92. Ünnepi Könyvhét, avagy miért nincs kárpátaljai pavilon?

            Szeptember 2-a és 5-e között rendezték meg a 92. Ünnepi Könyvhetet Magyarország több városában, a hagyományos helyszínhez, Budapesthez csatlakozott Debrecen, Szeged, Nyíregyháza, Győr, Miskolc stb. A fővárosban, a Vörösmarty téren, a Vígadó téren és a Dunakorzón, 140 könyves pavilonban 173 kiadó árulta a könyveit és egyéb kiadványait, több mint ezer dedikálás volt előjegyezve. 

Az idei könyvhét csak négy napig tartott. A kiadók már csütörtök reggel kitelepültek, elfoglalták a kibérelt pavilonokat, viszont az ünnepélyes megnyitóra, a hagyományokhoz híven, csak délután 15 órától került sor. A megnyitónak helyt adó nagyszínpad éppen azon a helyen volt felállítva, a Gerbaud cukrászda szomszédságában, ahol majd 20 esztendőn át a határon túli, köztük a kárpátaljai kiadók pavilonjai álltak. Rengeteg, szép emlék fűződik a Vörösmarty tér ezen szegletéhez. Újdonság még, hogy az Oroszlános-kutat a tér felújítása során jó tíz méterre odébb rakták.

Én csütörtökön 13 óra körül érkeztem ki a térre, még nem sok érdeklődő volt, de néhány pavilonnál már ott ültek a dedikáló szerzők. Már 2019-ben is jó ötletnek találtam, hogy a helyszínt, sem a látvány, sem az illat tekintetében, nem rondították el a kihelyezett mobil wc-kkel, hanem minden pavilon kapott egy kártyát, amit felmutatva ingyen használhattuk a közelben üzemelő illemhelyet. Persze, az úgymond civileknek fizetniük kellett. Éppen az egyik ilyen objektum felé tartottam, amikor megláttam, hogy megérkezett az elmaradhatatlan fúvós zenekar. Idén a Vám és Pénzügyőrség zenészei húzták, vagyis inkább fújták. Őket követve, mintegy a zenét kisérve jutottam el a nagyszínpadig. Az első felszólaló Gál Katalin, akinek nem szívesen írom le a nevét, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke azzal kezdte, hogy megemlékezett a pandémia miatti 2 éves kihagyás során elhunyt irodalmárokról. Sajnos, 50-nél is több írót, szerkesztőt, műfordítót vesztett a magyar irodalom, a névsorhoz magamban hozzátettem Zseliczki Józsi bátyám nevét is.

Jól megfigyelhető, hogy melyik politikai tábor kezében van az MKKE és az Ünnepi Könyvhét, nem véletlen, hogy kik nyitják meg ezeket a rendezvényeket. Korábban hallottam már direkt politizáló, szemérmetlenül uszító megnyitó beszédeket, a politikai tartalom ezúttal is tisztán érzékelhető volt. Szabó T. Anna arról beszélt, hogy miután kiszabadult a romániai diktatúrából, George Orwell 1984 című könyve volt az egyik, ami megváltoztatta az életét. Megvallom, nem vártam meg a beszéde végét, inkább a szórólapos térkép segítségével bejártam a teljes helyszínt, sorra vettem a kiadókat, a dedikálókat böngészve, barátokat, ismerősöket kerestem. Elszomorított, hogy milyen kevés kárpátaljai szerző nevével találkoztam. 

