Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista
(Tiszasásvár, 1927. november 19.)
Beregszászban járt a gimnáziumban, a háborúvesztés után Makón érettségizett. Egy ideig Eötvös-kollégista volt. 1951-ben magyar-német szakos diplomát szerzett a budapesti egye¬temen. 1950-től a körmendi gimnáziumban tanított. 1955-től az Európa Kiadó lektora, majd főszerkesztője. A Kárpátaljai Kör elnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1998-tól ügyvezető elnöke. A bibliográfiák számontartják egy verseskötetét (Őserdő, 1948), de első hozzáférhető verseskönyve Sárangyal címmel csak 1969-ben jelent meg. Egészen korai verseket is tartalmaznak Az elhagyott színtér (1992) és a Sötéten, fényben, Kiadatlan versek, 1946-1950, (1994) című gyűjtemények.
A második világháború szorongásai a történelmi és biológiai iszonyaton kívül a saját sorsára, önmegvaló¬sításra, formaalkotásra vágyó lélek tiltakozá¬sát is fölkeltették benne. Emlegetik az Újhold poétikájával való kapcsolatát, mások az új népi líra irányához társítják nevét. A biblikus áttételű vallásos expresszionizmus hatása is fölfedezhető korai látomásaiban. Folyamato¬san távolodik az önéletrajzi személyességtől, kozmikus és archetipikus kapcsolatokat keres (Fa a sziklafalon, Múlékony fészkein át). Életművének a lírával egyenrangú része a fordítás és az esszé. Kapcsolatban áll a kárpátaljai írókkal, illetve az Együtt szerkesztőbizottságának tagjaival. Írásait közölték a Hatodik Síp, Pánsíp, Együtt című kárpátaljai folyóiratok is.
Elismerései, díjai: Szocialista Kultúráért 1962; József Attila-díj 1972; Radnóti-díj 1982; Déry Tibor-jutalom 1987; Kortárs-díj 1990; A Művészeti Alap Irodalmi Díja 1990; Artisjus Irodalmi Díj 1991; Füst Milán-jutalom 1992; A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1993; Fitz József-díj 1993; A Soros Alapítvány Életműdíja [1993. évi] 1994; Kossuth-díj 1995; A Soros Alapítvány alkotói díja 1995, Nemes Nagy Ágnes-díj 2001, Rotary irodalmi díj 2008, Szépíró Díj 2008, Príma-díj 2009, II. kerületért Emlékérem 2012, Magyar Érdemrend középkeresztje 2012.
Művei: A szovjet líra kincsesháza (1963); Klasszikus orosz költők (1966) ; A világirodalom legszebb versei. XX. század (1967); Kalandok, szenvedélyek, vál. műfordítások, 1968; Sárangyal (1969) ;Mai olasz elbeszélők (1969); Az egyetlen lehetőség (1976); Ver¬sekről, költőkkel, esszék, 1982 (Domokos Mátyással); Fellobban, elhomályosul, v., 1986; Az elhagyatott színtér (1992); A magyar költészet kincsestára sorozat (1992); Gyönyörök sötét kútja, szert, 1993; Szigettenger, tan., 1993; A kuruc költészet (1995); A XVIII. század költői (1996); Összes versei 1946-1996, 1997; Lator László versei és versfordításai, utószó Ferencz Győző; 1999; Kakasfej vagy filozófia? (2000); Az egyetlen lehetőség - Válogatott versek (2007); A megmaradt világ - Emlékezések (2011);
Műfordításai.: D. Aszenov: Gyilkosok között, r. [N. Popovval], 1951; V. Pratolini: A városnegyed, r., 1956; G. E. Lessing: Bölcs Náthán, drámai költemény, 1958; A. Blok: Válogatott versek, 1959; Lermontov válogatott versei, 1961; Kalandok, szenvedélyek, vál. műfordítások, 1968; P. Santarcangeli: A betűk mágiája vagyis Hortulus litterarum, 1971; Kajetan Kovic versei, 1979; P. Celan: Halálfuga, v., 1981; E. Montale: A magnólia árnya [Kálnoky Lászlóval], v., 1968; P. J. Jouve: A szegények erdeje [Rónay Györggyel], v., 1970.
Irodalom, forrás: Fodor András, -, Sárangyal [és] Kalandok, szenvedé¬lyek. In: Fodor András: A nemzedék hangján, 1973; Kiss Ferenc, „Fa a sziklafalon." -ról, Ttáj 1973; Domokos Mátyás, Ősképlet versben. A Sárangyal költőjéről. In: Domokos Mátyás: Ugyanarról másképpen, 1977; Pór Péter: Lator László: Az egyetlen lehetőség. In: Tiszatáj 1976; Tellér Gyula: Fa a sziklafalon. In: Miért szép?, 1981; Csűrös Miklós: Az árnyalatok költője. In: Jelenkor, 1987;Lengyel Balázs: A létezés fantasztikuma, Jelenkor 1986. In: L. B., Zöld és arany, 1988; Rónay László: Lator László. Fellobban, elhomályosul. In: Kritika, 1986; Erdödy Edit: A végső-képletek költője. In: Új Írás, 1986; Csűrös Miklós: Ősképletek versben, Kortárs, 1987; Vasadi Péter: A költői nyelv pontossága, Nagyvárad, 1987; Várady Szabolcs: Lator László motívumvi-lága. In: Újhold-Évkönyv, 1988; Alföldy Jenő: A definíciók természete. – In: A. J., Rend a homályban, 1989; Imre Flóra: Lator László költészetéről. In: Mozgó Világ, 1990; Dupka György: Kárpátalja Magyar személyi és intézmény-adattára. [Lator László], Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993. 89-90. old., Domokos Mátyás: Leletmentés, 1996; Reményi József Tamás: Szakadatlan teremtés, Népszabadság, 1997. ápr. 5.; Bóta Gábor: Találkozás Lator Lászlóval. In: Magyar Hírlap, 1997. ápr. 12.; Schein Gábor: Poétikai kísérlet az Újhold költészetében, 1998., Cs.M./ Csűrös Miklós: Lator László. In: Új magyar irodalmi lexikon, H-Ö. Főszerkesztő: Péter László. Második javított, bővített kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 1301-1302. old.
Elektronikus irodalom: Lator László. In: Kortárs magyar írók 1945-1997. bibliográfia és fotótár. Szerkesztő: F. Almási Éva, Enciklopédia Kiadó, Budapest,1998-2000. Tárolt változat: http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/index.htm , Lator László Fehér-izzáson szén-sötét című versének autográf szövege. In: Petőfi Irodalmi Múzeum, Dugitális Irodalmi Akadémia: http://pim.hu/object.d944c435-c8a5-4d31-8f46-88d3df2fc6b0.ivy,
Orosz István honlapja: Lator László és Orosz István a Nemzetiben. In: Litera az irodalmi portál (2009. február 12.): http://www.litera.hu/hirek/lator-laszlo-es-orosz-istvan-a-nemzetiben, Mészáros Márton: Csinálni, azt megcsináltam. Interjú Lator Lászlóval. In: Könyvesblog, 2013.09. 15. http://konyves.blog.hu/2013/09/15/lator_amit_versben_meg_tudtam_csinalni_azt_megcsinaltam, Lator László. In: Wikipédia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Lator_László
