Április 15-én hivatalosan is felavatták az Ungváron méltán népszerűvé lett „miniszobrok” újabb darabját – a Mikulás szobra mellé az Ung jobb parti korlátra az RMS Carpathia is „feltelepedett”. Az ünnepség apropóját az adta, hogy 101 évvel korábban ezen a napon vette fel a jéghegynek ütközött és elsüllyedt Titanic életben maradt utasait.
A Carpathia történetét az avatási ünnepségen Fegyir Sándor, az UNE turisztikai tanszékének vezetője idézte fel, aki elmondta: a „miniszobrok” sorozata a jövőben akár egy turisztikai útvonal részét is képezheti.
A szobor immár a negyedik darabja az UNgANG csoport kezdeményezéseinek (alkotója Mihajlo Kolodko), egyben egy emlékhely is, mivel a Carpathia belseje üreges, amelybe egy mécses is belefér. Ha ég a mécses, sötét időben úgy tűnhet majd, hogy a kivilágított hajó ismét az Atlanti-óceán habjait szeli.
A hajó történetéről a wikipedia.hu az alábbiakat írja: a Cunard Line hajóstársaság 1901. szeptember 10-én adott megbízást a Carpathia gőzös megépítésére. A hajó vízre bocsátására 1902. augusztus 6-án került sor. Ezután történt meg a hajózási felszerelésekkel való ellátása. 1903. május 5-én indult el első útjára. Ez Liverpoolból – Queenstownon keresztül – New Yorkba vezetett.
1903/1904-ben, a téli hónapokban (novembertől májusig) a Trieszt–New York, majd májustól ismét a Liverpool–New York útvonalat járta. A Carpathia a továbbiakban a nyári hónapokban az észak-atlanti úton, a téli hónapokban a New York – Földközi-tenger útvonalon járt.
1905-ben a hajót átépítették. Az átépítés előtt a maximális utaslétszám 1700 fő volt a II. és III. osztályon. Az átépítés után a harmadik osztályon 2550 főt lehetett elhelyezni. A III. osztály átépítésére az volt az utasítás, hogy a kis kajütök (kabinok) helyett egy nagy helyiséget alakítsanak ki, ami hálóhelyként funkcionált.
A Titanic hajó katasztrófájának bekövetkezte után (összeütközött egy jégheggyel), riasztották a hajó rádiósait, és azok segélykérő üzeneteket küldtek a környező hajóknak (Amerika, Baltic, Californian, Caronia és a Carpathia). A legközelebbi hajó, a Californian nem vette a vészjelzést, mint ahogy először a Carpathia sem, mert a rádióstisztje éppen nem volt szolgálatban. Lefekvés előtt eszébe jutott, hogy megkérdezi a Titanicot, nem hallottak-e az ottani jéghegyekről? Értesülve a balesetről, a hajó parancsnoka Arthur Henry Rostron kapitány, a Titanic felé fordítatta a hajóját és a szolgálati sebesség helyett maximális sebességgel (14 csomó/25,5 km/óra helyett 17 csomóval) közeledett felé. Ekkor a két hajó távolsága 93 km volt. A bajbajutott óceánjáró utolérése 3,5 órába került. Hajnali 4 órára érkezett a helyszínre. Ekkorra már a Titanic elsüllyedt. A Carpathia fedélzetére 705 utast és tengerészt vett fel.
A hajó magyar származású orvosa, Dr. Lengyel Árpád irányította a túlélők ellátását. Rengeteg sebesült szorult azonnali orvosi segítségre, és nem csupán a hipotermia miatt: sokan vetették kétségbeesésükben vízbe magukat a süllyedő Titanicról. Hamar megtelt a Carpathia kórterme törést és zúzódást szenvedett emberekkel, akiket kollégáival együtt fáradhatatlanul ápoltak New York-ig. Hősies helytállásáért számos elismerést kapott.
1912. április 18-án este, zuhogó esőben, a megmentett emberekkel - akik a Titanic szerencsétlenül járt utasai és személyzete voltak - érkezett a gőzös New York kikötőjébe. Több ezer ember várta őket a Battery Parkban és a Cunard kikötőstégjénél. Nemsokára a legénység minden tagját, és a tiszteket, mindenhol (minden kikötőben) hősnek tekintették.