A Fővárosi Állat- és Növénykert (népszerű nevén az Állatkert) egyike a világ legrégibb állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező, több mint ezer újkori állatkert közül csupán 25-öt alapítottak a budapesti előtt. Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található, területe 18,4 hektár, 1986 óta természetvédelmi terület.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.
Története során több nevet is viselt: Pesti Állatkert (1866–1873); Budapesti Állatkert (1873–1907); Székesfővárosi Állatkert (1907–1912); Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912–1948); Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948–2001).
Egy magyarországi állatkert alapításának gondolata már a reformkorban, az 1830-as, 1840-es években felvetődött. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek viszonyai azonban nem kedveztek a létesítésnek. Hosszabb szünet után, 1859-ben került szóba ismét a létesítendő állatkert ügye. Az alapítási eszme úttörői közül Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és Gerenday József, a Füvészkert igazgatója volt a leginkább tevékeny.
Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, sőt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is pártolólag foglalkozott az üggyel, a kivitelezésnek kezdetben számos, nagyrészt bürokratikus akadálya volt. Végül 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az „Állatkerti Részvénytársulat”. A szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekeztek biztosítani. Időközben Pest Szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy 1865. szeptember 5-én, az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl (mintegy 18 hektár) területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.
A park beosztásának tervét Pecz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.
Az építési munkálatok befejezésére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be. Az igazgató egy rövid ideig Leopold Fitzinger müncheni zoológus volt, majd a megnyitás előtt lemondott, és Xántus Jánost nevezték ki a helyére. Az Állatkert végül 1866. augusztus 9-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit. Ekkorra a kertben 11 nagyobb és több kisebb épület készült el, és mintegy 500 állatot láthatott a közönség.
Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak, például Erzsébet királyné ajándéka, egy zsiráf. Férje, Ferenc József Schönbrunnból 34 állatot ajándékozott a pesti kertnek. Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barna medve volt, de számos majom és a kiemelkedő papagájgyűjtemény is gazdagította a kertet.
Az állatkert jelenleg 1067 állatfaj körülbelül tíz és félezer egyedét mutatja be. Széles áttekintést nyújt a Föld élővilágának sokféleségéből, benne valamennyi kontinens állatvilágának képviselői megtalálhatók. A sok egyed miatt a gyűjtemény nemzetközi összehasonlításban is számottevő, a látogató az állatkertekben legnépszerűbb emlősök és madarak mellett hüllőket, kétéltűeket, különféle halakat és gazdag gerinctelen gyűjteményt láthat.
Az 1990-es évek közepén megkezdett felújítások eredményeképpen az elmúlt években szinte minden faj korszerű, új férőhelyet kapott. Ezek nemcsak kellően tágasak, hanem a berendezésük is megfelel az állatok biológiai igényeinek. A felújítások nyomán az állattartó helyek megfelelnek mind az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége szabványainak, mind pedig a vonatkozó hazai jogszabályban szereplő követelményeknek.
A Fővárosi Állat- és Növénykert – amint a neve is mutatja – nemcsak állatkertként, hanem növénykertként is működik. Növénygyűjteménye mintegy 2000 különféle fajból, alfajból és változatból áll. A botanikai kollekció igen fontos része az úgynevezett dendrológiai gyűjtemény, vagyis a park fáinak sokasága. Amellett, hogy a csaknem összefüggő lombsátor hozzájárul az állatkert jellegzetes hangulatához, liget jellegéhez, számos említésre érdemes fafaj, illetve egyed található a kert területén. A legidősebb fa alighanem a Nagy-tó partján álló tekintélyes platán, amelyet valószínűleg még az intézmény alapítása előtt ültettek. A pontosan ismert korú fák közül a Dél-Amerika Kifutó szélén álló kanadai nyár a legidősebb: 1910-ben ültették. A kert faóriásai között számos további faj, így a fehér nyár, a magas kőris, a kocsányos tölgy, és a vénic-szil is megtalálható, sőt, fennmaradt egy az 1930-as években ültetett páfrányfenyőkből is.
Az állatkertben számos szolgáltatás szórakoztató program várja a látogatókat.
- „állatok akcióban” etológiai bemutató (a nyári szezonban)
- állatok látványetetése (előre meghirdetett időpontokban)
- "TapiZoo": itt a gyermekek különböző állatok koponyáját és bőrét tapogathatják meg
A sétautak és állatházak akadálymentesítettek, kerekesszékkel is megközelíthetők. A vakok, illetve gyengénlátók ismeretszerzését állat-kisplasztikák és Braille-írásos feliratok segítik.
