A szilveszter a legzajosabb, a legnyitottabb, a legvidámabb napja az évnek, és ehhez a dátumhoz kötődik a legtöbb babona is. Ilyenkor tesszük a legtöbb fogadalmat, amiből persze képtelenség az összeset megtartani.
Sok családban szokás szilveszter napján szerencsepogácsát sütni. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon!
A lencse, a bab vagy bármilyen más apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. Viszont a szerencse csak abban az esetben következik be, ha a megfőtt lencse pontban éjfélkor a konyhaasztalra kerül. Jó tanács: aki bulizni megy, még indulás előtt tegye ki az asztalra a fazék lencsefőzeléket!
Szintén szerencsés lesz az az ember, aki újév napján malacot eszik. Tudniillik a malac előre túrja a földet, vagyis ,,kitúrja a szerencsét“, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja szerencsénket. Óvatosan kell bánni a hallal, mert a folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele együtt elúszik a háziak szerencséje is.
Jó tanács, hogy a szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen a mézes bödön, ill. legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Tilalmak
Újév napján TILOS a mosás és a teregetés, mert az valakinek a halálát hozza, továbbá TILOS levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Ezen a napon TILOS kölcsönkérni vagy kölcsönadni bármit is, beleértve a pénzt és a használati tárgyakat is. Nem szabad orvoshoz menni vagy orvost hívni, mert akkor betegséggel töltjük az elkövetkezendő esztendőt. Ha újév napján az első látogató asszony vagy lány, az szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőként, az éppen az ellenkezőjét jelenti, mégpedig szerencsét.
Rendkívül fontos: újév napján ne veszekedjünk! Tartózkodjunk a viszálykodástól, perpatvartól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.
Újév napján veszélyes dolog a vendégeskedés, nem csak azért, mert kialvatlan háziakat talál a hívatlan vendég, de a népi hagyomány szerint az első bekopogtatónak mindenképpen férfinak kell lenni, nehogy elinaljon a szerencse. Ez a hagyomány, abban a formában maradt meg, hogy mindig a férfinak kell elsőként boldog újévet kívánnia.
Jóslatok
Természetesen ilyen jeles napon nem maradhatnak el a jóslatok sem, hiszen a kíváncsiság ördöge egy tiszta lappal induló újév hajnalán biztos ott mocorog mindenkiben.
A hideg vízbe öntött forró ólom vagy a gyanta formája a jövőt vetítette előre, de ez mára már feledésbe merült, éppúgy, mint az újév napján a jeges vízben való mosakodás az udaron. Ez utóbbi az egészséget volt hivatott elhozni a következő évre, már persze, ha valakinek sikerült egészségesnek maradnia a tortúra után.
Szerelemjóslás: a régi hagyományok egyike volt az, hogy a lányok gombócok közepébe apró papírokat helyeztek, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontosan éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőként felbukkanó férfinév leendő férjük nevét árulta el.
Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
Honnan ered a durrogtatás, a tűzijáték és trombitaszó?
Régen a zajkeltő szokások célja az ártó és a rontó erők távol tartása volt. Annak idején a legények az ostorral, a kolomppal és a kereplővel az ártó szellemeket próbálták elűzni. Ma a szilveszteri duda hivatott arra, hogy a bajt elijessze. Magyar tájegységeken ennek a célnak felel meg az éjféli harangozás.
Miért éppen pezsgőt iszunk szilveszterkor?
A pezsgő nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először – véletlenül – borból pezsgőt. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami azt jelentette, hogy egy üveg pezsgő elkészítése 2-3 évet is igénybe vett. Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgő-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7-8000 palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre.
Érthető módon az új gyártási technika a pezsgő árának jelentős csökkenéséhez vezetett, és ezáltal a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált. A luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.
