Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 17.
Minden nap sütünk vagy főzünk valami finomat. A tésztaféléket különösen kedveljük. Így gyakran kerül az asztalra derelye.
Ez a fajta hagyományos étel nem mindennapi ma már. A háziasszonyoknak nincs idejük foglalkozni vele, viszont nagymamáink idejében kedvelt étek volt.
A derelye elkészítéséhez a gazdasszonyok a levestésztához hasonló tésztát gyúrtak. Vékonyra nyújtották, majd derelyemetszővel felkockázták, a kockák közepébe pedig töltelék került. Ezt félbehajtva tették a forrásban lévő vízbe.
Az is tény, hogy a derelye elsősorban a városi konyha elterjedt főtt tésztaétele. Lekvárral, mákkal vagy túróval töltött kis tasakokból álló főtt tészta. A parasztkonyhákból sokáig hiányzott. Kivételt képezett néhány észak-nyugati vagy észak-keleti vidék, ahol a derelye a 19–20. század fordulóján böjtös és egyéb ünnepi étrendek hagyományos tartozéka lett. A parasztkonyha derelyéjét gyakran mákkal töltötték, vagy ha lekvárral, akkor mákkal hintve tálalták. Szegényebb konyhákban előfordult, hogy csak lekvárral töltötték, s ízesítésként szalonnazsírral csorgatták le.
Mivel gyakori étel volt, ezért a háztartási eszközök közül nem hiányozhatott a derelyemetsző. Az egyszerű kis eszköz a tészták vágásához volt szükséges. Lehetett esztergált, vagy csupán simára csiszolt fanyéllel ellátva, amelyhez sárgarézből készült fodros, recés szélű, kerek vágórész tartozott.
A derelyemetszőt mesteremberek, vagy az ügyesebb férfiak is elkészíthették. Az általam használt, nagymamai örökségből kapott derelyemetszőt például egy pénzérméből készítették el. A pénzérmét kissé kilapították, fodrozták a széleit, majd egy fanyélhez erősítették.
A derelye fogyasztásához termésvarázsló elképzelés is fűződött, a lányok pedig a szerelmi jósláshoz használták. Főként Luca és András napján az eladósorban levő leányok tizenhárom derelyét (egyes helyeken gombócot) készítettek, és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor főzték, s a forró vízből kikapták azt a derelyét, amelyik először jött fel. Amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a leendő férjet. A cédula nélküli gombóc esetén úgy tartották, hogy abban az évben nem megy még férjhez a leány.
A Beregszászi járásban, Beregszásztól alig 23 kilométerre fekvő Bótrágy település első említése a XII. századból való. A Szernye-kanális és a Csaronda patak mentén kialakult falu előbb a Betke, majd a Simon, a Rusdi, a Berenczei családok birtoka volt. Aztán a Lónyai családhoz került.
Különleges eseménynek adott otthont március 18-án a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ, ahol pászkaterítő-kiállítást és nagyböjti ételbemutatót szervezett a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület.
Ahogy közeledik a húsvét, egyre inkább ünnepi hangulat költözik a Nagyberegi Tájház mindennapjaiba. Ezekben a napokban nem csupán foglalkozások zajlanak. A résztvevők saját élményeiken keresztül tapasztalhatják meg, miként készültek elődeink az év egyik legjelentősebb ünnepére, a húsvétra.
Bonis Bona díjjal jutalmazták Budapesten dr. habil. Váradi Natáliát, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatóját, a Rákóczi Egyetem Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docensét.
