112 évvel ezelőtt, 1910. augusztus 27-én született Boldog Kalkuttai Teréz anya, Nobel-békedíjas apáca, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója. Életfilozófiája a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. Halálakor irgalmas rendje a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. A törékeny, ám határozott asszony csak szegényei érdekeit nézte, így például a Szentatyától kapott gépkocsit elárverezte és a pénzt jótékony célra fordította.
A Török Birodalomhoz tartozó Szkopjéban született Teréz anya születési dátumát sok forrás augusztus 26-ára teszi, ő maga augusztus 27-ét, megkeresztelésének napját, keresztény élete kezdetét tekintette igazi születésnapjának. Az albán parasztlányt, akit akkor még Agnes Gonxha Bojaxhiunak hívtak, 12 évesen szólította fel egy belső hang a szükséget szenvedők megsegítésére.
18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, s felvette a Teréz nővér nevet. Egy évvel később Indiába küldték tanítani, az utolsó rendi fogadalmat 1937-ben tette le. 1946-ban, egy vonaton utazva hallotta meg a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt, ezért elbocsátását kérte rendjéből.
Kitanulta az ápolónői munkát, s az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér száriját viselve a kalkuttai utcák hajléktalanjait, gyermekeit kezdte istápolni, tanítani. 1953-tól már indiai állampolgárként hozta létre otthonait az elhagyott gyermekeknek, kórházat a súlyos betegeknek, menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, otthont a leprásoknak.
Útját egyre többen akarták követni, VI. Pál pápa 1965-ben hagyta jóvá a Szeretet Misszionáriusai Kongregációt. Ennek tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért és nem fogadhatnak el fizetséget, minden anyagi bevételük adományból származik.
Teréz anya életfilozófiája a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. Halálakor irgalmas rendje a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott.
A törékeny, ám határozott asszony csak szegényei érdekeit nézte, így például a Szentatyától kapott gépkocsit elárverezte és a pénzt jótékony célra fordította. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a legnagyobb az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj volt – a szokásos bankett kérésére elmaradt, ezt a pénzt is védencei kapták.
Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg, az indiai állam rendezte búcsúztatásán egymillió ember vett részt. Már halála után két héttel felállították szobrát rendjének háza előtt, szülővárosában emlékháza nyílt. A világban több katolikus templom őrzi nevét, életéről néhány éve magyar musical is született.
Albán származására való tekintettel róla nevezték el a tiranai repülőteret és az egyik legmagasabb albán állami kitüntetést, az országban boldoggá avatásának napja nemzeti ünnep. Tirana legújabban azt szeretné, ha Teréz anya hamvai Albániában nyugodnának, de India ezt nem engedélyezi.
Bár a közvélemény elsősorban a szegények segítőjeként emlékezik rá, Teréz anya megítélése meglehetősen kettős: számos kritikusa a szemére vetette, hogy misszióiban nem használtak például fájdalomcsillapítókat, gyakran a betegápolás egészen minimális szintjénél megmaradva: szerintük Teréz anya úgy gondolta, a betegeknek úgy kell szenvedniük, mint Krisztusnak a kereszten.
Egyik leghangosabb kritikusa, Christopher Hitchens egy 2003-ban írt cikkében úgy fogalmazott: „Teréz anya nem a szegények barátja volt. A szegénység barátja volt. Azt mondta, a szenvedés ajándék Istentől. Életét azzal töltötte, hogy ellenezte a szegénység egyetlen ismert ellenszerét, ami a nők felhatalmazása és felszabadításuk a kötelező szaporodás haszonállatszerű állapotából.”
Az életében is sokak által szentként tisztelt asszonyt mindazonáltal a katolikus egyház történetében példátlan gyorsasággal, halála után hat évvel boldoggá avatták. Szentté avatására 2015-ig kellett várni, ekkor azonban hivatalosan kijelentette az egyház, hogy 2008-ban egy brazil férfi agydaganata Teréz anya közbenjárására szűnt meg. A kanonizáció útjában nem jelentettek akadályt egykori hitbéli gyötrelmei sem – élete bizonyos szakaszaiban ugyanis levelezése szerint kételkedett Isten és Jézus Krisztus létezésében. „Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre" – mondta Teréz anya.
