goethe. A festményeim által azt szeretném elérni, hogy az emberek elfelejtkezzenek a napi gondjaikról, és legalább egy kis időre belecsöppenjenek az általam megörökített pillanatba, legyen az egy érintetlen természet, egy kedves városrészlet vagy éppen egy táncosnő mozdulata. Egy festmény a falon különleges hangulatot teremt, kiemelkedik a belső térből, örök érték. Örülök annak, amikor a vásárlóim is így gondolják. Sokan felismerik a munkáimat már az általam használt színekből. Mai napig vallom, hogy a rajzolás és alkotás fejleszti a szépérzéket és képzeletet, felébreszti a kreativitást. A rajzolás a legjobb terápia!
– Úgy tudom, a festészet mellett a jótékonykodás is fontos szerepet tölt be életében.
– Igen, szívesen adakozok nemes célokra festményeimből. Régebben támogattam a Beregi Hírlap hetilapot. A Kárpátaljai Rózsahölgyek jótékonysági báljára is ajánlottam fel két festményt, az árverés bevételéből pedig nehéz sorsú gyermekeknek szerveztek egy örömteli napot. A pandémiát megelőzően részt vettem egy csendéletemmel a kárpátaljai Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet által szervezett jótékonysági bálon, melynek árverésen befolyt összegéből szintén rászoruló gyerekeket támogattak. Emellett az árvízkárosultak megsegítésére szervezett árverésen is szerepelt már munkám. Nagy büszkeségem, hogy 2019-ben és 2020-ban részt vehettem a beregszászi Linner Bertalan Kórház Gyermekosztályának dekorálásában, amikor is színes mesefigurákkal rajzoltuk tele a folyosók falait. Fontos számomra, hogy a magam módján örömet tudjak szerezni másoknak! Különösen egy kórházban, ahol beteg gyerekek gyógyulását, jobb hangulatát segíthettük elő festő kollégáimmal együtt.
– Hol láthatta alkotásait a közönség?
– Az elmúlt években több városban is volt kiállításom már, így többek között Beregszász, Huszt, Ungvár, Hatvan, Zalaegerszeg, Budapest érdeklődő közönsége ismerhette meg munkáimat. Egyéni és csoportos tárlaton is szívesen bemutatom alkotásaimat. Emellett a szabadtéri kiállítások is inspirációt nyújtanak számomra.
– Korábban rajzszakkört is vezetett. Szeret gyerekekkel foglalkozni?
– Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, úgy gondolom, hogy mindenki tehetséges valamiben, csak észre kell venni, és segíteni kell a kibontakoztatásában. A fő szempont: szeressenek alkotni. Évekig vezettem rajzszakkört Beregszászban 8-15 éves fiatalok számára. Különleges témákat találtam ki, hogy élvezetesebbé tegyem az óráimat, például festettünk fodrászüzletben, kávézóban, a város utcáin, terein, sőt még a temetőben is. Vivaldi Négy évszakát hallgatva például elmeséltem, miről szól ez a zenemű, utána a gyerekek megfestették a nyáját legeltető pásztort, aki elaludt a közelgő vihar előtt egy fa alatt. Egyik alkalommal szánkózni vittem őket, következő alkalommal pedig megfestettük közös élményeinket. Szeretek örömöt vinni az életükbe, arra tanítva őket, ne csak nézzenek, lássanak is.
– Mivel foglalkozik szabadidejében? Hogyan tud töltekezni?
– A festészet az életem fontos része, ezért folyamatosan rajzolok, alkotok. Imádok az unokámmal közösen festeni. Ezen kívül egy népszerű gasztroblogot is vezetek 2008-tól. Szeretek kirándulni, olvasni, kertészkedni. Mindez együtt feltölt.
– Mit üzen az olvasóinknak?
– Bátran fogjanak hozzá a rajzoláshoz, a művészet terápia, meditáció. Mindenki képes rá, hiszen a rajzolás alapjai ugyanúgy megtanulhatóak, mint egy idegen nyelv. Ha valaki tehetséges, az nem elég, tovább kell fejleszteni és használni azt a képességet, amellyel születtünk. A rajzolás megnyugtat, örömet okoz. Szerencsés esetben nemcsak magunknak, hanem másoknak is.
