Református dicsőítő együttesek találkoztak Beregszászban

Első alkalommal szervezték meg a kárpátaljai református dicsőítő együttesek találkozóját Beregszászban. Szeptember utolsó vasárnapjának délutánján a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriuma zenével, énekkel és közös imádsággal telt meg. A Kárpátaljai Református Egyházkerület által életre hívott alkalomra különböző gyülekezetekből és közösségekből érkeztek zenészek, hogy együtt tegyenek bizonyságot hitükről.

A találkozó mottója – „Mindenkor, mindenért hálát adjatok” – különösen hangsúlyosan szólt a jelenlegi nehéz időszakban. Lehet-e hálát adni akkor is, amikor az ember élete tele van bizonytalansággal és megpróbáltatással? A délután szolgálatai és igei üzenetei egyaránt arra irányították a figyelmet, hogy a keresztyén ember hálája nem csupán a kedvező körülményekhez kötődik.

– Nem a körülmények határozzák meg az Istennel való kapcsolatunkat – hangsúlyozta köszöntőjében Kosztyu Zsolt, az esemény ötletgazdája. Mint fogalmazott, immár ötödik éve tart a háború, és sokan érzik úgy, hogy egyfajta völgyben, mélységben járnak. Éppen ebben a helyzetben kell megszólalnia az Isten iránti dicséretnek. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy félelmeiket, nehézségeiket és terheiket bízzák Istenre, és a megpróbáltatások között is tanuljanak meg hálát adni.

Zán Fábián Sándor püspök örömének adott hangot amiatt, hogy létrejöhetett a dicsőítő együttesek első találkozója. Kiemelte, hogy az ének és a zene mindig fontos része volt Isten népe életének, és ma is olyan eszköz lehet, amely közelebb viszi az embert Istenhez, ugyanakkor közösséget is teremt. Reményét fejezte ki, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása, és a gyülekezetekben is egyre több fiatal és idősebb vállal majd zenei szolgálatot.

Az éneklés azonban önmagában nem cél – erre Tóth László Bereg megyei esperes hívta fel a figyelmet. Igei köszöntőjében a Kolossé 3,16 alapján hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt Krisztus beszédének kell gazdagon lakoznia az ember szívében. Az ének akkor válik valódi szolgálattá, ha az Ige táplálja, és általa nem önmagunkat akarjuk megmutatni, hanem egymást erősítjük és gazdagítjuk.

A délután során több generáció és többféle zenei világ találkozott egymással. A szolgálatok sorát a 25 évvel ezelőtt alakult, Kovács Sándor és Erika nevéhez kötődő KRISZ Együttes, a KRISZ 1 nyitotta meg. Őket a Nagyberegi Református Líceum dicsőítő csapata, a Claritas Trió, valamint a Munkácsi Református Kisegyüttes követte. A találkozót a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet jelenlegi dicsőítő együttese, a KRISZ Band szolgálata zárta.

Kosztyu Dorottya, az alkalom egyik szervezője és moderátora a 150. zsoltár szavaival emlékeztetett arra, hogy Istent sokféle hangszerrel és sokféle módon lehet dicsérni. Mint kiemelte, a résztvevők különböző gyülekezetekből érkeztek eltérő zenei tapasztalattal és képességekkel, mégis ugyanaz köti össze őket: egy Urat szolgálnak. A kapott talentumok pedig akkor töltik be igazán rendeltetésüket, ha azokat Isten dicsőségére és mások építésére használják.

Az együttesek fellépései között lelkipásztorok rövid igei gondolatokkal szolgáltak. Sipos József az állandó hálaadás jelentőségéről beszélt, emlékeztetve arra, hogy Krisztus értünk hozott áldozata önmagában ok a hálára. Gulácsy Dániel a Csendes éj című dal keletkezésének történetét idézve mutatott rá arra, hogy a legnehezebb körülmények között is megszülethet az Istent magasztaló ének. Ifj. Pocsai Sándor az 50. zsoltár üzenetéből kiindulva arról beszélt, hogy az őszinte dicsőítés gyakran éppen a megpróbáltatásokban szerzett istenélményből fakad. Amikor az ember nyomorúságában segítségül hívja Istent, megtapasztalhatja az Ő szabadítását, és ebből a találkozásból születhet meg a valódi hála és dicséret.

A közös éneklés és zenei szolgálat nem új jelenség a kárpátaljai református ifjúsági életben. A nyár végén megrendezett Villámtöltés Ifjúsági Találkozón mintegy fél­ezer fiatal gyűlt össze Beregszászban, ahol ugyancsak meghatározó szerepet kapott a közösségi dicsőítés. A zenével már a fiatalabb korosztályt is igyekeznek megszólítani: az első beregszászi ének-zene táborban a közös muzsikálás mellett a keresztyén értékek továbbadása is fontos szerepet kapott.

A beregszászi találkozón különböző korosztályok, zenei stílusok és gyülekezeti háttér találkozott egy közös szolgálatban.

A dicséretnek nem csak a könnyebb időszakokban van helye. Talán éppen akkor van rá a legnagyobb szükség, amikor völgyben járunk.