Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 17.
Minden nap sütünk vagy főzünk valami finomat. A tésztaféléket különösen kedveljük. Így gyakran kerül az asztalra derelye.
Ez a fajta hagyományos étel nem mindennapi ma már. A háziasszonyoknak nincs idejük foglalkozni vele, viszont nagymamáink idejében kedvelt étek volt.
A derelye elkészítéséhez a gazdasszonyok a levestésztához hasonló tésztát gyúrtak. Vékonyra nyújtották, majd derelyemetszővel felkockázták, a kockák közepébe pedig töltelék került. Ezt félbehajtva tették a forrásban lévő vízbe.
Az is tény, hogy a derelye elsősorban a városi konyha elterjedt főtt tésztaétele. Lekvárral, mákkal vagy túróval töltött kis tasakokból álló főtt tészta. A parasztkonyhákból sokáig hiányzott. Kivételt képezett néhány észak-nyugati vagy észak-keleti vidék, ahol a derelye a 19–20. század fordulóján böjtös és egyéb ünnepi étrendek hagyományos tartozéka lett. A parasztkonyha derelyéjét gyakran mákkal töltötték, vagy ha lekvárral, akkor mákkal hintve tálalták. Szegényebb konyhákban előfordult, hogy csak lekvárral töltötték, s ízesítésként szalonnazsírral csorgatták le.
Mivel gyakori étel volt, ezért a háztartási eszközök közül nem hiányozhatott a derelyemetsző. Az egyszerű kis eszköz a tészták vágásához volt szükséges. Lehetett esztergált, vagy csupán simára csiszolt fanyéllel ellátva, amelyhez sárgarézből készült fodros, recés szélű, kerek vágórész tartozott.
A derelyemetszőt mesteremberek, vagy az ügyesebb férfiak is elkészíthették. Az általam használt, nagymamai örökségből kapott derelyemetszőt például egy pénzérméből készítették el. A pénzérmét kissé kilapították, fodrozták a széleit, majd egy fanyélhez erősítették.
A derelye fogyasztásához termésvarázsló elképzelés is fűződött, a lányok pedig a szerelmi jósláshoz használták. Főként Luca és András napján az eladósorban levő leányok tizenhárom derelyét (egyes helyeken gombócot) készítettek, és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor főzték, s a forró vízből kikapták azt a derelyét, amelyik először jött fel. Amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a leendő férjet. A cédula nélküli gombóc esetén úgy tartották, hogy abban az évben nem megy még férjhez a leány.
Augusztus 17-22 között Beregszászban, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban második alkalommal szerveztek alkotótábort, melynek keretében tíz kárpátaljai képzőművész – Kalitics Erika, Kopriva Attila, Natália Moszkalyova, Szerhij Lakatos, Petrosevics Vivien, Jaroszlava Katran, Erfán Ferenc, Mat...
Aknaszlatinán a helyi római katolikus templom búcsúünnepsége a felső-Tisza-vidéki magyarság hagyományos találkozóhelye augusztus 20-án, egyben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi ünnepi rendezvénye. Idén a háborús nehézségek ellenére is sokan összegyűltek az aknaszlatinai Szen...
Szürte közössége idén is megtartotta hagyományos augusztus 20-i megemlékezését. A rendezvény az ünnepi szentmisét követően a római katolikus templom udvarán felállított Szent István-szobornál a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. Bár kevesebben voltak, mint békeidőben, de a megemlékezés ...
Füzér várában, a Szent Korona hiteles másolata előtt avatták a Magyar Kultúra Lovagjává Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas kárpátaljai szobrászművészt augusztus 22-én. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány az év elején adományozta számára a kitüntető címet „Példamutató képzőművészeti tevékenységéért”, az ü...
