Írta: Gál Adél | Forrás: karpatalja.ma | 2026. március 08.
A textíliákat a kulturális örökség részeinek tekinthetjük. Tükrözik a közösség identitását, stílusát és mindennapi életét, beleértve az otthon szőtt ruhadarabokat és a lakástextíliákat. A 19. század végéig a tartós, házilag előállított anyagok domináltak, a motívumkincs pedig régiónként változott. Ma már inkább ünnepi viselet kiegészítőjeként vagy a hagyományőrzés részeként él tovább.
Napjainkban külön intézmények léteznek a textilek összegyűjtésére, bemutatására. Ilyen Kárpátalja egyik leggazdagabb textilgyűjteménye, a Polónyi Katalin Textilmúzeum, mely a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem egyik állandó kiállításaként működik 2008 óta.
Az intézmény célja, hogy bemutassa a kárpátaljai hagyományos kultúra tárgyi emlékeit, azokat egy külön helyiségben tárolja és a nagyközönség számára hozzáférhetővé, láthatóvá tegye.
A kiállítóterem Polónyi Katalin nevét viseli, aki magángyűjteményét ajánlotta fel az egyetem részére. Az ő támogatásával jöhetett létre a kiállítás.
Antonikné Polónyi Katalin Ukrajna Érdemes Népművésze 1922. május 6-án született Beregszászban.
1941-ben a Beregszászi Állami Főgimnázium növendékeként érettségizett, majd tanulmányait a Budapesti Testnevelési Főiskolán folytatta két évig. A határok lezárásakor hazatért. Ezt követően a Beregszászi Járási Szociális Osztály tisztviselőjeként tevékenykedett.
1948-ban ment férjhez Antonik Tibor agronómushoz, akivel Nagyberegre költöztek, ahol a helyi iskolában tanított tornát és kézimunkát. Felfigyelt a falusi asszonyok szövött és varrott textilmintáira, gyűjteni kezdte a különféle motívumokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
Antonikné Polónyi Katalin 1958-ban megszervezte a kollektív gazdaság szövő-varró háziipari részlegét.
Az 1960-as, 70-es években a Lenin Kolhoz Kárpátalja egyik legvirágzóbb gazdasága volt. Antonik Tibor kolhozelnök nagy figyelmet fordított a háziipar fejlődésére, amely Beregen, Beregújfaluban és Kígyóson is működött. A Katalin által irányított szövőcsoportban e 3 község 30 asszonya szőtt, és közel 60-an készítették a keresztszemes hímzéseket, melyek hamar keresettek, közkedveltek lettek nemcsak Kárpátalján, hanem a világ számos országában is.
Gyönyörű szőtteseivel és hímzéseikkel bemutatkoztak Magyarország, Bulgária, Románia, Németország közönsége előtt is. 1967–1974 között Nagydobronyban szintén az ő vezetése alatt működött egy 54 tagú szövőcsoport. Az Ungvári Művészeti Alapnál is dolgozott. A beregi szőttesek és hímzések Kijevben, Moszkvában több alkalommal elnyerték a Népgazdasági Kiállítás mellékiparági nagydíját.
Polónyi Katalin leginkább beregi szőtteseket készített és gyűjtött, így részben általa vált ismertté a beregi szőttes. Ugyan Kárpátalja egész területén készítettek szőtteseket, s ma is rengeteg helyen fellelhető, de Polónyi Katalin mégis ezt emelete ki.
Érdemei közé tartozik továbbá az a tény is, hogy Kárpátalján elsőként elérte, hogy a beregi iskolában létrejöhetett a szövés-fonás oktatása. Ez nemcsak egyszerű munkaórai rutin volt, de a tanulók oklevelet is kaptak, így már érettségire egy szakma volt a kezükben. A nagyberegi iskola falai között ma is működik a szövés órarend szerinti oktatása.
A Kárpátaljai Állami Népi Együttes és számos néptáncegyüttes számára tervezett és kivitelezett ruhákat, kellékeket. A Kijevi és Moszkvai Népgazdasági Kiállításon több ízben értékelték arany- és ezüstéremmel. 1982-ben a népművészet terén elért munkásságáért, a beregi szőttes- és hímzéskultúra újjáélesztéséért, motívumkincsének feldolgozásáért Ukrajna Érdemes Népi Iparművésze kitüntetésben részesült. 2022. december 12-én, életének 101. évében hunyt el Kisvárdán.
A múzeum a maga 545 leltározott tételével és folyamatosan gyarapodó kiállításával igen jelentős gyűjtemény
a régióban, és színes képet mutat nemcsak a Bereg-vidék, hanem egész Kárpátaljai textilvilágáról.
A lakástextilek bemutatása mellett pedig a kárpátaljai – magyar és ruszin – népek viseleteit is felsorakoztatja. A múzeum gyűjteményének különlegessége, hogy nemcsak az elkészült darabokat tárja a látogatók elé, hanem a textilkészítés teljes folyamatát is szemlélteti. A kiállításban helyet kaptak azok az eszközök – a fonástól a szövésig –, amelyek a kender és len megmunkálásához voltak elengedhetetlenek. A tárlat egyik legértékesebb eleme egy ma is működőképes szövőszék (esztováta), amelyen keresztül a látogatók betekintést nyerhetnek a szövés bonyolult technológiájába, élővé és átélhetővé téve ezzel a kárpátaljai népi mesterség hagyományait.
(Folytatása következik.)
Huzina Eszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Bátyúban nevelkedett, ott végezte el a helyi líceumot, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára nyert felvételt, most végzős. A fiatal lány szabad idejében a legszívesebben olvas, de ...
A Polónyi Katalin Textilmúzeum Kárpátaljai egyik legértékesebb textilgyűjteménye. Magában foglalja megyénk területéről származó magyar és ruszin népviseletek egyes darabjait, különféle viseleti cikkeket és lakástextíliákat, valamint bemutatja az elkészítésükhöz használt eszközöket is.
Bármilyen korszakban, bármilyen nehézségek közepette él az ember, előbb-utóbb előbukkan a zene, az éneklés, a szórakozás és a művészet iránti igénye. Így volt ez a világháborúk és forradalmak időszakában is. Egyszerűen az ember nem arra van teremtve, hogy a súlyos terhek alatt magába roskadjon, hane...
Méltó módon emlékeztek meg II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójáról a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem falai között, ahol nagyszabású tanulmányi vetélkedő döntőjére került sor április 10-én. A háromfordulós csapatversenyt az egyetem, a Pro Cultura Subcarpathica és a Kárpátalj...
