Születésének 182. évfordulóján Munkácsy Mihály európai hírű festőművészre emlékeztek szülővárosában a róla elnevezett Magyar Házban. Az épület bejáratánál álló mellszobor megkoszorúzásakor elhangzott: a mostani esemény közös főhajtás egy olyan alkotó emléke előtt, aki művészetével örökre beírta a saját és városának nevét a magyar és az egyetemes kultúra történetébe. Ma együtt idézzük fel azt a gazdag szellemi és érzelmi örökséget, amit Munkácsy Mihály hagyott ránk, s amely a Latorca-parti városhoz mindörökre kötődik. Életműve nemcsak a magyar festészet kiemelkedő fejezete, hanem Munkács történetének és identitásának is meghatározó része.
Hálásak vagyunk a sorsnak, és óriási megtiszteltetés számunkra, hogy felvehettük a Munkácsy Mihály nevet, s hogy ha nehezített körülmények között is, de már öt éve sikeresen működünk, hangsúlyozta Tarpai József, az intézmény vezetője. Aki beszámolt arról is, hogy a korábbi ilyen jellegű alkalmakkor is próbáltak tartalmasat és érdekeset bemutatni az ide látogatóknak. Volt itt már Munkácsyval kapcsolatos kiállítás, műelemzés, könyvbemutató és előadás. Az igazgató örömmel számolt be arról, hogy igen jó kapcsolatot sikerült kialakítani a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal, és onnan számos könyvet, plakátot, érmet kaptak. „Ezen az estén közösen idézzük fel azokat az értékeket, amelyeket alkotásaival és személyiségével a géniusz az utókorra hagyott”, mondta.
Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja köszöntő beszédében nagyra értékelte azt a szerteágazó tevékenységet, amelyet a Munkácsy Mihály Magyar Ház a megalakulása óta folytat, s amely Kárpátalja gazdag szellemi és kulturális örökségének megőrzésére, az itteni magyarság önbecsülésének, önértékelésének erősítésére irányul. Munkácsy Mihály életútja és munkássága fényesen bizonyítja, hogy ez a vidék számos nagyszerű kiemelkedő alkotót adott a magyarságnak. Legyünk büszkék valamennyiükre, hangsúlyozta.
Ezt követően hangzott el Szemák-Neubauer Mária munkácsi és Nagy Sándor csongori helytörténész „…Nem te vagy Munkácsé, Munkács a tiéd…” c. előadása, amelynek révén a hallgatóság bepillantást nyert a festőgéniusz életének kevésbé ismert részleteibe, többek között abba, hogy miként alakult a művész és szülővárosának kapcsolata. A két előadó levéltári adatok alapján követték nyomon, hogy szülővárosa miként avatta díszpolgárrá az időközben híressé vált fiát, s hogyan történt az emléktábla elhelyezése a szülőházán. A háromnapos nagyszabású ünnepség keretében számos szónoklat is elhangzott, s ezeket a felemelő pillanatokat Nagy Sándor előadásában most a közönség is átélhette.
Kárpátalja története nemcsak politikatörténeti, hanem kultúrtörténeti vonatkozásban is igen gazdag, mutatott rá Szemák-Neubauer Mária, a Munkácsi Szent István Líceum történelemtanára. Nekünk, pedagógusoknak pedig az a feladatunk, hogy ezeket az ismereteket továbbadjuk a felnövekvő nemzedékek számára, illetve kutatásaink eredményeit megosszuk a nagyközönséggel. Jól tudjuk, hogy mindez nemzeti identitásunk fontos részét képezi, hangsúlyozta az újságíróknak nyilatkozva a helytörténész.
Az alkalom agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.
