A bótrágyi Molnár Henrietta terítők, képek, házi áldások, könyvjelzők hímzésével foglalkozik. A hobbiként indult tevékenység mára hivatássá vált.
– Mióta foglalkozol hímzéssel?
– Igazság szerint már gyerekkorom óta. Tizenkét éves voltam, amikor az első terítőmet elkészítettem. Édesanyám és a nagynénéim is kiválóan hímezett, tehát volt kitől tanulni. Konkrétan a keresztszemes hímzéssel 16-17 éve foglalkozom. A barátaimtól jött az ötlet. Az első ilyen munkám egy babaköszöntő volt, amit a kisfiamnak szántam. A mikrohímzés és efféle ékszerkészítés egy éve kezdődött. Egy ékszerkészítő csomag két évig hányódott a fiókban, és tavaly, amikor elkezdődött a karantén, elővettem. Így készült el az első mikrohímzéses fülbevaló és gyűrű. Kiraktam a Facebook-ra, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Felmerült bennem, mi lenne, ha elkezdenék komolyabban is foglalkozni ezzel, és a hobbimmal egy kis pénzt is kereshetnék.
– A képek, terítők csak saját részre készültek?
– Először igen. Aztán házi áldásokat kezdtem hímezni régi beregi keresztszemes motívumokkal. Ezeket már rendelésre is készítettem. A képektől és terítőktől viszont nem szeretnék megválni.
– Az ékszereket nehéz elkészíteni?
– A fentebb említett ékszerkészítő szettben az is le volt írva, hogyan kell elkezdeni az egészet. Azóta pedig folyamatosan keresgélek az interneten, videókat nézek, ötleteket gyűjtök. A hímzés annyira aprólékos munka, hogy azt sokszor nagyító segítségével kell elvégezni. Egy medált kihímezni nagyjából 2,5-3 óra. Ezt követi az összerakás. Számomra ez az igazi kihívás, nagyon oda kell figyelni, hogy minden pontosan illeszkedjen az alapokba.
– Milyen alkalmakra ajánlhatók?
– Tökéletesen illeszkedik akár egy hétköznapi szettbe is. Nemrég nőnapra is volt több rendelés, illetve nagyobb ünnepekre, például karácsonyra is kérnek ilyeneket.
– Egyedi díszeket is készítesz…
– Igen. Ilyeneket is kivarrtam néhányat, amit megosztottam a közösségi oldalamon, minek következtében elkezdtek jönni a rendelések. Például sokan kértek a múlt karácsonyra olyan díszeket, melyekre a gyerekek vagy hozzátartozók neve van hímezve. Már tavaly szeptemberben elkezdtem a rendelések teljesítését, és még így is akadt, akit az ünnep előtt időhiány miatt sajnos vissza kellett utasítanom.
– Mennyire számít egyedinek e tevékenység vidékünkön?
– Itt Kárpátalján nem nagyon van konkurencia. Magyarországra szintén nem jellemző, az országban viszont sokan foglalkoznak vele. Amikor külföldi oldalakon próbálok eladni, mindig rácsodálkoznak a technikára. Azokon az oldalakon, ahol kézműves dolgokat lehet eladni, a mikrohímzéssel kapcsolatban főként csak ukrán eladókkal találkozom.
– Kiállításokon, fesztiválokon is tervezed népszerűsíteni a termékeidet?
– A jövőben ezt a lehetőséget is szeretném kihasználni.
– Mi újdonság van még a tarsolyodban?
– Nemrég kezdtem bele a táskahímzésbe. Van már egy hímzett vászontáskám, de most elegánsabb – bőr és bársony – darabokra szeretnék hímezni. Húsvétra szerettem volna tojásokat is készíteni ezzel a technikával, de mivel megbetegedtünk, sajnos ez elmaradt. Talán jövőre összejön. Körülbelül egy hónapja létrehoztam egy saját Facebook-oldalt a hímzések népszerűsítése céljából, ami ilyen rövid idő alatt is sok emberhez eljutott és jók a visszajelzések. Szeretnék majd az Instagramon is nyitni, hogy minél több emberhez elérjek. Nemrégiben már Olaszországból is volt rendelésem, aminek nagyon örültem. Jó érzés, hogy Kárpátalján és Magyarországon kívül máshová is eljut a híre annak, amit csinálok.
