„Cum Deo pro Patria et Libertate” – ez a latin felirat díszelgett II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hadi zászlóin, melyeket Kárpátalján 1703. május 21-én elsőként Mezőváriban bontottak ki, ezzel jelezve: a földjeiktől és jogaiktól megfosztott magyar rendek, de elsőként az elnyomásban élő jobbágyok elégedetlenségéből fakadó szabadságharc elkezdődött. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Rákóczi-szabadságharc kezdete, a zászlóbontás 318. évfordulója alkalmából szervezett csendes koszorúzást május 21-én a mezővári református templom falán elhelyezett emléktáblánál.
A délelőtti püspöki áhítatot követően Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte a megjelenteket, majd a BorzsaVári népi zenekar az alkalomhoz illő, megzenésített versekből álló összeállítást adott elő.
Kész Barnabás néprajzkutató, történész felolvasta a felkelésre invitáló brezáni kiáltvány rövidített változatát, amelyet II. Rákóczi Ferenc Brezán (Brezna) várában nyújtott át Esze Tamásnak, a sókereskedéssel foglalkozó tarpai módos jobbágynak. Ezután a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a templom falán lévő emléktáblánál. A koszorúzás ideje alatt Pirigyi Gergely játszott tárogatón.
„Miután 1989-ben a szabadság szelleme kiszabadult a palackból, szele lángra lobbantotta a kárpátaljai magyarok szívében is szunnyadó reményét a szebb és szabadabb jövőnek. Az itteni magyarság elkezdte keresni, majd megerősíteni gyökereit” – idézte fel, reflektálva a harminc évvel ezelőtti eseményekre Barta József, a KMKSZ alelnöke lapunknak. Elmondta, hogy akkoriban Kárpátalján egymást érték az emlékmű- és emléktábla-avató ünnepségek, ennek kapcsán Mezővári a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjének tekintve e földet, emléket állítva a zászlóbontásnak, felavatta a templom falára kihelyezett táblát.
A KMKSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy az „Istennel a hazáért és a szabadságért” jelmondatú zászló alá tömegesen gyűltek az önkéntesek, amellyel a magyarok újra bizonyították, hogy Istenben hívő, a hazájukat és a szabadságot szerető nép. „A nemzet és a nemzetrészek – különösen a kisebbségbe szorultak – megmaradása mindenkor azt feltételezte, hogy képesek voltak-e megküzdeni a szabadságukért, ha kellett, akár életük kockáztatásával vagy feláldozásával” – emelte ki Barta József, hozzátéve: a Rákóczi-szabadságharc küzdelmei váltakozó sikerrel zajlottak, s végül a szabadságharc elbukott. „Az azonban semmiképp sem volt eredménytelen, ugyanis megakadályozta a magyar nemzet beolvadását a Habsburg Birodalomba, így egyszerre annak a veszélyét is, hogy ez a nemzet megszűnjön létezni” – szögezte le az alelnök.
Rákóczi szabadságharca óta sok idő eltelt, a magyar nemzet azóta többször megvívta harcát a szabadságáért, s a küzdelem napjainkban is folytatódik, melynek részét képezi a nemzetrészek, különösen a kisebbségbe szorult magyarok küzdelme a megmaradásért és a szülőföldön magyarként való boldogulásért.
„Nekünk is folytatnunk kell a küzdelmet az anyanyelven való oktatás lehetőségének megmaradásáért, illetve az anyanyelv használatáért; annak a lehetőségnek a megtartásáért, hogy ami eddig megvolt, az továbbra is megmaradjon a társadalmi élet minden területén. Ez a tábla emlékeztet minket arra, hogy csak összefogással, kitartással, küzdelem- és áldozatvállalással lehetünk eredményesek és tehetjük meg azt, amit a mai kor és helyzet elvár tőlünk” – fogalmazott Barta József.
