A magyar parasztvilág megörökítője – Harangozó Miklós kiállítása Beregszászon

Az alkotó fiának, a görögkatolikus lelkipásztorként szolgáló ifj. Harangozó Miklósnak, az apai hagyaték gondozójának a birtokában levő festményekből nyílt kiállítás Magyarország beregszászi külképviseletének Munkácsy Mihály galériájában. Olyan festményeket láthatott a művészetkedvelő közönség, amelyek eddig még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. A tárlat érdekessége, hogy az alkotások egy része befejezetlen maradt a festő hirtelen halála miatt.

A kiállítás megnyitóján a Rezeda Folkműhely énekegyüttese egy népdalcsokor előadásával teremtett meghitt hangulatot, majd Beke Mihály András első beosztott konzul köszöntötte az egybegyűlteket.

A művész életútjáról, művészetéről Szilágyi Mátyás főkonzul beszélt.

– Harangozó Miklós mélyen szenvedélyes és sokszínű ábrázolásmóddal festi meg a falusi élet mindennapjait, érzéseit, örömét, bánatát. Festményein a paraszti élet megbecsülése, a munka szeretete látszik felsejleni – mondta a diplomata. – Képei ma is aktuálisak, a kárpátaljai magyar művészet szerves, elidegeníthetetlen részét képezik. Fontos lenne, hogy munkáit – több más korszakalkotó kárpátaljai művész alkotásaival együtt – állandó kiállításon, egy kárpátaljai magyar képtárban mutassuk be, hogy a kor hagyatékát az új generációk is megismerhessék.

– Szülőföldjének, annak a népnek a szeretete, ahonnan származik, átsugárzik valamennyi alkotásán – hangsúlyozta Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke. – A paraszti világ hiteles ábrázolója volt ő, amely ugyan már eltűnőben van, ám mégis a gyökereket, a kapaszkodót, az éltető hagyományt jelenti az itteni maroknyi nemzetrész számára. Kiemelte a festő születési helyének zárt légkörét, ahol a hagyományos paraszti társadalom nem nézte jó szemmel azt, ha valaki például festő akart lenni, „úri huncutságnak” minősítették az emberek a művészetet.

– Édesapám gazdálkodó családban született, és a szülei, az én nagyszüleim, sehogyan se tudták elfogadni, hogy a fiuk festeget – mondta el ifj. Harangozó Miklós, hozzátéve, hogy édesapja mélyen vallásos ember volt, életében a hit mellett a kitartása játszott fontos szerepet. „A kívülálló talán fel sem fogja, hogy mennyire nem könnyű a szorgos munkát, a takarékosságot, a hatékony gazdálkodást mindenek fölé rendelő paraszti társadalomban elfogadtatni, hogy számomra a festészet ugyanúgy az élet fontos részét képezi, mint az előbb felsoroltak” – idézte fel édesapja szavait. Azt is megtudhattuk, hogy Harangozó Miklós mindig céltudatosan dolgozott, és egy időben több képet is festett. Idős korában is voltak céljai, szeretett volna még többet adni a világnak. Élete üzenet a társadalom felé: ha az ember kitartó, tud maradandót alkotni.

Ugocsa megye tájfestője, Harangozó Miklós 1937. december 16-án született a nagyszőlősi járási Salánkon községben gazdálkodó családjában. Festeni nem gyermekkorától kezdett, mint sok kortársa, hanem ifjúként, a katonai szolgálat letöltése után. Talán ennek tudható be, hogy szunnyadó alkotói és művészi tehetsége hirtelen lobbant fel és gyorsan fejlődött. 1961-ben állította ki első alkotásait, amelyekre azonnal felfigyeltek a művészetkedvelők. Attól kezdve rendszeresen vesz részt járási, megyei, köztársasági, országos és nemzetközi kiállításokon. Több ízben mutatkozott be Magyarországon is.

Nagy hatással volt a leendő festőre első mestere, Kutlán István, a fancsikai pedagógus és festőművész, aki azonnal felfedezte az ifjú festő őstehetségét, tudásszomját, kitartását. Irányította, csiszolta azt, majd ajánlotta, hogy felvételizzen a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Népi Egyetemre. Sok segítséget nyújtottak neki a kárpátaljai festőművészek: Glück Gábor, Boksay József, Kassay Antal, Koczka András, Soltész Zoltán, Petky Sándor, Horváth Anna. Az ő ösztönzésükre kezdte el ábrázolni szülőföldjének tájait, dolgozó embereit.

Harangozó Miklósnak a világa a kárpátaljai tájban és az itt élő emberek hétköznapjaiban gyökeredzik, az itteni magyarok érzéseit, örömét, bánatát, küzdelemmel és kemény munkával töltött napjait adják vissza. A művész a lassan letűnő paraszti világ egyik utolsó hiteles megörökítője, aki az ökreivel szántani induló földművest, a kukoricát fejtő anyókát, a vihar elől a csibéket összeszedő és kötényébe menekítő idős gazdát, a Hömlöc-hegyen szüretelő vidám társaságot, a szüreti bálon szilajon mulató fiatalságot oly nagy szeretettel tudta megfesteni, mint azóta is kevesen.

2008-ban tagja lett Ukrajna Képzőművészeti Szövetségének, illetve megkapta a Kárpátaljai Magyar Nívódíj – Hollósy Simon Képzőművészeti Díjat. Képei megtalálhatók Ukrajna és Magyarország képtáraiban, valamint számos magángyűjteményben Ausztriában, Kanadában, Izraelben, Romániában, Németországban, Szlovéniában, Olaszországban és Amerikai Egyesült Államokban.

• Harangozó Miklós kiállítása