Itt kanyarodok rá, hogy miért haragszom Gál Katalinra és az MKKE vezetésére, mivel a határon túli kiadók irányában mutatott érzéketlenségük miatt nem volt idén sem Kárpátaljai Magyar Kiadók standja. Ezúttal a Rím Kiadó volt a bázisom, no, meg számos barát, ismerős invitált meg a pavilonjához, sokat időztem például a felvidékieknél, mégis valahogy hazátlannak, számkivetettnek éreztem magamat. 2019-ben történt meg először az a csúfság a kárpátaljai irodalmárokkal, hogy nem volt saját külön standunk. Engem különösen érzékenyen érintett a dolog, hiszen akkor frissen jelent meg a Feltámadás Beregszászon című könyvem, a közösségi médiában sikerült olyan hírverést csapnom, hogy több mint félszázan jelezték, kijönnek a kárpátaljai standhoz, hogy dedikáljam nekik a könyvet. Aztán Dupka György, talán két nappal a Könyvhét kezdete előtt, rám írt, ne nagyon éljem bele magam a dologba, mert nem lesz pavilonunk.  Az Intermix Kiadó köteteit az egyik felvidéki kiadó fogadta be, nekünk pedig a szervezők adtak egy fehér asztalt egy órácskára, hogy azért megmutassuk magunkat, ha már kijöttünk a térre. Akik ott ültünk akkor, sejtettük, hogy egy időre ez lesz az utolsó alkalom, hogy a Könyvhéten kitehettük a feliratot: Kárpátaljai Magyar Könyvek. Aztán elmentünk a szokásos helyünkre, az Ördög Sarok nevű bárba, ahol mindenki elmondta búját, bánatát, de titkon reménykedtünk, hogy ez csak átmeneti állapot, és jövőre minden olyan lesz, mint régen volt. Sajnos nem lett. Először a pandémia szólt közbe, később pedig kiderült, hogy a MKKE nem enged az álláspontjából.

A dolgok állásáról, a háttérben zajló fejleményekből Dupka György „fészbuk” bejegyzéséből értesültem. „Akkor még a határon túliaknak bőven volt lehetőségük – legalább évente egyszer - személyesen találkozni az anyaországi olvasókkal, az itteni kiadók képviselőivel, az alkotókkal és a szerzőkkel az Ünnepi Könyvhéten.

Sajnálatos tényként vettük tudomásul, hogy ezt a nagyszerű, külhoni-baráti hagyományt a mostani vezetés nem folytatja. Úgy döntöttek - erről persze semmilyen tájékoztatás nem adtak - hogy az évtizedek óta konszenzussal elfogadott ingyenes régiós pavilonokat (Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja) megszüntetik.

Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan feltételekkel vehetünk részt, mint bármelyik magyarországi kiadó. A MKKE tagsággal járó kedvezményt kapjuk meg. Így 190.000 Ft + áfa a stand ára. Az egyetlen kárpátaljai kiadó, egyedül nem tudta vállalni ezt a feltételt, mivel a kiadónknak nincs anyaországi adószáma, itteni bejegyzése, számlát sem tudunk adni, vagyis jogszegést nem akartunk elkövetni. A válasz nélkül hagyott leveleink és a keserű vívódások után végül lemondtam a jelentkezésünket. Az erdélyi, a vajdasági és a felvidéki régiókban, ahol több kiadó működik, ott csapatonként összeálltak és a stand árát összedobták. Így ők jelen lesznek, azonban sok határon túli magyar kiadó így is távol maradt. Hosszú évtizedek után tehát nem lesz a Könyvhéten a Kárpátaljai Magyar Könyvkiadók standja.”

Csütörtökön nem találkoztam kárpátaljaikkal, de örömmel vettem, hogy a könyvhét mégsem maradt kárpátaljai szerzők és kötetek nélkül. Először Füzesi Magda nevét találtam meg, aki szombaton dedikált a Magyar Napló standjánál, új könyvének címe: Tenyered fáin tarka madár. A KMTG pavilonjánál, ami a Rím közelében volt, három fiatal tehetség, az Előretolt Íróakadémia diákjai dedikáltak. Kopriva Nikolett az Amire csak a fák emlékeznek, Kertész Dávid A keresztúri vámpír, Csornyij Dávid pedig A jelzőlámpák diktatúrája című munkájával várta az érdeklődőket. Csornyij Dáviddal és Kopriva Nikolettel személyesen is találkoztam, utóbbinak adtam is a legújabb Magyar Múzsa számból, arra biztattam, bátran küldjön nekünk verseket! Kertész Dávidot Katzler Hilda és Kalász István látogatták meg, hogy készítsenek néhány fotót, közben egy dedikált példányt is begyűjtöttek. Meg kell említenem, hogy Dávid 2019-ben elnyerte a Mitracsek-díjat.

