Hadar Tímea festményeit szemlélve az embert magával ragadja a megörökített pillanat hangulata. Az alkotás iránti vágy néhány évvel ezelőtt lángolt fel benne igazán.
Tímea elmesélte, sosem akart tanító lenni. A 90-es évek elején enyhén szólva nem volt egyszerű bekerülni a felsőoktatásba. Az egészségügyi szakközépiskola helyett a munkácsi tanítóképzőbe vették fel, így bármennyire is szeretett volna orvossá válni, pedagógus lett.
– A diplomaszerzés után szülőfalumban, Csongoron helyezkedtem el rajztanárként – jegyzi meg Tímea. – Később, két gyerek mellett, levelező tagozaton elvégeztem az ivano-frankivszki egyetem képzőművészeti szakát is. Otthon általános iskolában tanítottam, az utolsó három évben már igazgatóhelyettes is voltam, akadt bőven elfoglaltságom, nem sok idő jutott a festészetre. Nyolc éve, amikor Gyömrőre költöztem, mélyültem el újra jobban a festészetben. Talán az új környezet váltotta ki belőlem, nem is tudom…. Művészeti iskolában dolgoztam, kikívánkozott belőlem.
Büszke arra, hogy több tanítványa is felvételt nyert művészeti szakgimnáziumba, illetve országos és nemzetközi rajzpályázatok díjazottjai lettek. A pedagógus, 28 év után, a tanév végén búcsúzott el az oktatástól. Most már szeretne több időt fordítani a festésre. Eddig sajnos csak a szünidők alatt tudott ecsetet ragadni. Jelenleg egy csoportos kiállítás részeként két alkotása is szerepel a VárMező Galériában. De korábban Munkácson, Hévízen, Gyömrőn, Monoron, Tatán, Veszprémben, Nottingham-ben is bemutatták a festményeit. Részt vett a Sussex-i Art Fair-en, az idén pedig 4 alkotásával van jelen a Human Gold kiállításon a Thoresby Galériában. Mint mondja, a férje támogatása nélkül nem sikerült volna ennyi mindent elérnie. Új stílusokkal kísérletezik, alkotótáborokba jár.
– Megfordultunk Erdélyben, Montenegróban, Görögországban. Utóbbi helyszínen éreztem rá a mediterrán vonalra, amit nagyon megszerettem – folytatja Tímea. – Augusztus végén újra Montenegróba készülök. Rengeteget fotózom az utazások során. Van egy saját fotógyűjteményem a megfestendő témákról. Amikor eljön az idő és adott a hangulat hozzá, akkor előveszek egyet, felidézem a légkört, és olajfestékkel átültetem azt vászonra, farostra. Az utazások során szerzett élményeimet szeretném megjeleníteni a képeken. De nem fotószerűen, hanem azzal a plusszal, amit én látok bele, amilyen hatást kiváltott belőlem az adott pillanat.
Az impresszionisták a nagy kedvenceim, ez a munkámban is megmutatkozik. A színekkel próbálom átadni az érzést, a hangulatot. A másik kimeríthetetlen témám Budapest, több városképet festettem már. Azt szeretném, ha a pillanatnyi villanás, ami engem arra ösztönzött, hogy megörökítsem azt a bizonyos momentumot, másokból is kiváltana valamit. Az utóbbi időben formálódik bennem egy másik művészi irányvonal is. Az absztrakt képeim a társadalmi problémákra, lelki válságokra kívánnak rámutatni. Ezeknél a műveknél nem a látvány, hanem a gondolatisága a lényeg. Ebben szeretnék fejlődni, viszont a realisztikus ábrázolásról sem akarok lemondani. Nyitott vagyok. Elvégeztem egy tervező-grafikusi szakképzést is, talán ősztől azzal is kezdek valamit. De ez még a jövő zenéje.
