A Magyar Múzsával a Felvidéken

Május 25-én a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban A Magyar Múzsával a Felvidéken! címmel tartottunk irodalmi rendezvényt, aminek során bemutattuk az idén ötéves Magyar Múzsa című folyóiratot, valamint annak tulajdonosát és kiadóját, a Magyar Újságírók Közösségét. Ez volt a harmadik fellépésünk a Felvidéken, korábban Felsőszeliben és Kistárkányban jártunk.

Kalandos úton érkeztünk meg a Csallóköz fővárosába, ami során megtapasztalhattuk a szlovák vasút árnyoldalait, de az élmények kárpótoltak mindenért. Ahogy a vonat haladt, egymást váltották a színes ültetvények, a kék, piros és rózsaszínű virágok, a piros pipacsok, a sárga repce. Szinte minden település határában termesztenek komlót, nem csoda, hiszen a szlovák sörök messze földön híresek.

A rendezvényt kedves vendéglátónk, Dr. Lacza Ilona, a könyvtár igazgatója nyitotta meg. Sajnos a program kezdetére elkezdett szakadni az eső, ez meglátszott a közönség létszámán is. Ezúton is köszönjük azoknak, akik eljöttek és megtiszteltek minket a jelenlétükkel. A helyszínen ezt azzal köszöntem meg, hogy minden nézőnek kiosztottam egy-egy példányt a folyóirat legutóbbi számából.

Az est levezetését, mint a MÚK elnökségi tagja és a folyóirat szerkesztője, én vállaltam magamra. A Magyar Újságírók Közösségét Mártonfi Benke Márta festő, a képzőművészeti rovat vezetője mutatta be, aki ott volt annak 1992-es megalapításánál. Megemlítette a közösség hőskorszakát, az újraindulást, ismertette a szervezet alapelveit, célkitűzéseit. A folyóiratról Katzler Hilda költő, a folyóirat lektora beszélt. Bemutatta a szerkesztőség tagjait, az ismertebb szerzőket, a fontosabb cikkeket. Ezúttal is kamatoztatta előadói képességeit, ugyanis, hogy a közönség számára ne legyen túl száraz a program, a folyóirat szerzőinek verseiből felolvasott néhányat, köztük a saját műveit is. A teljesség igénye nélkül elhangzott Marcsák Gtergely, Bánki Éva, Finta Éva, Jóna Dávid, Balázs F. Attila, A. Túri Zsuzsa, Csontos Márta és Vári Fábián László egy-egy költeménye. 

Úgy gondoltam, ha a Felvidéken tartunk irodalmi rendezvényt, úgy illik, hogy szót kapjanak a Magyar Múzsa felvidéki szerzői is. A felkérésemnek állandó szerzőnk, Oros László törénész, közíró tett eleget. Szót ejtett a Múzsában megjelent publikációiról, bemutatta az eddig megjelent könyveit, és nem utolsósorban beszélt a felsőszeliben található magánkönyvtáráról, ami a Bibliotheca Pro Patria nevet viseli.

A következő részben a folyóirat többi felvidéki vagy a térséghez köthető szerzőjéről ejtettem szót: Z. Németh Istvánról, Balázs F. Attiláról, Török Nándorról, Aknay Tiborról, Mihályi Molnár Lászlóról.

Lassan már hagyománnyá válik, hogy a rendezvényeinken bemutatom a számomra kedves folyóiratokat, a testvérlapokat is. Röviden szóltam a kárpátaljai magyar irodalomról, és szót ejtettem az Ukrajnában folyó háborúról is. Bemutattam Ukrajna egyetlen magyar kulturális és irodalmi folyóiratát, az Együttet, amely idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, továbbá bemutattam a Budapesten székelő Kárpátaljai Szövetség Kárpátaljai Hírmondó című folyóiratát is. Röviden ismertettem az ugyancsak 20 éves kaposvári Búvópatak című folyóirat történetét. Ennek szomorú apropója van, mivel Csernák Árpád főszerkesztő nemrég közölte a sajnálatos hírt, hogy idén augusztusban megszűnik a folyóirat.

Programon kívül, Lacza Ilona felkérésére, bemutatkozott Lanz Roland történész, könyvkiadó, aki többek között Oros László legutóbbi könyveit is kiadta. A rendezvény végén kötetlen beszélgetésre került sor, ahol a közönség kérdéseire válaszoltunk, így került szóba a kortárs magyar irodalom helyzete, az újságírás vitás kérdései, az ukrajnai közállapotok, a felvidéki magyarság helyzete stb. A helyszínen az érdeklődők megvásárolhatták Katzler Hilda és Oros László könyveit.

Lacza Ilonával megállapodtunk, hogy a jövőben folytatjuk a közös munkát, Lanz Roland pedig elvállalta, hogy a Magyar Múzsát eljuttatja minél több felvidéki magyar könyvtárnak és iskolának.

Másnap Lacza Ilona vezetésével városnézésen vettünk részt. Megnéztük az óvárost, a település legrégebbi épületét, a Szent György templomot, a városházát, a DAC stadionját. A sárga kastélyban berendezett Csallóközi Múzeum tárlatát élvezetes előadás keretében dr. Nagy Iván, az intézmény vezetője mutatta be nekünk. Ezt követően megismerkedhettünk a vidék konyhájával, majd elérkezett a búcsúzás ideje, indult a vonatunk vissza Pozsony, vagy, ahogy a szlovák barátaink csúfolják, Bratislava felé. Én most jártam először a koronázó városban, de az idő rövidsége miatt csak a vonatállomás környékét térképeztem fel, a várat, a patinás templomokat és a gombamód szaporodó felhőkarcolókat csak a vonatablakból láttam.