Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KISZó | 2026. október 24.
Október 23-án azokra emlékezünk, akik hittek egy szabadabb, igazságosabb jövőben, akik mertek kiállni hazájukért, nemzetükért és az emberi méltóságért. Emlékezünk a hősökre, az áldozatokra és mindazokra, akiknek a helytállása örök példaként él tovább bennünk.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen „1956–2026: Forradalom, megtorlás, emlékezet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetven év távlatából” című tudományos konferenciával emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára.
– A konferencia elsődleges célja, hogy minél inkább megértsük a múltat, erőt merítsünk belőle, és így talán a jövőbe is jobban lássunk. Nagy köszönettel tartozunk azoknak az előadóknak, akik határon innen és túlról csatlakoztak hozzánk, és megosztják velünk legfrissebb kutatásik eredményeit. Úgy hiszem, mindannyiunknak kötelességünk emlékezni, kötelességünk forrásokon alapuló, tiszta történelmet átadni a jövő generációi számára. Ugyanis amíg emlékezünk, van múltunk, amíg összetartunk, van erőnk, s amíg összetartjuk a kárpátaljai magyar közösséget, van jövőnk – fogalmazott Váradi Natália, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense, majd köszöntötte az előadókat, résztvevőket, az egyetem vezetését.
A meghívott vendégek közül elsőként Vida László szólt a résztvevőkhöz. A beregszászi konzulátus vezetője kiemelte: „1956 októberében elődeink átélték a pillanatot, amikor egy elnyomó rendszer hazugságairól hirtelen lehullt a lepel. Az utcára vonult emberek előtt világossá vált, hogy nem lehet tovább hallgatni…”. Hozzátette, megkésve, évtizedek múltán indulhatott csak meg a 70 évvel ezelőtt történtek tudományos igényű megismerése és értékelése. Éppen ezért fontos a jelen lévő kutatók munkája is, hiszen méltó társadalmi emlékezet csak a tényeken, s az igazságon alapulhat.
– Ez a konferencia is mutatja, hogy a kárpátaljai magyar szellemi műhelyek munkája, a nemzeti emlékezet ápolása a legnehezebb körülmények között is folytatódik – zárta szavait a diplomata.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke kiemelte: a konferenciának az a feladata, hogy a közös érzést, a nemzettudatot őrizzük meg és adjuk át a következő generációknak. Ugyanis csak addig van magyar nemzet, amíg ez a nemzettudat mindannyiunkban benne van. S ebben az egyik legnagyobb felelőssége a felsőoktatási intézményeknek, a diákoknak van.
A résztvevők között ott volt Varga János, az 1956-os forradalom túlélője, aki a börtönt is megjárta. Számára Orosz Ildikó elsőként nyújtotta át Az 1956-os magyar forradalom kárpátaljai vonatkozásai, a nagyszőlősi politizáló csoport esete KGB-dokumentumok alapján című könyvet. A közel kilencven éves túlélő felelevenítette az 1956-ban történteket, s mint mondta, nagy szerencséje volt akkor, hogy még ma is élhet, örülhet a családjának, gyermekeinek, unokáinak.
A rendezvény a beregszászi vasútállomás mellett lévő emlékműnél folytatódott, ahol a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel, Magyarország Beregszászi Konzulátusával és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel közösen koszorúzással egybekötött megemlékezéssel méltatta az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját. Az alkalom kezdetén Demeter Hanna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Márai Sándor: Mennyből az angyal című költeményét tolmácsolta. Pivnyeva Nikolett előadásában pedig Csinszka: Felsütött a napsugára című dalt hallhattuk.
– Hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án a magyarok megmutatták a világnak, hogy a szabadságvágy erősebb a diktatúra láncainál, a tankok morajánál és a totális elnyomás terrorjánál – kezdte köszöntőjét Vida László. – 1956 őszén az elszakított magyarság is együtt lélegzett a nemzettel és követte a magyarországi eseményeket. Így volt ez Kárpátalján is. Ez az állomás volt az egyik kapu, amelyen keresztül Kárpátalja közvetlenül is összekapcsolódott a budapesti eseményekkel, s több kárpátaljai sem maradt néma. 1956 hatására a megye több településén politizáló csoportok jöttek létre olyan fiatalokból, gyakran még gyerekekből, akik magukévá tették a forradalom eszméit. A gálocsi fiatalok, a beregszászi, ungvári és nagyszőlősi diákok, munkások röplapokon terjesztették a forradalom követeléseit. A kárpátaljai ’56-os szervezkedőket hasonló vagy ugyanolyan büntetés sújtotta, mint a magyarországi áldozatokat. Sokan közülük súlyos árat fizettek a bátorságukért: munkatáborba, börtönbe kerültek, de volt olyan is, például Gecse Endre lelkész, akit vallatásakor agyonvertek. Az ő örökségük kötelez bennünket: az emlékezés nem csupán a múlt tisztelete, hanem a jelenkorban élők feladata és felelőssége – hangsúlyozta a beregszászi külképviselet vezetője.
A történelmi mozzanatokat Szakolczai Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának tudományos munkatársa elevenítette fel, majd prof. dr. habil. Váradi Natália, a Rákóczi Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. A történész kiemelte, az 1956-os események, s a hősökre való emlékezés elsősorban kötelesség, azonban óriási felelősség is.
– Ez olyan felelősséget ró ránk, amit néha nehéz megtartani. De a kárpátaljai magyarság mindig is a kiállás példaképe és a hit jelképe volt, hiszen ’56 azt üzeni, hogy sohasem szabad feladni, mindig van kiút, mindig lesz megoldás. S lesz jövő, mert ha a közösség összefog, ereje van, amíg emlékezik, múltja van, amíg felelősséget vállal egymásért, addig bizton remélhet – fogalmazott Váradi Natália.
Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica koordinátora beszédében kifejtette, 1956 emléke arra kötelez mindannyiunkat, hogy a szabadságot ne pusztán történelmi örökségként, hanem jelen idejű felelősségként is értsük.
Marosi István görögkatolikus pap és Taracközi Ferenc református lelkész imádsággal és igehirdetéssel szolgált az emlékezők körében.
Amíg a társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit az emlékműnél, Terry Gilkyson és Gommermann István Honvágydala csendült fel, mely a forradalomhoz kötődően vált slágerré. Hetven évvel ezelőtt százezrek számára jelentette ez a dal a hazát és 1956 üzenetét.
Október 23-án azokra emlékezünk, akik hittek egy szabadabb, igazságosabb jövőben, akik mertek kiállni hazájukért, nemzetükért és az emberi méltóságért. Emlékezünk a hősökre, az áldozatokra és mindazokra, akiknek a helytállása örök példaként él tovább bennünk.
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
Nagy Imre, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének mellszobrát október 20-án leplezték le ünnepélyes keretek között Ungváron. Kocsis András Sándor szobrászművész alkotását Ukrajna Magyarországi Nagykövetsége, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), a budape...
Közel harminc 1-4. osztályos beregvidéki kisiskolás gyűlt össze a beregszászi Tanítók Házában, hogy részt vegyen az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett Szalai Borbála szavalóversenyen.