Csak három napot tudtam kint lenni, de a forgatagban így is rengeteg ismerős arcot fedeztem fel: Czakó Gábor, Vámos Miklós, Moldova György, Tóth Krisztina, Kaiser László, Döme Barbara, Böszörményi Zoltán, Balázs F. Attila, Varga Melinda, Ambrus József, Viola Szandra, Puzsér Róbert stb. Rengeteg új ismeretséget kötöttem, sok dedikált kötetet kaptam, a folyóiratunknak legalább egy tucat új szerzőt szereztem. Jöttek a közös fotók, meghívások, ígéretek, vajon a világjárvány 4. hulláma ebből mennyit enged megvalósítani. Tavaly elmaradt három, Kárpátaljára tervezett fellépéssorozatunk is, Ambrus József költőt és Oros László helytörténészt hívtam meg, no, meg a párommal, Katzler Hilda költővel a Magyar Múzsát szerettük volna népszerűsíteni a szülőföldemen.

A könyvhéthez visszatérve, nagyon remélem, hogy jövőre változik a helyzet, és újra lesz külön standunk. A remény hal meg utoljára.

Végezetül álljon itt egy lista az Intermix Kiadó frissen megjelent köteteiből, amiket sajnos nem ismerhetett meg a Könyvhét közönsége:

* Dupka György: Hungarian literary life in Subcarpathia during the sovjet period (1944–1991). Irodalmi élet Kárpátalján a szovjet időszakban (1944–1991). (Angol–magyar kismonográfia). Fordította: dr.Ortutay Péter. Ungvár–Budapest: 2021. – 353 old. ISBN978-615-5757-18-1

* Zubánics László: A múlt tükrében elmerengve. Északkelet-Magyarország mindennapjai a XVI–XVIII. század fordulóján. Helytörténeti tanulmányok. Ungvár-Budapest 2021. – 357 old. ISBN 978-615-5757-17-4;

* Dupka György: „Jön még egy új világ…” A magyar ’56 kárpátaljai kézikönyve (A forradalom visszhangja a „megrengett Szovjetföldön” 1956–1959). Ungvár–Budapest 2021. 479. old. ISBN 978-615-5757-21-1;

* Kiss Ágnes: Magyar újságok Kárpátalján az első csehszlovák köztársaságban. Sajtótörténet. Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 2021.165. old. ISBN978-615-5757-15-0;

* Elbe Hajnalka: Kárpátaljai magyar gyermekirodalom. Tanulmány. Ungvár-Budapest 2021. 111 old. ISBN 978-615-5757-29-7;

* Kótyuk Erzsébet: Ha ad az Isten bajt, ad ahhoz erőt is … Népi orvosló hagyományok és hiedelmek az Ung-vidéki magyar falvakban, 2020, 256 old. ISBN978-615-5757-24-2

* Marcsák Gergely: Súlyos hagyomány. Előadások, cikkek, recenziók Ungvár-Budapest, 2020, 78 old. ISBN 978-615-5757-19-8

* Kovács Eleonóra: Érzékelés. Könyvismertető, filmnapló, jegyzet. Ungvár-Budapest, 2020, 164 old. ISBN 978-615-5757-20-4

* Dupka György: A kárpátaljai magyarság, németség elhallgatott tragédiája,1944–1946. A hidden tragedy: The fate of hungarians and germans in Subcarpathia, 1944-46. (Angol–magyar monográfia). Fordította: dr. Ortutay Péter. Ungvár-Budapest, 2020, 616 old. ISBN 978-615-5757-25-9

A fotókat Kalász István, Ambrus József, Katzler Hilda és Lengyel János készítette.