A festő, aki vallja, mindenki a saját sorsának kovácsa

A művészet kiemel a földi létből és segít megtalálni az ember helyét a világban – véli Povk Mihály. A kárpátaljai amatőr művész elsősorban csendéleteket fest, illetve szülőföldjének tájait örökíti meg. Első kiállításának Magyarország Ungvári Főkonzulátusa ad otthont.

A külképviselet rendszeresen biztosít kiállítási lehetőséget helyi művészeknek. Ezúttal a tiszaújhelyi festő mutatkozott be.

A megnyitón Kuti László első beosztott konzul tolmácsolta Buhajla József főkonzul üdvözletét, majd méltatta a kiállító művészt.

– Povk Mihálynak ez az első nyilvános bemutatkozása Ungváron. Hálásak vagyunk, hogy minket tisztelt meg ezzel – kezdte a diplomata. – Ebből az alkalomból a művész megjelentetett egy gyönyörű katalógust is, amely azzal a megállapítással kezdődik, hogy amatőr festő. Én viszont úgy gondolom, igazabb lenne, ha azt írná, kárpátaljai festő. Olyan alkotó, akit ezer és ezer eltéphetetlen szál fűz ehhez a földhöz. A képeiből szülőföldje embereinek, tájának szeretete és tisztelete árad.

A konzul elmondta, a tiszaújhelyi festő, aki történelem szakon végzett, különböző állami tisztviselői beosztásban dolgozott. A festéssel hobbi szinten kezdett foglalkozni, volt idő, amikor csak ritkán tudta kézbe venni az ecsetet, ám később egyre gyakrabban fordított rá időt.

Povk Mihály köszönetet mondott Magyarország Ungvári Főkonzulátusának a lehetőségért, illetve a családjának és a barátainak, akik elkísérték és támogatták.

– Most az következne, hogy köszönetet mondok azoknak a művészeknek, akik tanítottak, befolyásoltak. Sajnos ilyenekről nem tudok beszámolni – kezdte beszédét a festő. –

Amit most önök látnak, egyedül hoztam létre, nem végeztem művészeti iskolát, magamat fejlesztettem.

Gyermekkoromban sem mondhatnám, hogy különösebb hajlamom lett volna a művészethez. Csak harmincöt évesen jött el az a fordulópont, amikor ecsetet vettem a kezembe, és megfestettem életem első képét. Művészi pályafutásom megszakításokkal zajlott. Erre sok minden kihatott, elsősorban az anyagiak. Azokban az időkben szinte lehetetlen volt amatőr festőként létezni. Minden eszköz monopolizálva volt, arról pedig, hogy egy amatőr kiállítson, szó sem lehetett. A nagy művészeken kívül senki mást nem ismertek el. Ez már szerencsére megváltozott.

Az alkotó úgy fogalmazott, a művészetet tanítani nem lehet. Ez az emberrel együtt születik meg. Mindenkinek egyedül kell elindulnia az úton, aztán vagy sikerül vagy nem.

– Minden reggel, amikor felébredünk, egy lehetőséget kapunk a sorstól arra, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ebben csak egy valaki tud megakadályozni minket, mi magunk. Köszönöm a sorsnak, hogy ma az egyik álmom valóra vált.