A kultúrát csak szívvel lehet terjeszteni

Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2020. október 05.

Múlt, jelen és jövő – adalékok Dercen művelődési életéhez

A Derceni Kultúrház hatalmas épületében több minden összpontosul. A fűtetlen, zord, régóta felújításra váró helyiségbe csupán ezek a lelkes, mosolygós és rendületlen arcok lehelnek életet. A kihasználatlan tér betöltésén gondolkodnak az intézményvezetők, ezért is rendezték be nemrég az egyik szobát helytörténeti múzeumnak.
A kultúrát csak szívvel lehet terjeszteni

A munkácsi járási Dercen kulturális életének felvirágoztatója az 1975 óta működő Gyöngyösbokréta Népi Együttes. A tánccsoport sikereiben elévülhetetlen érdemei vannak Szávina Ilonának, aki négy évtizeden keresztül volt a helyi művelődési ház vezetője. Az igazgatói posztot 2005-ben Korolovics Valéria vette át, a koreográfus és a művészeti vezető pedig férje, Korolovics Zsolt lett.

– Ezt az évet leszámítva sok dologgal büszkélkedhetünk – kezdte Valéria. – Az idén sajnos minden rendezvény elmaradt, pedig ezek mindig rendkívül motiválóan hatnak a gyerekekre. Két csoportunk van. Az utánpótlás-nevelésre nagy hangsúlyt fektetünk. Ősztől már gőzerővel nekilátunk a munkának, újra kezdődnek a próbák. A kultúrházban foglalkozunk a táncosokkal. Nagy örömünkre szolgált, hogy bekapcsolódhattunk a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramba, amit a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltsége indított. Magyarországi tanárok érkeztek hozzánk, és havi egy alkalommal foglalkoztak a gyerekekkel. Rengeteget tanultunk tőlük, a gyerekek is nagyon élvezték. Szeretnénk újra fellépésekre járni.

A sok gyakorlás után a gyerekeknek meg kell mutatniuk, mit tanultak, ez ösztönzi őket.

A többiekkel való kapcsolattartás, az együtt nevetés, a színpadról áradó pozitivitás kell ahhoz, hogy új erőre kapjanak.

Valéria elmondta, a kisebb csoport több mint harminc főből áll, a nagyok 24-en vannak. Változó a számuk, mert sokan kimennek külföldre, vagy egyéb elfoglaltságaik révén háttérbe szorul a tánc. A korábbi vezetőről elismerően beszél, Szávina Ilonát nagybetűs kultúrmunkásként emlegeti. Saját munkájáról szerényen szól, bár őt és a férjét is méltán ki lehetne emelni nagybetűvel.

– Ez egy hatalmas kultúrház. Mennyire van kihasználva?

– Aktívak voltunk a karantén előtt, mindig volt itt gyereknap, anyáknapi koncert, mindenféle összejövetel, az idén viszont a nőnapi műsor volt az utolsó, amit még meg tudtunk tartani a szigorítások előtt. Kicsit túlgondolták a teret az építők. Egy falunak ez hatalmas, sok városban sincs ekkora művelődési ház. Négyszáz férőhelyes nézőtérrel rendelkezünk. Régen jobban kihasználtuk, de most is igyekszünk megtölteni élettel. 1987-ben adták át az intézményt, azóta csak szépészeti beavatkozások történtek. Központi fűtésünk sajnos nincs.

A tánccsoporton kívül itt kap helyet a könyvtár, most már a helytörténeti múzeum is, illetve itt működik a nagylucskai zeneiskola egyik kirendeltsége.

– A könyvtár mennyire látogatott?

– Járnak ide a gyerekek, sőt, még felnőtt olvasók is vannak. A könyvtárosunk nagyon aktív, mindent megtesz az irodalom népszerűsítéséért. Hajnali-Gőci Anita olvasmányokat tesz közzé az interneten, és igény szerint még házhoz is viszi az olvasnivalót az időseknek. Közel 10 ezer könyv van az állományunkban, de ez folyamatosan bővül, mivel a testvértelepülésünktől nagyon sok könyvszállítmány érkezik. Ebben elsősorban gyermekirodalom, illetve a kötelező olvasmányok találhatók. A kiadványok eljuttatásában sokat segített a tiszteletesünk is, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ő is a szívén viseli a község sorsát, mindenben támogat.

Az igazgatónő vallja, a kultúrmunkát csak szívből lehet végezni. Ő szeret Kárpátalján élni, úgy véli, nem mehet el innen mindenki. Korábban magyar nyelvet tanított a helyi iskolában. Most a hagyományőrzésbe, a kultúra felvirágoztatásába fekteti minden energiáját.

– A nagy álmom, hogy valamilyen forrásból megvegyünk egy régi házat a faluban, és tájházzá alakítsuk. Ehhez viszont pénz kell. Bosszant, hogy nincs megírva Dercen története, nincsenek összegyűjtve azok a szokások, amelyek ezt a környéket jellemezték. Ezért magamat ostorozom. Eddig a tánccsoport volt az első, a rengeteg fellépés mellett nem is volt erre időnk. De majd most!

Hírek

  • „A zene egy jó dolog” – Paládi Máté zongorista a Virtuózok színpadán

    Paládi Máté tehetsége és érett gondolkodásmódja ritka párosítás. A tiszapéterfalvai zongorista április 25-től a Duna Televízió Virtuózok című komolyzenei tehetségkutatójának 10. jubileumi évadjában mutatkozik be. A fiatal művész már most tudja: a zene nem cél, hanem eszköz – arra, hogy adjon. Pályáj...

  • Ihlet és Múzsa – női alkotók közös tárlata nyílt a Na'Conxypan Galériában

    A beregszászi Na'Conxypan Galéria megnyitása óta meghatározó művészeti helyszíne Kárpátaljának. A galéria nem csupán kiállítótér, hanem találkozási pont, párbeszédhely, ahol kortárs alkotók és művészetkedvelők új szellemi és vizuális élményekkel gazdagodhatnak. Május 7-én a nyári szünet előtti utols...

  • Pál Eszter: „… óriási energiákat szabadít fel az emberekben a magyar népzene…”

    Vélhetően nincs olyan magyar ember, aki ne szeretné a magyar népzenét, a magyar népdalt. Ezek ugyanis örökségünk részei, és hálásak lehetünk azoknak az embereknek, akik felkutatják, művelik és átadják a következő generációnak. Ezen művészek egyike a viski születésű Pál Eszter, a Magyar Állami Népi E...

  • Felhangolva: Búzavirág együttes

    Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...

Események

Copyright © 2025 KMMI