Varga József egy rendkívül humoros, határozott és jókedvű személyiség. A beregszászi színház egyik alapító tagja, jelenleg a budapesti Nemzeti Színház társulatának tagja. Amikor csak teheti, Beregszászban is fellép. Őt ismerjük meg ma közelebbről.
![Színfalak mögött: Varga József színművész](/img-cache/7/2/1/d/8/721d84514e98e070e329ba6b11074b9b49b6a23c.jpeg)
Írta: Orosz Veronika | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. március 19.
Varga József egy rendkívül humoros, határozott és jókedvű személyiség. A beregszászi színház egyik alapító tagja, jelenleg a budapesti Nemzeti Színház társulatának tagja. Amikor csak teheti, Beregszászban is fellép. Őt ismerjük meg ma közelebbről.
– Mesélj arról, hogy hogyan indult a színészi karriered.
– Egy kedves ismerősömet kísértem a Kijevi Színművészeti Főiskola előfelvételijére, mely a beregszászi művelődési házban volt megtartva. Keringőt adtunk elő. Meghajlás után, azt kérték, maradjak, ugyanis engem is szeretnének meghallgatni. Mivel a táncot már látták, ezért verset mondtam és énekeltem. Ezek után azt mondták: köszönik, majd értesítenek. El is felejtettem a dolgot, amíg össze nem futottam Schober Ottóval, a beregszászi művelődési ház és amatőr színjátszó kör akkori vezetőjével, aki közölte velem, hogy mehetek felvételizni! Nagyon meglepődtem, nem akartam menni, aztán mégiscsak Kijevben kötöttem ki.
– Aztán jött Beregszász…
– Pontosan! Hazajöttünk! És a beígért mindenből semmi sem lett. Se épület, se színészház, se költségvetés. Így kezdtük, mentünk, ahová befogadtak: például a beregszászi Bethlen-gimnázium klubjában hoztuk létre a Godot-ra várva című előadásunkat. Előadásainkkal bejártuk Kárpátalját, majd megkaptuk az egykori Oroszlánszálló épületét, ez ad otthont a színháznak ma is!
– Beregszász után hová vezetett az utad?
– A Debreceni Csokonai Színházba. 2006-tól 2013-ig ott tevékenykedtem, és olyan előadásokban játszottam, mint a Macskák szerdája, az Úri muri, A sasfiók, a Ribillió Rómában és még sok más. Ezek után 2013-ban a Nemzeti Színházba vezetett az út. Beregszászt sem hanyagolom el, ott is jelen vagyok a Tóték, a Zoltán újratemetve és az Egyfelvonásos komédiák című előadásokban.
– Van kedvenc előadásod, illetve hogyan történik nálad a felkészülés, szövegtanulás?
– Mindet szeretem, nem tudnék kiemelni kedvencet, viszont nagyon szeretek otthon, Beregszászban játszani. A szövegtanulással kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy volt idő, amikor több kollégámnak is tudtam a szövegét (természetesen a sajátomon kívül). Ugye, Beregszászban nincs súgó, ügyelő és hasonlók. Itt a színésznek kell megoldania az esetleges problémákat.
– Hogyan jössz ki a társulattal, illetve az újonnan odakerülő fiatal színészekkel?
– Nagyon szeretjük őket, tanítjuk, okítjuk őket, és szívesen dolgozunk velük együtt. Ami a társulatot illeti, kijövünk egymással, és hála Istennek, ez mindhárom helyen így volt.
– Magyar Arany Érdemkereszttel, Mensáros László-, illetve Seregi-díjjal is kitüntettek…
– Abszolút meglepetésként ért, amikor az illetékes hivataltól értesítést kaptam, hogy felterjesztettek erre a díjra, ezzel együtt természetesen örültem neki, hiszen megtisztelő, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával jutalmaztak. Illetve 2006-ban Seregi fivérek 2010-ben pedig Mensáros László díjjal tüntettek ki.
– Mivel foglalkozol szabadidődben?
– Annak idején nagyon szerettem horgászni, gombázni, illetve a természetet, a kertet. Örültem és mai napig örülök, ha társaságban, barátokkal lehetek.
– Mit üzensz azoknak, akik ezt a pályát választanák?
– Megannyi szép szakma létezik a világon…
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...