Pünkösdi királyválasztás és királynéjárás - Ünnepre hangolódás a Nagyberegi Tájházban

Ezúttal is vidám gyermekzsivalytól volt hangos a Nagyberegi Tájház udvara. Ahová ezúttal a gáti és a helyi iskolások jöttek el, hogy felelevenítsék a pünkösdi szokásokat, hagyományokat, részesei legyenek a pünkösdi királyválasztásnak, a királynéjárásnak, illetve különböző népi játékokkal ismerkedjenek. 

A kisdiákokat és kísérőiket a szervező Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet képviseletében Gál Adél üdvözölte.

Mesélt a tájházban kiállított tárgyakról, eleink életviteléről, bemutatta az itt kialakított botanikuskert növénykülönlegességeit, majd azokkal a fából faragott népi játékokkal ismertette meg a résztvevőket, amelyekkel a déd-, ük- és szépszüleik szórakoztak.

Nos, ezek a játékok most is meghódították a gyerekeket: valamennyien önfeledten játszottak a diótörővel, próbálták ki magukat a gólyalábon vagy a „sítalpon”, versengtek a csigahúzóval, vagy éppen a célbadobásban mérettettek meg. De a kézműves foglalkozások is lekötötték őket. Ezúttal Lőrincz Évával pünkösdi rózsát készítettek, Szenek Miklóssal pedig a faégetést, a gravírozást próbálhatták ki. 

A legnagyobb érdeklődést persze a pünkösdi királyválasztást kísérte. Bár ez a szokás nem igazán volt elterjedt vidékünkön, de a szervezők fontosnak tartják, hogy a gyerekek megismerjék a magyar kultúrkörhöz tartozó népszokásokat, hagyományokat.

Ezúttal Gál Adél mesélt a pünkösdi királyválasztásról. Elmondta, hogy ez volt a pünkösdi játékok fő attrakciója, s többnyire lóverseny vagy más ügyességi próba során döntötték el, ki erre a legméltóbb. A pünkösdi király uralma egy vagy három napig, néhol egy hétig, de akár egy évig is tartott. S bizonyos kiváltságokkal is járt. Például ez idő alatt minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, minden kocsmában ingyen elfogyaszthatott a közösség kontójára, s a legénytársak is adtak a szavára. 

Igaz, nem lovagi tornán, de most is megmérettettek a kislegények, akik a tájházban kipróbálható ügyességi játékokban bizonyíthatták rátermettségüket. Ennek eredményeként idén Baksa Botond lett a pünkösdi király, aki Tóth Reginát választotta maga mellé pünkösdi királynévá.

Közben megérkezett a Kárpátalja-szerte igen népszerű Kokas Banda, akik nemcsak az eseményt záró táncházban húzták a talpalávalót, de Kokas Erzsébet vezetésével a pünkösdölés hagyományával is barátkoztak.

A sok-sok alkalomhoz illő népdal, gyermekjáték mellett például megismerkedtek a királynéjárás szokásával. Ennek során eredetileg négy (később több) nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket – a legkisebbet, a legszebbet –, akinek feje fölé kendőt feszítettek ki. Megálltak az udvarokon, énekeltek és jókívánságokat ismételgettek, a végén pedig felemelték a kislányt, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Ifj. Kokas Károly ezúttal is magasba lendítette a kis pünkösdi királynét, a többiek pedig hangosan kiabálták:

„Ekkora legyen a kendtek búzája!”

Mivel régen a pünkösdölő gyerekek ajándékot kaptak, a Nagyberegi Tájház évadzáró rendezvényéről sem ment haza senki üres kézzel: a kézművesfoglalkozáson készített dolgaik mellé mindenki kapott egy kis apróságot. És természetesen a résztvevők ezúttal is megkóstolhatták Olasz Piroska, a tájház nagyszerű szakácsnőjének kemencében sült finomságait: most rácsos kapros-túrós került terítékre. 

Hogy mennyire hasznosak ezek a foglalkozások, arról a sok-sok vidám, elégedett gyermekarc mellett az is tanúskodik, hogy az itt igencsak aktívan töltött órák alatt senkinek sem jutott eszébe a net, a mobiltelefon…