30 éve szabadon – álmok és tájak

Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnökének, a Nemzeti Fórum elnökének fővédnökségével 30 éve szabadon – A magyar rendszerváltás és külhoni magyarság címmel, a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás jegyében kétnapos rendezvénysorozatra került sor Beregszászban.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott konferencián a résztvevőket Beke Mihály András első beosztott konzul köszöntötte. A diplomata elmondta, programsorozatukat olyan dokumentumfilmek bemutatásával kezdték, melyek a magyarországi, erdélyi és kárpátaljai három évtizeddel ezelőtti eseményeket dolgoztak fel.

Sor került kárpátaljai magyar képzőművészek reprezentatív tárlatának megnyitáséra is. Most pedig olyan konferencia veszi kezdetét, amelyen magyarországi és a külhoni magyarság jeles közéleti személyiségei Lezsák Sándor, Szőcs Géza, Duray Miklós, Brenzovics László, Dupka György, Milován Sándor, Zubánics László, Vári Fábián László tartanak előadást.

A főiskola nevében Csatári György, a Lehoczky Tivadar Intézet igazgatója, a tanintézmény történelem- és társadalomtudományi tanszékének vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit.

Szilágyi Mátyás kihangsúlyozta, nagy megtiszteltetés számára, hogy a konferencián azokkal a személyiségekkel lehet együtt, akik a magyarországi, a kárpátaljai magyar rendszerváltásban meghatározó szerepet játszottak.

– A rendszerváltás különböző nézőpontokból vizsgálható és értékelhető, de aki megélte, sohasem felejti. Közös motívum a felszabadult boldogság, öröm, amit a kommunizmus bukásakor éreztek az emberek Budapesten, Prágában, Varsóban, Bukarestben, Berlinben – fogalmazott a főkonzul.

– 1990 előtt az volt a bátorság, ha akár csalással is kitaláltunk egy névrokont, s jöttünk Kárpátaljára, az volt a bátorság, ha a Szabad Európát hallgatták itt, vagy Budapesten, ha könyveket, szamizdatokat csempésztünk át a határon ide, innen pedig oda. Ma pedig az a bátorság, ha kormánypártiak vagyunk, mert 2011-ben a magyar parlament nagy többséggel megfogalmazta az alaptörvényét, és ez az alaptörvény a mi programunk. S bátorság az, ha ezt a programot megvalósítjuk. Ez történik, ebbe kapaszkodhat mindenki a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Lezsák Sándor, aki Mindszenty Emlékérmet nyújtott át Majnek Antalnak a nemzetek feletti odaadó alázattal áthatott, több évtizedes püspöki szolgálatáért.

– Számos érdekes, figyelemfelkeltő előadás hangzott el a konferencián. Ön hogy látja az elmúlt harminc esztendőt? – kérdeztük dr. Zubánics László történészt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét.

– A harminc év gyakorlatilag a megalapozása mindannak, amivel ma a kárpátaljai magyarság rendelkezik: oktatási intézményhálózatunk, civil szervezeteink, és az emberek maguk, akik a harminc év alatt ennek a rendszernek a formálói voltak. A kárpátaljai és külföldi előadók is felidézték a kor szellemét. Jómagam is azt vázoltam, hogyan éltem meg az 1991-es, augusztusi puccsot, illetve ungvári egyetemistaként hogyan láttuk kívülről a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrejöttét, annak a közösségformálásra gyakorolt hatásait.

– Ön szerint megvalósultak az akkori álmok?

– Mindenki megjegyezte, hogy azok a tervek és illúziók, amelyeket 1989–1990-ben megfogalmaztunk, nagyon szépek voltak, jelentős részük meg is valósult, de abban mindenki egyetértett, hogy sajnos nem tettünk meg mindent azért, hogy ezek a szép illúziók valósággá váljanak. Ma pedig már olyan visszarendeződési folyamatnak vagyunk a tanúi és elszenvedői, amely a magyar intézményhálózat létét veszélyezteti. Több, évtizedek óta működő intézmény zárt be, szűnt meg, gyakorlatilag korlátozódott a magyar mozgástér. Pici szomorúság, hogy a huszonévesek nem voltak jelen, pedig tanulságos lett volna , ha meghallgatják az előadásokat.