Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 17.
Minden nap sütünk vagy főzünk valami finomat. A tésztaféléket különösen kedveljük. Így gyakran kerül az asztalra derelye.
Ez a fajta hagyományos étel nem mindennapi ma már. A háziasszonyoknak nincs idejük foglalkozni vele, viszont nagymamáink idejében kedvelt étek volt.
A derelye elkészítéséhez a gazdasszonyok a levestésztához hasonló tésztát gyúrtak. Vékonyra nyújtották, majd derelyemetszővel felkockázták, a kockák közepébe pedig töltelék került. Ezt félbehajtva tették a forrásban lévő vízbe.
Az is tény, hogy a derelye elsősorban a városi konyha elterjedt főtt tésztaétele. Lekvárral, mákkal vagy túróval töltött kis tasakokból álló főtt tészta. A parasztkonyhákból sokáig hiányzott. Kivételt képezett néhány észak-nyugati vagy észak-keleti vidék, ahol a derelye a 19–20. század fordulóján böjtös és egyéb ünnepi étrendek hagyományos tartozéka lett. A parasztkonyha derelyéjét gyakran mákkal töltötték, vagy ha lekvárral, akkor mákkal hintve tálalták. Szegényebb konyhákban előfordult, hogy csak lekvárral töltötték, s ízesítésként szalonnazsírral csorgatták le.
Mivel gyakori étel volt, ezért a háztartási eszközök közül nem hiányozhatott a derelyemetsző. Az egyszerű kis eszköz a tészták vágásához volt szükséges. Lehetett esztergált, vagy csupán simára csiszolt fanyéllel ellátva, amelyhez sárgarézből készült fodros, recés szélű, kerek vágórész tartozott.
A derelyemetszőt mesteremberek, vagy az ügyesebb férfiak is elkészíthették. Az általam használt, nagymamai örökségből kapott derelyemetszőt például egy pénzérméből készítették el. A pénzérmét kissé kilapították, fodrozták a széleit, majd egy fanyélhez erősítették.
A derelye fogyasztásához termésvarázsló elképzelés is fűződött, a lányok pedig a szerelmi jósláshoz használták. Főként Luca és András napján az eladósorban levő leányok tizenhárom derelyét (egyes helyeken gombócot) készítettek, és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor főzték, s a forró vízből kikapták azt a derelyét, amelyik először jött fel. Amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a leendő férjet. A cédula nélküli gombóc esetén úgy tartották, hogy abban az évben nem megy még férjhez a leány.
A művészet emlékezni és emlékeztetni tanít – talán ez lehetne a mottója annak az eseménynek, amelyre május 21-én került sor a beregszászi Horváth Anna Múzeumban. Az intézmény fennállása óta első ízben rendeztek itt időszaki kiállítást, s nem is akárkinek a munkáival nyílt meg új az korszak: Helj Lás...
A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából idén is megrendezi a Duna Napokat az Europa Nostra-díjas magyarlakta faluban. Torockót május 30. és június 1. között megtölti a magyarság sokszínű kultúrája. Az összetartozás érzését erősítő rendezvény látogatói elmerülh...
A magyar nevén Magyarkomjátnak, ukránul Nagykomjátnak nevezett település a Beregszászi járásban, a Borzsa bal partján fekszik. Két falu, a ruszinok lakta Nagykomját (Oroszkomját) és a magyarok által benépesített Magyarkomját (Kiskomját) egyesülésével jött létre a XVIII. században.
A kárpátaljai magyar közösség tagjai csendes, de annál méltóbb módon emlékeztek meg május 21-én a Rákóczi-szabadságharc kezdetéről, amely 1703-ban ezen a napon vette kezdetét Esze Tamás tarpai zászlóbontásával. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ...
