Hányan és hányan szeretnénk néha elmenekülni kicsit ebből a valóságból, és egy másik, szebb világba kalandozni. Sokakban ez a szabadulási vágy a háború óta csak még inkább felerősödött. John Muir híres hegymászó, természettudós szerint bármelyik két fenyőfa között ajtó nyílik egy új világra. Ha ezt egyszer megtapasztaljuk, rájövünk, a természetjárás menedék, testi-lelki felüdülés. Épp ezért is várták annyian és annyira, hogy a Kárpátaljai Hazajáró Egylet hosszú kihagyás után újra túrákat szervezzen.
A kirándulások nemcsak a szemet gyönyörködtető kárpátaljai tájak és a talpat bizseregtető hosszú séták miatt hiányoztak számos embernek, hanem a megmagyarázhatatlanul összeforrt közösség miatt is.
– A közösség ereje hívta életre az újabb kirándulásokat – jegyezte meg Vezsdel László túravezető. – A koronavírust legyűrtük, aztán jött a háború. A hadiállapot korlátozásai miatt kénytelenek voltunk ideiglenesen felfüggeszteni a kirándulásokat. Az elején nagy volt a bizonytalanság, utána egy ideig erdőlátogatási tilalom is volt. De aztán a közösségi oldalakon láttuk, mennyien túráznak, többen buszos kirándulásokat is szerveznek. Öt hónap kihagyás után arra jutottunk Andrissal és Zolival, hogy mi is újrakezdjük a túrázást. A tagtársak is egyre gyakrabban érdeklődtek, hogy mikor szervezünk már újabb túrát.
A csapat első útja a Kamjanka volt, aztán a Borzsa-havasokban lévő Asztagot hódították meg. A tapasztalt túrázókon kívül most is akadnak új résztvevők. Az összejövetelek szervezésébe Hapcsuk Gergely is bekapcsolódott.
– Legutóbb a rónafüredi vízesésekhez és a Vojevodin vízeséshez látogattunk el egy családbarát kirándulás keretében – mondta el Vezsdel László. – Nehéz most előre tervezni, de úgy készülünk, hogy a következő cél a Bovcár-hegy.
A Nagyág völgyéből kelünk át a Talabor völgyébe, a túra végeztével pedig megmártózunk a folyóban. A táj magával ragadó. Ősszel is szeretnénk folytatni a túrázást, reméljük sokan csatlakoznak hozzánk. Igazi nagy családdá nőtte ki magát az egylet, nem hagyhatjuk veszni ezt az összetartó közösséget. Szerencsére úgy tűnik, nem kell ettől tartanunk. A természetjárás úgy vonzza az itthon maradottakat, mint a hegyek a felhőket.
