A mezőgecsei fiatal lány élete a zene és a tánc körül forog. Botos Boglárka boldog, amikor népzenével és néptánccal foglalkozhat. 18 évesen egyszerre tanul, táncol és tanít. Energikus, kitartó, már sok mindent kipróbált és elért az életben.
– Hol tanulsz?
– Az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs diákja vagyok, ahol klasszikus hegedű szakon tanulok.
– Mikor döntötted el, hogy ebben az irányban folytatod tanulmányaidat?
– Eléggé gyorsan történt az egész. 12 évesen vettem először kezembe a hegedűt. Más már elvégezte a zeneiskolát, amikor én épphogy elkezdtem. Akkor még nem gondolkoztam a továbbtanuláson. Később mindinkább kinyílt előttem a tudás tárháza, egyre jobban ment a hegedülés és egy napon arra ébredtem, hogy már a felvételin kell játszanom.
– Ha jól tudom, nagyon szeretsz táncolni és zenélni, különösen sok időt fordítasz a népzenére és a néptáncra. Hogyan kezdődött mindez?
– A népzene és néptánc iránti érdeklődésem gyerekkoromban kezdődött. Nagymamám, édesanyám és a nővérem is elkötelezte magát a népi kultúra mellett. Ennek hatására én is a szerelmese lettem. Ahogy telik az idő, egyre inkább erősödik ez az érzés bennem.
– A művészeti intézetben klasszikus zenével foglalkoztok. Mikor van időd a népzenére?
– Én azt gondolom, hogy az embernek arra nincs ideje, amit nem is szeret igazán. Minden azon múlik, mennyire elszánt az ember.
– Kinek vagy minek a segítségével tanulsz népzenét?
– Jelenleg népzenei táborokban, mesterképzéseken, de főleg felvételekről.
– Melyiket szereted jobban: a klasszikust vagy a népit?
– Erre a kérdésre nehéz választ adni. Amikor elkezdtem a klasszikus zenét, nem szerettem. A népzene volt az első helyen. Viszont, ma már nagyon közel áll hozzám a klasszikus zene is. A Bartók Béla és Hubay Jenő által komponált művekben találom meg leginkább a népi motívumokat, ezért tartom a kedvenc zeneszerzőimnek őket.
– Továbbra is ezzel szeretnél foglalkozni?
– Mindenképp, viszont van más tervem is, ami egyelőre titok.
– Hogyan kezdtél el táncolni? Gondolom, az is segítség volt, hogy a nővéred tánctanár.
– Jól gondolod! Előbb édesanyám tanított, majd pedig a nővérem, László Georgina – koreográfus – segítségével folytattam.
– Tagja vagy a Kék Viola Néptáncegyüttesnek. Sok fellépésetek van?
– A Kék Viola Néptáncegyüttest 18 éve alapította édesanyám, azóta már a nővérem, Georgina vezeti. Ennek köszönhetően büszke tagja vagyok más, 14-20 éves fiatalokkal együtt. Több fellépésünk van külföldön és Kárpátalja-szerte, nyári időszakban akár heti 2-3 alkalommal is megmutathatjuk tehetségünket.
– Segíted a nővéred munkáját?
– Igen. Próbálok segíteni, ahol tudok, akár próbák levezetésében, zene-, táncanyag gyűjtésében,viseletek elkészítésében.
– Szereted a gyerekeket?
– Nagyon. Van, hogy csintalanok, de ez egy kis játékkal orvosolható.
– A tanulás mellett dolgozol is…
– 2019 novemberében telefonhívást kaptam Perdukné Lator Ilonától, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola tanárától, hogy az iskolában működő néptáncegyüttesek tanár nélkül maradtak, így elvállaltam a gyerekek tanítását, s azóta is együtt tanulunk és játszunk. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek.
– Gondoltad volna, hogy ilyen hamar kapsz állást és ráadásul olyan területen, amiben leginkább otthon vagy?
– Eszembe se jutott, hogy ilyen hamar az ölembe pottyan a lehetőség. Hirtelen jött, de jól fogadtam.
– Ha nem ez a szakmád, hogyan szakítasz időt a tanulás mellett arra, hogy a néptáncórákra is rendesen felkészülj?
– Őszintén szólva ez mindennapi szükségletként van jelen az életemben, nem zárom kalitkába az ihletet, ami által a legváratlanabb pillanatban is beugorhat egy új koreográfia ötlete. Ebben sokat segítettek a tánctáborok és a kárpátaljai néptánc tanfolyamok.
– Milyen korosztállyal foglalkozol?
– Az első osztálytól a tizenegyedikig, de legtöbbet 1-4 osztályos gyerekekkel foglalkozom.
– Honnan van ennyi energiád? Mi segít mindennap talpon maradni?
– Számomra ez nem sok, mivel szeretetből, nem pedig kényszerből csinálom. A tanítás sem munka, hanem öröm és boldogság. Olykor, ha akadnak is nehézségek, mindig van kiút. Nagyon sok energiát ad a zene szeretete.
– Mi jelenti számodra a szórakozást?
– Nekem a táncház a kikapcsolódás központja. Olyankor tényleg elfeledem a külvilág gondját, baját. Nem is tudok jobb szórakozást annál, mint amikor szól a népzene, kopognak a csizmák. Ezt a katartikus élményt nem is lehet leírni, inkább megélni kell.
– Nincs is más hobbid?
– Erről a szóról is a hangszerem, a tánc és a zene jut eszembe. Ezenkívül szeretek varrni és hímezni is. Ha népviseletről van szó, nincs számomra lehetetlen. Alsószoknyát, mellényt, felsőt, kötényt, pendelyt tudok varrni. Nemcsak én, hanem a társaim is az általam készült ruhákban táncolnak. A ruhatervezés sem áll messze tőlem. A szabás technikáját még tanulnom kell ahhoz, hogy el tudjam készíteni az általam megálmodott egyedi darabokat. Szeretek új recepteket kitalálni, és szívesen készítek el a családnak olyan ételeket, melyeknek receptjeire újságokban vagy az interneten találtam rá.
– Mi életed célja?
– Szeretnék létrehozni egy általam irányított népművészeti központot, melyben oktatnék is.
