Ezen a napon született Munkácsy Mihály – születési neve: Lieb Leó Mihály - (Munkács,1844. február 20.– Endenich, Németország,1900. május 1.) magyar festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere.
"Az ecset volt a legjobb barátom. Természetesen azt nem is sejtettem, hogy mi lesz belőlem, milyen festő leszek. Csak festő akartam lenni, aki dolgozhat. Ez volt egyetlen kívánságom. Művészi törekvésem nem terjedt túl azon, amit eddig láttam, ahol egy nagy teremben a mesterem másolta a képeket.” (Munkácsy Mihály: Emlékeim)
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben, zseniális tehetségű, romantikusan realista festő, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott.
Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként született. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghal, 1851-ben Békéscsabára kerül Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Asztalos inasnak tanul Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy.
Betegsége miatt kénytelen visszatérni nagybátyjához Gyulára, ahol először egy Fischer nevű helyi rajztanártól vesz órákat. Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz. A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét, a Levélolvasást. Budapesten elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, lelkes pártfogókra talál Ligeti Antal és Than Mór személyében.
Felveszik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása okán fél év múlva kizárják, útja újra nagybátyjához vezet Gerendásra. 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazik, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás.
1868-ban megfesti az Ásító inast. Lieb Mihály nevét lecseréli, így 1880-ig Munkácsiként írja alá a nevét. 1869 telén kiállított Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. A táblához használt nagyszámú fotótanulmány - mint alkotói eszköz - új utat nyit Munkácsy előtt. A Siralomház a mesterségbeli tudás teljes fegyverzetének birtokában mutatja a mestert, és olyasmit láttat, amit az átlagszem esetleg észre sem vesz, realizmusa színtiszta igazmondás.
1874-ben házasságot köt De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Colpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba, ahol műtermet rendez be, ekkor készült a Kukoricás, a Poros út I. és tanulmányok a Falu hőséhez. Elkészült a Zálogház végleges változata is, majd a Persely előtt és a Leány a kútnál című képek A Szalonban kiállítja a Zálogházat. Bemutatja a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt.
1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Felmerül benne az első Krisztus-kép ötlete. Elkészül a Krisztus Pilátus előtt, amelyet impresszáriója szintén bemutat több országban.
Befejezi az őt három éven keresztül foglalkoztató Golgotát. 1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez, 1893-ban fejezte be a munkát.
1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a milleneumi ünnepségeken. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.
