Heczel Jázmin – fiatal színészpalánta, aki álmai megvalósítása felé halad, ám emellett marad ideje a családra, a barátokra és a főiskolai évek kihasználására is. Egy pörgős, nyitott, határozott személyiség. Most őt ismerjük meg kicsit közelebbről.
– Mesélj magadról, kérlek
– 2003. október 27-én születtem a Beregszászi járásban, Haláboron. Itt jártam óvodába, majd ötéves koromban átköltöztünk Viskre. Az általános iskolát egy teljesen idegen környezetben, idegen gyerekekkel kezdtem, viszont elég gyorsan feloldódtam közöttük, és nagyon hamar kialakítottam a baráti körömet. Nyolcéves koromban beiratkoztam zeneiskolába, emellett a Viski Szivárvány néptánccsoport tagja voltam öt évig. 2020-ban sikeresen leérettségiztem, jelenleg a beregszászi főiskola magyar szakos hallgatója vagyok.
– Segédszínészként is tevékenykedsz a beregszászi színházban. Milyen indíttatásból jelentkeztél?
– 2020 augusztusban láttam meg a színház felhívását. Mivel akkoriban nem volt az iskola mellett semmilyen mellékállásom, illetve a tánc és a zene is közel állt hozzám, jelentkeztem. Ezenkívül nagyon érdekelt a színház világa is, ki szerettem volna próbálni magam. A felvételihez egy verset kellett vinnem, ezért a meghallgatás napján a kedvenc versemet szavaltam: Márai Sándortól a Mennyből az angyalt. Négy színész hallgatott meg. Iszonyatosan zavarban voltam, amikor kiálltam eléjük a színpadra. A vers jól sikerült, viszont utána azt kérték, énekeljek valamit. A néptánc miatt rengeteg népdalt énekeltünk, de abban a pillanatban egy sem jutott eszembe. Végül elénekeltem a Tavaszi szél… című népdalt, majd beszélgettünk. Pár nappal később felhívtak. Megkaptam a pozíciót.
– Milyen élményeket és tapasztalatokat adott neked a színház eddig?
– Itt nőttem fel igazán. Ez alatt a rövid idő alatt is nagyon megkomolyodtam és önállósodtam. Felnőttekkel dolgozom és tudom, hogy ez felelősség. Ezen kívül azt érzem, hogy jobban ki tudok bontakozni, és még közvetlenebb vagyok. Megtanultam határozottabb lenni. Jobb emberismerő lettem. A színház nagyon nagy szerepet játszik a felnőtté válásomban. Szerintem ebben a szakmában szükség van nyitottságra. Személy szerint nem szeretem az érzelmeimet a külvilág elé tárni, viszont itt szükség van arra, hogy más előtt érzelmes tudj lenni. Ki kell tudjak lépni a komfortzónámból. Ezt még nem tanultam meg teljesen, bár már elindultam az úton.
– Milyen előadásokban szerepelsz?
– Az első, amiben részt vettem a Felvi.ua volt. Ez egy szűk körben bemutatott kisebb előadás volt, ami a felvételiző diákok aggodalmait és vívódásait mutatta be. A darabot Rajkó Balázs rendezte. Rajtam kívül szerepelt még Cséke Adrienn és Szilvási Szilárd is. Szintén segédszínészek, akikkel remekül összekovácsolódtunk. 2021 februárjában elkezdődtek a Köszi, köszi… kabaré-előadás próbái. Ez volt az első hivatalos nagyvolumenű előadásom. Nagyon izgultam, hiszen bizonyítani akartam magamnak és persze másoknak is. Legfőképp a színészeknek, akikkel együtt dolgoztam. Végül minden rendben ment. Ezek után januárban alkalmam nyílt a szintén Rajkó Balázs rendezte, Hegedűs a háztetőn című előadásban játszani a vásárosnaményi Kontársulattal.
– Bírod a kritikát? Megfogadod a tanácsokat?
– Mindig megfogadom a tanácsokat, melyek szemtől szembe érkeznek. Különösen, hogyha tudom, hogy a másik hozzáértő, és én még nem vagyok az. A színészek tanácsainak különösen örülök, hiszen ők tudják, hogyan kellene csinálnom, és segíteni akarnak.
– A családod és a párod hogyan viszonyul a színházhoz?
– Támogatnak és eljönnek megnézni, ha van lehetőségük. Úgy vélik, ha én élvezem, amit csinálok, akkor ők örülnek. Támogatnak és biztatnak, amiért hálás vagyok nekik.
– Hogyan éled meg a jelenlegi háborús helyzetet? Mivel foglalkozol, így, hogy most nincsenek előadások?
– Véleményem szerint ez a helyzet minden embernek nagyon nehéz, de igyekszünk erősek maradni és kitartani. Természetesen nagyon hiányzik a színház, és a régi megszokott életünk. Jelenleg itthon vagyok, a tanulásra fókuszálok, hiszen szerencsére az online oktatás gond nélkül működik a főiskolán.
