Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 17.
Minden nap sütünk vagy főzünk valami finomat. A tésztaféléket különösen kedveljük. Így gyakran kerül az asztalra derelye.
Ez a fajta hagyományos étel nem mindennapi ma már. A háziasszonyoknak nincs idejük foglalkozni vele, viszont nagymamáink idejében kedvelt étek volt.
A derelye elkészítéséhez a gazdasszonyok a levestésztához hasonló tésztát gyúrtak. Vékonyra nyújtották, majd derelyemetszővel felkockázták, a kockák közepébe pedig töltelék került. Ezt félbehajtva tették a forrásban lévő vízbe.
Az is tény, hogy a derelye elsősorban a városi konyha elterjedt főtt tésztaétele. Lekvárral, mákkal vagy túróval töltött kis tasakokból álló főtt tészta. A parasztkonyhákból sokáig hiányzott. Kivételt képezett néhány észak-nyugati vagy észak-keleti vidék, ahol a derelye a 19–20. század fordulóján böjtös és egyéb ünnepi étrendek hagyományos tartozéka lett. A parasztkonyha derelyéjét gyakran mákkal töltötték, vagy ha lekvárral, akkor mákkal hintve tálalták. Szegényebb konyhákban előfordult, hogy csak lekvárral töltötték, s ízesítésként szalonnazsírral csorgatták le.
Mivel gyakori étel volt, ezért a háztartási eszközök közül nem hiányozhatott a derelyemetsző. Az egyszerű kis eszköz a tészták vágásához volt szükséges. Lehetett esztergált, vagy csupán simára csiszolt fanyéllel ellátva, amelyhez sárgarézből készült fodros, recés szélű, kerek vágórész tartozott.
A derelyemetszőt mesteremberek, vagy az ügyesebb férfiak is elkészíthették. Az általam használt, nagymamai örökségből kapott derelyemetszőt például egy pénzérméből készítették el. A pénzérmét kissé kilapították, fodrozták a széleit, majd egy fanyélhez erősítették.
A derelye fogyasztásához termésvarázsló elképzelés is fűződött, a lányok pedig a szerelmi jósláshoz használták. Főként Luca és András napján az eladósorban levő leányok tizenhárom derelyét (egyes helyeken gombócot) készítettek, és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor főzték, s a forró vízből kikapták azt a derelyét, amelyik először jött fel. Amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a leendő férjet. A cédula nélküli gombóc esetén úgy tartották, hogy abban az évben nem megy még férjhez a leány.
A korábbi sikeres turné után június 12-én ismét útra kelt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csodaszarvas Bábszínháza. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával megvalósuló programsorozat során harminc kárpátaljai településen találkozhatnak az óvodások és kisiskolások a társulat új ...
A XXI. századi oktatás gyors változásai, a technológiai fejlődés és a rendkívüli társadalmi kihívások közepette a tehetségek kibontakoztatása hatalmas felelősség. Ezen gondolatok mentén rendezték meg június 12-én a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kárpátaljai képzési központjában a VI. Pedagóguskonf...
A talentum útja – önkifejezés, lelkesedés, közösségteremtés A Nemzeti Művelődési Intézet az elmúlt esztendőben indította el TehetségPaletta elnevezésű programját annak érdekében, hogy szerte a Kárpát-medencében teret és lehetőséget biztosítson az egyéni és csoportos amatőr művészeknek a bemutatko...
Mosoly, ének, tánc, könnyek és ölelések – megható pillanatokkal köszöntek el az óvodás évektől a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának nagycsoportosai. A Katica csoport ballagási ünnepsége egyszerre volt számvetés, búcsú és ünnepélyes elindulás egy új életszakasz felé.
