Írta: Orosz Veronika | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. február 01.
Sőtér István – színész aki egy komédia előadása alkalmával mosolyt csal akár az egész közönség arcára, de emellett férj és családapa, aki örömmel olvas mesét kislányának esténként. Szabadidejében gazdálkodással foglalja el magát. Gyermekkorában a televíziószerelő volt az álommunkája, később viszont a színészet mellett döntött. Őt ismerjük meg most közelebbről.
– Hogyan indult a színház iránti szereteted?
– Kilencéves koromban a macsolai klubvezető felkért, hogy mondjam el Petőfi Sándor Szeget szeggel című versét az iskola előtt. Elszavaltam és nagy sikere lett. Ezek után bekerültem a macsolai Repülj Páva kórusba, illetve továbbra is szavaltam. Később elkerültem Ungvárra, a Közművelődési Szakiskolába. Rendezői szakon végeztem, bár a rendezést a későbbiekben sosem gyakoroltam. Ezután sikerült eljutnom a kijevi főiskolára, ahol már színészetet tanultam Vidnyánszky Attila szárnyai alatt. 1998. szeptember 1-től pedig hivatalosan a beregszászi színház tagja vagyok.
– Van kedvenc előadásod? Illetve mik azok a karakterek, amik közel állnak hozzád?
– Lubickoltam például a Chioggiai csetepaté előadásunk alkalmával Fortunato szerepében. Azt nagyon szerettem és élveztem megformálni. Ezen kívül nagyon szeretem a gyermekközönséget szórakoztatni a meseelőadások alkalmával. Bár mostanában úgy érzem, komolyabb műfajban is kipróbálnám magam.
– Van példaképed a szakmában?
– Szűcs Nelli kolléganőmet mondanám, tőle nagyon sokat tanultam, és máig is nagyon szeretem megnézni előadásokban.
– Úgy hallottam, neked rendkívül jól megy a szövegtanulás. Milyen technikát alkalmazol ezzel kapcsolatban?
– Ez igaz, bár ennek pusztán csak az az oka, hogy én képtelen vagyok szövegkönyvvel a kezemben próbálni, úgyhogy igyekszem minél hamarabb eldobni a szövegkönyvet és fejből tudni a részeimet. A tanuláshoz nekem nem kell segítség, nem kell, hogy valaki végszavazzon. Miután megtanultam a szöveget otthon, a próbák alkalmával pedig elsajátítottam a mozgást, már csak az marad, hogy mindig a leghitelesebben tudjak játszani.
– Milyen bakikra, vicces pillanatokra, esetleg sérülésekre emlékszel az elmúlt évekből?
– Nekem a bakik általában nem viccesek, inkább ijesztőek, hiszen megeshet, hogy senki nem tud kisegíteni. Nagyon emlékezetes viszont a Liliomfi. Körülbelül 300. előadásunk volt, és az egyik jelenetnél úgynevezett „fehér lapot” kaptam. Nem jutott eszembe a szövegem. Szerencsére volt, aki kisegítsen, amiért azóta is hálás vagyok. Balesetből is volt egy emlékezetes, amikor Marosvásárhelyen a Zoltán újratemetve előadásunknál odazárták a vasajtóval az ujjamat előadás közben. Az előadást véres kézzel ugyan, de végigjátszottam. Utána mentem az ügyeletre.
– Gyakran láthatunk az Ütött-kopott történetek című televíziós műsorban. Ez hogyan került be az életedbe?
–– Gál Natália kolléganőm felkért, hogy jelenjek meg egy próbafelvételen, ami a munkácsi várról szólt. Hála égnek sikeres volt a felvétel, és jelenleg a hetvenedik résznél tartunk. Ebben a műsorban legendákat, mondákat és meséket dolgozunk fel. Imádom a forgatásokat és a fiatalokkal történő munkát.
– Részt vettél a Sátán fattya című film forgatásán is. Hogyan élted meg?
– Egy jelenetben szerepeltem. Én voltam a kisbíró. Inkább azért tartott sokáig, mert meg kellett várni, amíg elmegy a repülő, kisüt a nap, vagy épp beborul. Ott is nagyon jó volt a hangulat és élveztem a forgatást.
– Voltak külföldi szerepeid is. Ezekről mesélnél?
– A Debreceni Csokonai színházban két előadásban is volt szerencsém játszani. Az egyik az Istent a falra festeni Mészáros Tibor rendezésében. Illetve Vlad Troickij rendezésében A revizor című előadásban. Nagy élmény volt még a Nemzeti Színházban A krokodilus című darab Valerij Fokin rendezésében, mellyel eljutottunk Moszkvába. Illetve volt szerencsém Mispál Attila Méhek tánca című filmjében szerepleni.
– Jelenleg milyen előadásokban láthat a közönség?
– Jelenleg futó előadásaink közé tartozik a Köszi-köszi kabaréelőadás, a Zoltán újratemetve, Tóték, A csillagszemű juhász, A forráspont, illetve a következő tervben lévő a Függöny fel! című előadás lesz.
– A családod hogyan viszonyul a színházhoz?
– A lányom imádja a színházat és gyakori látogatója a feleségemmel együtt. Szeretnek megnézni, pláne a meseelőadásokban.
– Mit üzensz azoknak, akik elkezdenék ezt a pályát?
– Akik komolyan gondolják, hogy ezzel akarnak foglalkozni, azoknak kitartást, és alázatot, mert az nagyon fontos.
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
Pontosan nyolcvanegy éve, 1945. augusztus 6-án, reggel 08:15-kor felrobbant egy több százezres japán nagyváros, Hirosima felett az Enola Gay nevű B-29-es bombázóból kioldott, Little Boy nevű, nukleáris töltetű bomba. Mintegy 70–80 ezren azonnal meghaltak, majd újabb 70 ezer ember vesztette életét rö...
