Zuhogó esővel köszöntött ránk január 22-e, nemzeti imádságunk, a Himnusz születésnapja, amely a 90-es évektől a magyar kultúra napja is egyben. Volt idő, amikor le kellett zárni a forgalom elől az Esze Tamás utcát, annyian vették részt a megemlékezésen. Bár a nemzeti lelkesedés bizonyára most is ott lobog a szívekben, mára a himnusz születésnapjára emlékezők száma pár tucat emberre zsugorodott. Kicsit rendhagyóra sikerült az ünnepség, mivel az Esze Tamás utca másik oldalán, a Beregszászi 5. Sz. Középiskola falán lévő Sevcsenko-emléktáblánál szintén 10 órakor vette kezdetét a járás és a város hivatalos megemlékezése Ukrajna egységének napjáról.
Megvártuk, míg elhangzik az ukrán himnusz és megkezdődik az ünnepség, majd mi magunk is „útjára indítottuk” a magyar kulturális évad kezdetének számító megemlékezést.
Megnyitójában Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke arra emlékeztetett, hogy Kölcsey Ferenc Paraenesis című munkájában többek között arra intette a felnövekvő nemzedéket, hogy „…tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség”.
Ünnepi beszédében Pomogáts Béla irodalomtörténész is Kölcsey Ferenc gondolatai hívva segítségül fejtette ki, hogy a magyar nyelv és kultúra olyan egyetemes érték, amelynek művelése mindenki számára felvállalandó feladat, s nemzeti minimum kell, hogy legyen. A Himnusz a maga részéről egy remény kifejeződése is egyben, egy reményé, hogy a magyarság nem csak volt, van, hanem lesz is. Dr. Mélykúti Ferenc, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja ünnepi beszédében a kultúra ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet. A 2015-ös esztendő fontos újításokat is hozott a külképviselet életében is, hiszen a jövőben a diplomaták nem csupán résztvevői, de szervezői és fellépői lesznek a térség kulturális programjainak.
Az emléktábla megkoszorúzását követően a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
