Harangozó Miklós születésnapjához közeledve Magyarország Ungvári Főkonzulátusa kiállítást szervezett az öt éve elhunyt festőművész alkotásaiból. A salánki születésű festő munkássága fiának köszönhetően él tovább a köztudatban.
A kiállításmegnyitón Buhajla József emlékeztetett, a külképviselet hosszú ideje teret és lehetőséget biztosít a kárpátaljai kortárs képzőművészek bemutatkozására. Az ungvári főkonzulátus főkonzulja elmondta, ezúttal őket érte a megtiszteltetés, hogy egy ilyen neves és tehetséges művész, mint Harangozó Miklós, alkotásait állíthatják ki.
– Minden művész képei által adja át világnézetét. Nem kivétel ez alól Harangozó Miklós sem, aki nem volt a szavak embere, viszont a vásznon látottak a személyiségéről mindent elárulnak– méltatta az alkotót Buhajla József. – Munkássága sokrétegű. Képei dinamikusak, színpompásak. Témái a kárpátaljai falvak, szülőföldjének szép tájai. Azt az üzenetet testálta gyermekeire, hogy csináljanak bármit is, hagyjanak valamit magunk után a világban. Nem gyermekkorában kezdett festeni, mint sok más kortársa, hanem ifjúként, a katonai szolgálatot követően. Alkotói és művészi tehetsége hirtelen lobbant fel és gyorsan fejlődött. Nagy hatással volt a leendő festőművészre első mestere, a fancsikai Kutlán István, aki azonnal felfedezte az őstehetséget, a tudásszomjat, a kitartást, és irányította, csiszolta, majd a Moszkvai Egyetemet ajánlotta számára.
A diplomata kiemelte, Harangozó 1961-től rendszeresen részt vett a járási, megyei, országos és nemzetközi kiállításokon. 2008-ban tagja lett az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetségnek, illetve megkapta a Kárpátaljai Magyar Nívódíj – Hollósy Simon képzőművészeti díjat.
A főkonzul tovább bővítve a kitüntetések sorát, a Damjanich János Múzeum Baráti Köre elismerését adta át a művész fiának.
Dupka György barátként emlékezett a salánki művészre, akivel még 1967-ben ismerkedett meg. A MÉKK elnöke elmondta, ő mutatta be a legendás Bíró Andornak Tiszapéterfalván, aki az értelmiségiek unszolására beleegyezett, hogy létrehoz egy képtárat a községben, amelynek, Balla Pál hívó szavára, alapítói közé került Harangozó Miklós is. Aztán 2007-ben becsatlakozott a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) kezdeményezésére megalakított Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületbe is.
– Tájképfestőnek indult, viszont azt gyakran elfelejtik, hogy ő volt a magyar paraszti világ első számú megörökítője – hangsúlyozta a MÉKK elnöke. – A kárpátaljai festők közül elsőként nyúlt a letűnő parasztvilág emlékei után. Néprajzi pontossággal örökítette meg a jövő nemzedékének azt a világot.
A festő munkásságát méltatta még Borisz Kuzma, az Ukrajnai Képzőművészek Nemzeti Szövetsége Kárpátaljai Szervezetének elnöke, aki szerint a művész hitelesen ábrázolta a valóságot. Köszönetet mondott a családnak, elsősorban a fiának, aki lehetővé teszi, hogy édesapja hagyatékát megismerjék Kárpátalján, sőt az ország határain kívül is.
Volodimir Mikita ungvári festőművész is elismerően szólt Harangozó Miklósról, akit rendkívül produktív alkotóként jellemzett.
A kiállításra a festő családtagjai is eljöttek. A festő fia, Harangozó Miklós úgy fogalmazott, vallásos és magyar ember volt az édesapja, aki mindent, amit tett, megköszönt a Jóistennek.
– A festményein keresztül az Isten által teremtett csodálatos világot próbálta átadni. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan édesapát kaptunk, aki megtanított arra, mi a becsület, mi a tisztesség, és olyan örökséget hagyott maga után, ami a múltat jellemezte és a jövőt gazdagította.
