90 éve született Kovács Vilmos költő. A kárpátaljai magyar irodalom talán legismertebb képviselője 1927. június 5-én született Gát községben. Ebből az alkalomból a közelmúltban több rendezvényt is tartottak vidékünkön.
Megemlékezés Gáton…
Június 13-án Kovács Vilmos szülőfalujában került sor megemlékezésre a községi könyvtár és a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében. A könyvtárban összegyűlt irodalombarátokat, Kovács Vilmos tisztelőit — közöttük Lokita Istvánt, Gát polgármesterét — Lőrinc Ágota pedagógus, a KMKSZ gáti alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki méltatta a költő, író munkásságát. Mint mondta, Kovács Vilmos a XX. századi kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alakja, hatása a régió irodalmi fejlődésére mindmáig érezhető.
Varga Éva, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatója röviden felidézte a kort, amelyben az irodalmár élt és alkotott.
Sin József, a járási tanács elnöke hangsúlyozta: mindig, minden időben szükség van olyan emberekre, akik vállalják közösségünk szolgálatát. Ilyen volt Kovács Vilmos is. Kitartása, elkötelezettsége számunkra is példaként kell hogy szolgáljon.
Ezután a költő nevét viselő helyi középiskola tanulóinak (felkészítőjük Lőrinc Ágota) a Kovács Vilmos verseiből összeállított zenés irodalmi műsorát hallhattuk, majd a református gyülekezet énekkara szolgált.
Kovács Vilmos életútját, munkásságát Mihalkó Mária, a községi könyvtár vezetője ismertette.
Pocsai Vince református lelkész hálát adott Istennek, amiért megajándékozta a községet és az egész kárpátaljai magyarságot egy ilyen talentummal megáldott különleges személyiséggel, aki, mint mondta „világító szövétnek a bűn sötétjében”.
Heé Gizella, a gáti művelődési ház nyugalmazott vezetője elszavalta a költő Újra szülőfalumban című versét.
Halász László, a járási művelődési és turisztikai osztály vezetője kiemelte: a felnövekvő nemzedék számára is fontos Kovács Vilmos verseinek és prózai műveinek üzenete, a szülőföld és a haza szeretetére való buzdítás.
Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke úgy emlékezett vissza Kovács Vilmosra, mint rajongója, tanítványa, később könyveinek kiadója. Felidézte első találkozását a költővel, aminek hatására komolyabban kezdett foglalkozni az irodalommal. Beszélt a Forrás stúdióról, a kárpátaljai magyar irodalom megújítását zászlajára tűző műhelyről, amelynek Kovács Vilmos volt mentora.
Ezután a költő örökségének folytatói, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) jelen lévő tagjai kaptak szót. Csordás László beszélt a szervezet megalakulásáról, tevékenységéről. Marcsák Gergely megzenésített verseket adott elő gitárkísérettel. Shrek Tímea is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. A rendezvény zárásaként a résztvevők megkoszorúzták a művelődési ház falán elhelyezett Kovács Vilmos-emléktáblát.
… az Európa–Magyar Házban
Június 16-án a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) megemlékezést szervezett Kovács Vilmos születésének 90., halálának 40. évfordulója alkalmából. A rendezvénynek a beregszászi Európa–Magyar Ház adott otthont.
A vendégeket Shrek Tímea, a KVIT szervezője köszöntötte, majd Marcsák Gergely alelnök S. Benedek András Leittuk Lenint című megzenésített versével kedveskedett a jelenlévőknek.
Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt és üdvözölte a résztvevőket Gara Katalin, Magyarország beregszászi külképviseletének konzul asszonya.
Csordás László, a KVIT elnöke Kovács Vilmos munkásságáról, a kárpátaljai magyar irodalomban betöltött szerepéről beszélt, Shrek Tímea pedig ismertette életrajzát. Közben a jelenlévők a kivetített archív felvételek segítségével is nyomon követhették a költő, író életének egyes állomásait.
Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója Kovács Vilmossal kapcsolatos személyes emlékeit idézte fel.
Végezetül a KVIT-tagok egy-egy verse előadásával adóztak Kovács Vilmos emléke előtt, Marcsák Gergely Kovács Vilmos Verecke című versének megzenésített változatát adta elő.
A rendezvény után a megemlékezők egy csoportja Gátra utazott, ahol elhelyezték a tisztelet koszorúit Kovács Vilmos emléktáblájánál.
Kovács Vilmos
(Gát, 1927. június 5. – Budapest, 1977. november 13.)
Aligha akad Kárpátalján olyan olvasó ember, akinek idegenül csengene Kovács Vilmos neve. A hányatott sorsú költő, író Gát községben született. Apja ács- és kőművesmester volt, akit a cseh és a magyar hatóságok, mint kommunistát állandó rendőri megfigyelés alatt tartottak.
1938–1939-ben Beregszászon, 1939–1945 között Munkácson élt. Ott kereskedelmi szakközépiskolába járt. 1945-ben érettségizett. Ezt követően magántisztviselő, majd a beregszászi terménykészletező vállalat könyvelője, egy évig szülőfaluja tanácsának titkára volt. 1949-ben újból Munkácsra költözött.
Az 1950-es évek második felétől a Kárpátontúli Területi Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője, később vezető szerkesztője Ungváron, 1958-tól 1971-ig az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője volt.
1977-ben már súlyos betegen Budapestre költözött, ott is halt meg még ugyanebben az évben.
Kovács Vilmost a kárpátaljai magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb képviselőjének tartják. A második világháború utáni kárpátaljai magyar irodalomban ő volt az első, aki sikeresen törte át a kisebbségi írósors természetes és mesterséges korlátait. Irodalmi munkássága nem mondható terjedelmesnek, csupán néhány, 1957 és 1968 között megjelent vékonyka, igaz, tartalmában mégis súlyos verseskönyv és a Kárpátalja-regénye, a Holnap is élünk az, ami fennmaradt utána.
Foglalkozott műfordításokkal is: Arszenyev, Gajdar, Korolenko, Sevcsenko műveit fordította magyarra. Válogatott verseit orosz fordításban is kiadták.
Hazai és külföldi lapokban kifejtett munkássága ugyancsak ismert. Arra törekedett, hogy a sajátos történelmi helyzetbe került maroknyi közösség és az együtt élő népek sorsát megfogalmazó kárpátaljai magyar irodalom bekerüljön a nemzet szellemi vérkeringésébe.
Életének utolsó esztendeiben nyelv- és őstörténeti kutatásokat folytatott a honfoglaló magyarság kialakulásáról.
