Rekordméretű kifli a beregszentmiklósi várkastélyban

Ha azt mondom, kifli, akkor nagy valószínűséggel mindannyiunk szájában összefut a nyál, és eszünkbe jut nagymamánk lekváros vagy diós kiflicskéje. Az a mennyei finomság, melynek tésztája semmihez nem fogható, s gyermekkorunk óta egyszerűen nem lehet betelni az ízével. Így volt ezzel Ljubov Kerecman is, aki közel 5 éve hagyományos kiflirecepteket gyűjt.

– Az ötlet a nagymamám receptesfüzetével kezdődöt,t és szinte velem együtt fejlődött. Mindkét nagymamám nagyon szeretett és tudott sütni. 8 éves lehettem, amikor megsütöttem életem első piskótáját. Később, megfordulva Kárpátalja különböző településein, feljegyeztem a kiflisütés helyi fortélyait. A hegyvidéki falvakban általában dióval sütik, mert ott nem terem meg a szilva. Míg az alföldi járásokban szilvalekvárral készítik vagy mákkal – mesél az egyik hobbijáról a pedagógus, cukrász.

Majd felidézte, hogy tavaly augusztusban épp Beregszentmiklóson járt, ahol megismerkedett Ilonka nénivel. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy valóra váltja gyermekkori vágyát, kiflifesztivált szervez, melynek helyszínéül a várkastélyt szemelte ki. Ezt az elképzelést számos segítővel és közreműködővel vasárnap, július 11-én sikerült megvalósítania, amikor is megrendezték az első kárpátaljai kiflifesztivált, amelyen országos rekordot állítottak fel.

Bartos József, a beregszentmiklósi várkastély kapitánya örömmel adott otthont a rendezvénynek. A Munkácstól mintegy 7 km-re található beregszentmiklósi (Csinagyijevo) építészeti műemléket 2001 óta Bartos József művész, költő és zeneszerző feleségével, Tetyanával kulturális központtá alakították, ahol a pandémia előtt évente tartottak különböző feszteket.

– Minden évben megrendeztük az Ezüst Táltos Középkori Kultúra Fesztivált, a Szerelem Beregszentmiklóson elnevezésű virágfesztet stb. De a kastély örömmel várja látogatóit az év bármely napján. Gyakran megkérdezték az emberek, hogy mikor szervezünk gasztrofesztivált. Nos, ez most megtörtént, aminek nagyon örülök. Mostanáig szellemi értékeket támogattunk, a lovagi tornán a férfiasságot, az erőt, az ügyességet ünnepeltük, a virágfeszten pedig a szerelmet. Valamennyi fesztiválunkkal régi hagyományokat igyekszünk feleleveníteni. A mai sem képez kivételt, de ez a gyomor ünnepe is. A Franciaországból származó hagyomány szerint a lovagok szívesen fogyasztották a kiflit, mert ha nem volt lehetőségük étkezni, akkor a tarsolyukban lapuló édesség elfogyasztása adott erőt nekik.

Beszélgetésünket a műsorvezető hangja szakítja meg, aki színpadra szólítja a szervezőket.

Elsőként Ljubov Kerecman köszöntötte a nagyszámban megjelent turistákat és a helyieket, majd a beregszentmiklósi polgármester üdvözölte a vendégeket, és felkísérték a színpadra a 92 éves Ilonka nénit, aki még emlékszik a régi idők kifliünnepére. A kezdetben félszeg idős néni hosszasan mesélt a beregszentmiklósi hagyományokról, hogyan sütötték anno a helyi gazdasszonyok a kiflicskéket, majd milyen jó hangulatban teltek a közös ünneplések, melyekre a környékbeliek is ellátogattak és szívesen vásárolták a krepp-papírba csomagolt édességet.

Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője méltatta Bartos József érdemeit, és sokéves fáradozása elismeréséül oklevelet nyújtott át a „Kalgan A” Jótékonysági Alapítvány elnökének.

A hivatalos megnyitót követően mindenki szeme láttára új rekord született. A szervezőktől megtudtuk, hogy a rekordméretű kifli készítése akkor merült fel, amikor a fesztivál szervezését egyre nagyobb érdeklődés övezte.

– Éreztük, hogy rövid idő (2–3 hét) áll rendelkezésünkre, de valami egyedivel kell előrukkolnunk. Nem tudtuk, hogy sikerül-e – meséli Ljubov Kerecman. – Múlt kedden adtuk be a jelentkezést az Ukrán Rekordok Nemzeti Regiszteréhez. Szombaton a Verhovinszkij Hlib pékségben sütöttük meg az óriáskiflit, ezért külön köszönet Iván Kohutnak és Hennagyij Biharnak, akik a rendelkezésünkre bocsátották a pékség berendezését. Katerina Kissel és Tetyana Pekarral együtt dagasztottuk, töltöttük, formáztuk, majd figyeltük a sütő hőmérsékletét, és lestük, hogy megsüljön. Sajnos a Nagybereznától idáig tartó közel 100 kilométeres úton kissé összeesett a két óriáskifli, de reméljük, ez nem befolyásolta a hosszát és nem rontott az ízén. Régi, bevált recept alapján készítettük, de a hozzávalók sokszorosát használtuk fel. Az egyik mákos, a másik pedig diós-kakaós. Súlyuk 9,1 és 8,4 kilogramm.

Az Ukrán Rekordok Könyvének hivatalos képviselője óvatosan megmérte a két óriáskiflit és kijelentette: új rekord született! A diós hossza 2,15 méter 1 mm. A korábbi rekord 73 centiméter hosszú volt. Ezt követően a jelenlévők örömére felvágták a hatalmas süteményeket, és mindenki megkóstolhatta azokat.

A sátrakban ungvári, szolyvai, nagybereznai, ökörmezői és beregszentmiklósi cukrászok kínálták portékáikat, a különböző technológiával (kovásszal, borral, vízzel stb.) dagasztott finomabbnál finomabb kifliket. Aki mostanáig úgy gondolta, hogy a kifli édesség, azt itt meggyőzték az ellenkezőjéről. Volt sonkás, házikolbászos, brinzás, fűszeres-túrós, húsos és gombás kifli, amit leginkább borhoz vagy sörhöz ajánlanak. A látogatók megkóstolhatták és vásárolhattak is belőle.

A várkertben a régi korokat idéző hintó várta két gyönyörű paripával a kocsikázni vágyókat. A hatalmas udvaron akadt hely a kirakodó vásárosok számára is. Néhány fotózónával is kedveskedtek a szervezők az emlékfényképet készítőknek. A színpadon pedig egymást váltották a műkedvelő együttesek. Többek között fellépett a helyi női énekkar, a péterfalvai Kokas Banda, a német és a ruszin kisebbség képviselői, valamint az ungvári Etüd folk-rock trió. Este pedig nemzetközi diszkó zárta az első kárpátaljai kiflifesztivált, ahol nemzetiségtől függetlenül mindenki jól érezte magát.