Írta: | Forrás: MTI | 2021. szeptember 06.
153 éve, 1868. szeptember 6-án halt meg Szendrey Júlia író és költőnő, Petőfi Sándor felesége, akiről – meglehetősen igazságtalanul – csak a hűtlen özvegy képe él a közvéleményben, utalva a Szeptember végén soraira: „ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…”
1828. december 29-én született Keszthelyen, édesapja a Festetics-birtok tiszttartója volt. Tízéves korától a mezőberényi Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet, majd a pesti Tenczer-Lejtei Leánynevelő, végül újra Mezőberényben, a kastélyban működő leánynevelő tanulója volt, ahol német és francia nyelvet, táncot, zongorát, etikát oktattak.
Miután édesapja a Károlyiak jószágigazgatója lett, a család a Szatmár vármegyei Erdődre költözött, s a helyi kastélyban éltek. Júlia a vidéki élet egyhangúsága elől menekülve gyakran töltötte idejét nagykárolyi barátnőjénél, Térey Marinál. 1846. szeptember 8-án a városban tartott megyebálon ismerkedett meg Petőfi Sándorral, s az akkor már ismert költő rögtön elnyerte a lány szívét.
A szerelem kölcsönösnek bizonyult, s Júlia apjának tiltása ellenére, a háromszori kihirdetés alól felmentést kapva pontosan egy évvel később, 1847. szeptember 8-án házasságot kötöttek. A boldogító igent az erdődi kastély kápolnájában mondták ki, a szertartáson az apa nem volt jelen és áldását sem adta a frigyre.
A mézesheteket Koltón, Teleki Sándor kastélyában töltötték, ott született meg a Szeptember végén, a magyar irodalom egyik legszebb verse. Jóllehet a lány szüleitől semmilyen támogatást nem kaptak, sikerült saját otthont teremteniük, Pesten az irodalmi élet ünnepelt párja lettek.
Júlia, akit a magyar George Sandnak is neveztek, a különc francia írónőhöz hasonlóan rövid hajat viselt, szoknya helyett gyakran nadrágban jelent meg, és rendszeresen szivarozott.
Már állapotos volt, amikor kitört az 1848-as forradalom, március 15-én francia mintára ő varrta és tűzte férje mellére az első piros-fehér-zöld kokárdát. Petőfi naplójából ismert, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, szíve hölgye magának piros-fehér-zöld főkötőt készített.
Egyetlen gyermekük, Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született meg, amikor Petőfi már a honvédseregben katonáskodott. A gyenge fizikumú Zoltán mindössze huszonkét évet élt. A családját féltő költő a szabadságharc végén Székelyföldre menekítette hozzátartozóit.
Feleségével utoljára 1849. július 20-án Tordán látták egymást, amikor Petőfi Bem seregéhez indult. Júliához ezután már csak néhány levele, majd a július 31-i segesvári csata után az elestéről szóló hír érkezett.
Mivel halálának szemtanúja nem volt, a Kolozsvárra menekült Júlia kisfiát hátrahagyva elindult, hogy biztosat tudjon meg férje sorsáról. Először Segesvárra ment, majd Törökországba próbált útlevelet szerezni, mert azt hallotta, Petőfinek sikerült oda szöknie, de kérelmét személyesen Haynau utasította el.
A kétségbeesett özvegy egy ideig apjánál élt Erdődön, ott ismerkedett meg Horvát Árpád történésszel, akihez még a gyászév letelte, tíz nappal Petőfi halálának évfordulója előtt férjhez ment. Elhatározásában vélhetőleg a döntő szerepet az játszotta, hogy méltó módon nevelhesse fel gyermekét, hiszen ezzel helyzete rendeződött, s Horvát személyében támaszra talált.
Az esküvő híre hatalmas felzúdulást keltett, Júlia támadások kereszttüzébe került. Az emberek elfordultak tőle, ízléstelen pletykák keltek szárnyra, a legtöbben úgy vélték, csak becsvágyból ment férjhez, s halála után megtagadta Petőfit.
A költő legjobb barátja, Arany János A honvéd özvegye című versében fejezte ki felháborodását – igaz, a verset csak 1882-ben bekövetkezett halála után hat évvel tette közzé fia, amikor már nem élt Júlia sem.
Arany nem tudhatta, hogy milyen lavinát indít el verse, mennyire meghatározza a közvélekedést Júliáról. A Júlia részéről már a kezdetekkor is csak tiszteleten és barátságon alapuló második házasságból négy gyermek született, a boldogságot többé sosem lelte meg. Férjétől annak félrelépései, majd kiterjedt pornográf képgyűjteményének megtalálása után – ismét közfelháborodást keltve – elköltözött. Nem sokkal később – végrendeletének lediktálása után öt nappal – az egyre betegebb, hányatott sorsú asszony elhunyt.
A Beregszászi járásban, Beregszásztól alig 23 kilométerre fekvő Bótrágy település első említése a XII. századból való. A Szernye-kanális és a Csaronda patak mentén kialakult falu előbb a Betke, majd a Simon, a Rusdi, a Berenczei családok birtoka volt. Aztán a Lónyai családhoz került.
Különleges eseménynek adott otthont március 18-án a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ, ahol pászkaterítő-kiállítást és nagyböjti ételbemutatót szervezett a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület.
Ahogy közeledik a húsvét, egyre inkább ünnepi hangulat költözik a Nagyberegi Tájház mindennapjaiba. Ezekben a napokban nem csupán foglalkozások zajlanak. A résztvevők saját élményeiken keresztül tapasztalhatják meg, miként készültek elődeink az év egyik legjelentősebb ünnepére, a húsvétra.
Bonis Bona díjjal jutalmazták Budapesten dr. habil. Váradi Natáliát, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatóját, a Rákóczi Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docensét.
